Németország
21:002024. június 14.
Skócia
Magyarország
15:002024. június 15.
Svájc

Pénteken temetik el Kertész Imrét

Kertész Imre
Portrait de Imre Kertesz, prix Nobel de littérature 2002 ©Effigie/Leemage
Vágólapra másolva!
Április 22-én, pénteken 15 órakor lesz Kertész Imre temetése a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben - olvasható a Népszabadság és a Magyar Nemzet hétfői számában.
Vágólapra másolva!

A Nobel-díjas író özvegye, Kertész Magda a két lappal azt közölte, hogy az írót szerető művésztársai búcsúztatják. A család arra kéri a résztvevőket, hogy egyetlen szál virággal fejezzék ki gyászukat.

Kertész Imre búcsúztatására Kertész Magda Spiró Györgyöt és Esterházy Pétert kérte fel Forrás: AFP

A március 31-én, életének 86. évében elhunyt Kertész Imre búcsúztatására Kertész Magda Spiró Györgyöt és Esterházy Pétert kérte fel.

Kertész Imre 1929. november 9-én született Budapesten. Ötéves volt, amikor a szülei elváltak, és a köztük lévő viszály következtében a kisfiú internátusba került.

15 éves volt, amikor a csendőrök 17 társával együtt Budapest környékén letartóztatták, és Auschwitzba, majd onnan Buchenwaldba deportálták.

17 éves volt, amikor a buchenwaldi „ember-hulladék", ahogy a Sorstalanság hőse nevezi magát, irracionális módon életben maradt, és hazatért.

Ő maga azt mondta, soha nem azért írt, hogy sikeres, még csak nem is azért, hogy nagy író legyen. Nem az irodalom, nem az írás érdekelte, hanem a totális hatalom mechanizmusa. Egész életében az a kérdés kínozta, hogy hogyan lehetséges, hogy az ember bármelyik pillanatban gyilkossá vagy áldozattá válhat?

Önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.

1960-tól 1973-ig írta első regényét, a Sorstalanság-ot. A kéziratot anno a Magvető Kiadó visszautasította, ennek történetéről A kudarc című regényében ír. A Sorstalanság végül 1975-ben jelent meg először a budapesti Szépirodalmi Kiadónál.

Kertész Imre művei

Sorstalanság (1975)
A nyomkereső (1977)
Detektívtörténet (1977)
A kudarc (1988)
Kaddis a meg nem született gyermekért (1990)
Az angol lobogó (elbeszélés, 1991)
Gályanapló (1992)
Jegyzőkönyv (1993)
A holocaust mint kultúra (esszé, 1993)
Valaki más: a változás krónikája (1997)
A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt (1998)
A száműzött nyelv (2001)
Felszámolás (2003)
K. dosszié (2006)
Világpolgár és zarándok (Káin és Ábel) (2007)
Európa nyomasztó öröksége (2008)
A megfogalmazás kalandja (2009)
Haldimann-levelek (levelezése Eva Haldimann-nal; 2010)
Mentés másként (a szerző 2001 és 2003 között írt naplója; 2011)
A végső kocsma (2014)
A néző (2016)
Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!

Mindent egy helyen az Eb-ről