Felbecsülhetetlen értékű leletek kerültek a Nemzeti Múzeumba

Szenthe Gergely ásatásvezető régész egy lószerszámdíszt mutat a 125 tételből álló, nagy értékű, hun kori leletegyüttest bemutató sajtótájékoztatón a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Egyedülálló, 125 tételből álló hun kori leletegyüttessel gyarapodott a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye; a nyáron feltárt, restaurálás alatt álló műtárgyakból egy-két éven belül kiállítás nyílik.

Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója a leletegyüttes csütörtöki sajtóbemutatóján elmondta:

a hun kori tárgyakról egy túrázó, Ehmann Gábor fűtés- és vízvezeték-szerelő értesítette a múzeumot.

Ehmann Gábor elárulta: egy észak-dunántúli túraútvonal mellett, falevelek mellett vett észre egy nemesfém veretet, majd a lelőhely bolygatása nélkül felvette a kapcsolatot a múzeum szakembereivel.

Szenthe Gergely ásatásvezető régész hozzátette: június elején zajlott le a terepi kutatás jelentős része, majd műszeres kutatást is végeztek talajradarral és magnetométerrel. Ezután következett az ásatás: ennek során kiderült, hogy egy északi tájolású platón patkó alakban földelték el a tárgyakat, nyolc-tíz csoportban, mivel külön ásták el a rangos tulajdonos lószerszámait, öveit, fegyvereit, lábbeligarnitúráját. Ez utóbbi

a korszak legszebb és legteljesebb ilyen jellegű együttese

a Kárpát-medencéből. A patkó nyugati szárát egy nyereg és szügy- vagy farhám, keleti oldalát egy zabla és fejhám veretei alkotják, középen egy férfiviselethez tartozó együttes darabjait és egy nyílcsúcsot tártak fel.

Szenthe Gergely ásatásvezető régész egy lószerszámdíszt mutat a 125 tételből álló, nagy értékű, hun kori leletegyüttest bemutató sajtótájékoztatón a Magyar Nemzeti Múzeumban. Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Szenthe Gergely elmondása szerint sír, embercsontok a leletek környezetében nem kerültek elő. Ez arra utal, hogy a tárgyak egy áldozati rítus során kerülhettek a földbe, Attila uralkodása idején - fűzte hozzá. Ezt az áldozati rítust a sztyeppei népek hagyományához kötik: bizonyos idővel a halál után tárgyakat ástak el a sír szűkebb vagy tágabb környezetében - közölte az ásatásvezető. Az úgynevezett „rongálási rítus" eddig a soha nem bizonyított feltételezések közé tartozott. Ebben az együttesben kimondottan a rítus számára készült tárgyak kerültek elő, használatra utaló nyomok ezért nincsenek, de a tudatos roncsolás nyomai jól megfigyelhetők - számolt be Szenthe Gergely, aki hangsúlyozta:

hasonló leletegyüttest eddig még soha nem tártak fel.

Késtok verete a 125 tételből álló hun kori leletegyüttesből. Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Az előkerült anyag jellege alapján a hun kori „áldozati leletek" közé sorolható, amelyből alig néhány ismert a Kárpát-medencéből (Szeged-Nagyszéksós, Pécs-Üszögpuszta, Pannonhalma, Bátaszék).
Az új lelet a gazdagsága és a leletek száma révén a felbecsülhetetlen értékű leletegyüttesekből alkotott fiktív rangsorban a nagyszéksósi után következne. Ebben az esetben azonban kivételes módon a kontextus is ismert, és ez gyakorlatilag először teszi lehetővé a hun kori áldozati rítus leírását, illetve kulturális összefüggések közé helyezését. Nagyon ritka eset, hogy a társadalomtörténeti kutatásban egy új forrás tenne lehetővé minőségi változást, és ennél a leletnél ez teljesül.

Jelentősége szakmai szempontból beláthatatlan,

közölte a Magyar Nemzeti Múzeum, mert teljesen átrajzolja a korszak temetkezési rítusáról, illetve a Kárpát-medence és a sztyeppe közötti kapcsolatokról alkotott képünket.

A semleges kémhatású erdei talajban a tárgyak kiváló állapotban maradtak fenn, főleg az ezüst- és aranytárgyak eredeti felülete vizsgálható majd eredményesen.

Az MTI kérdésére a múzeum munkatársai elmondták: a leletek restaurálása, tisztítása folyamatban van, a hun kori tárgyakat ezt követően mutatja majd be a Magyar Nemzeti Múzeum.