Akik élőben is fekete-fehérek

The Neighbourhood

Miért nem lehet színes képet csinálni a The Neighbourhoodról? Miért mondta több ezer ember, hogy „F*ck you!"? Először mégse csajos a zenéjük, aztán mégis? Melyik ipari kisgépet imitálta a basszus? Mi történt koncert közben, amit az Origo sokat látott tudósítója se nagyon pipált még? Hova volt a nagy sietség a végén? A fenti kérdések majd mindegyikére itt a válasz. Koncertbeszámoló.

A The Neighbourhood közönsége mintha még a Szigeten megszokottnál is internacionálisabb lett volna. Főleg angol és francia nyelven szóltak a társalgások az OTP Bank - A38 sátor melletti kis fákkal körbezárt sztyeppén. A sátorban koncert előtt 10 perccel még félház volt. A fürtökben álló emberek között vízipisztolyos lányok cirkáltak, és lövöldöztek egymásra meg a közelben állókra, akik ezt egyáltalán nem bánták.

Villanó tetkók

A közönség nagyon fiatal volt,

elvétve lehetett csak látni 20 évnél idősebb embert.

A banda zenéjéből arra következtettem, hogy itt bizony túlsúlyban lesznek a lányok, jó zene a Neighbourhoodé, de azért tényleg csajos. Ehhez képest fiúk is voltak szép számmal. Persze, amikor a koncert elkezdődött bebizonyosodott, hogy ez

tényleg csajos zene.

Aki fekete-fehérben lát Fotó: Adrián Zoltán - Origo

A fiúk próbáltak valahogy férfiasan bulizni a lágy dallamokra. A lányok bezzeg általában csukott szemmel mormolták maguk elé a dalszöveget, vagy feltartott kézzel sikoltották azt.

A legnagyobb sikolyroham persze akkor tört ki, amikor a fények először a villantak a színpadra settenkedő bandára, és kiderült, hogy Jesse Rutherford énekes félmeztelenül áll előttünk televarrt felsőtestével. A banda be is indult egyből az egyik legjobb számukkal (How?).

A hang meg a kép

Keményen szólt a The Neighbourhood, nem olyan lágyan, mint a lemezeiken. Persze azért nem voltak egy Pantera, de az a

megfoghatatlan bűnös mocsári melankólia, ami alapból megvan a zenéjükben így még erősebb volt.

Főleg a basszus volt dögre torzítva, félig egy szintetizátorra, félig pedig egy láncfűrészre emlékeztetett a hangja.

Inkább a lányok élvezték Fotó: Adrián Zoltán - Origo

A The Neighbourhood még a koncert előtt megüzente, hogy

csak fekete-fehér képeket lehet csinálni róluk.

Ez a hóbortjuk nem ma született, a bandáról tényleg csak fekete-fehér képek jelennek meg, és még a videóklipjeik is monokrómok. Ennek az az oka, hogy a banda énekese, Jesse Rutherford színvak. Egyébként még a színpadi világítást is úgy oldották meg (főleg füsttel), hogy élőben is fekete-fehérnek tűnt minden a színpadon.

Hirtelen halál

Koncert közben persze megtelt a sátor. Egy fogpiszkálót se lehetett volna leejteni. Szerencsére a hidegfront már be-be fújt a sátor oldalán sorakozó lyukakon át. A közönség egyik kedvenc dala az Afraid volt. Főleg a „Fuck You Anyway" és a „When I wake up, I'm afraid, somebody else might take my place" sorok mozgatták meg a hallgatóság száját.

A másik nagy kedvenc persze a Sweather Weather volt, ami után már csak egy számot toltak le, és már vége is volt.

The Neighbourhood Fotó: Adrián Zoltán - Origo

Olyan hirtelen, mint egy tüsszentésnek.

Megköszönték, elköszöntek és már léptek is. Mire felocsúdtunk, már vállas férfiak pakolásztak a színpadon. A közönségnek meg elég is volt. Nem nagyon vissza-visszázott senki, pedig a koncertet tényleg végigbulizták. Ilyet se láttam még.