A Gulag virágai-ban Földes László Hobo, Rácz József és zenészként Pál Lajos szerepel. A bemutató november 12-én lesz. A 17-i előadás után egyébként közönségtalálkozó is lesz.
Az előadás egy második világháborúban, a szovjetek által megszállt területen született fiú történetén keresztül mutatja be a Gulag világát. A Gulag virágai-ban egész pontosan az 1960-as években járunk, Brezsnyev idejében. A hely pedig a Perm-36-os láger,
ahol egy november 7-i ünnepségre készülnek,
hogy méltó módon emlékezzenek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra.
Az alaphelyzet egyik abszurd momentuma, hogy a munkatábor rabjait felszólítják, hogy szereplőként vagy szerzőként vegyenek részt a műsorban. Tehát
éltessék azt a rendszert, amely rabságban tartja őket.
A kultúrfelelős és a tangóharmonikás egy barakkban tartja a szereplőválogatást, és itt folyik a beérkezett írások felolvasása, szelektálása. Végül a díszelőadás is itt kezdődik el. Az előadásban megjelenik a világtörténelem egyik tömeggyilkosa, Lenin is. Üvegkoporsójából lép majd elő...
Hobo néhány évvel ezelőtt Kozma Andrással, a Nemzeti Színház dramaturgjával utazott el, hogy megnézze az oroszországi Perm-36-os tábort. Azt mondta erről egy interjúban, hogy "itt minden tárgy autentikus, minden megszólal.
Nagyon megrázott egy ukrán költő, Vaszil Sztusz története.
Volt a táborban egy ház, a Találkozások Háza, itt az elítélt évente két napot együtt lehetett a feleségével." Hobo elmondta, hogy Sztusz hónapokon át készült erre a két napra, hogy találkozzon feleségével, és közben rengeteg verset írt. Ezeket
bebugyolálta egy nejlonzacskóba, amit jól leragasztott, majd lenyelt.
Ez a zacskó a házban a maga természetes útján előkerült, jól megtisztították, és utána a felesége nyelte le. Erre azért volt szükség, mert ahogy Sztusz nem vihetett be semmit a házba, úgy a felesége sem vihetett ki semmit a házból, és persze a lágerből sem.
Hobo elmondta, hogy az elmúlt században nagyon sok tragikus dolog történt az országban. A holokausztot komoly művekben dolgozták fel világszerte és itthon, más magyar történelmi eseményekről is komoly, nagyszerű művek születtek,
de a Gulagról alig valami.
Megemlítette Karig Sára csodálatos verseit, Eörsi István Gulag-dalait vagy Rózsás János megrázó visszaemlékezéseit, de azt mondta, ezeken kívül nem sok mindent talált az évek során. Tehát egyértelműen a téma elhanyagoltsága miatt fogott neki, hogy írjon a Gulagról. Emellett pedig, ahogy mondta:
azért is, mert kommunista családból származom, így van némi érintettségem is.