Teljesen félreértették Beethoven ötödik szimfóniáját

Vágólapra másolva!

Valószínűleg nem csak ügyes marketingfogás a Sonytól, hogy Nikolaus Harnoncourt „utolsó lemezeként” dobta piacra a mester két Beethoven-szimfóniájának felvételét.

Kling József

Vágólapra másolva!

Beethoven Nikolaus Harnoncourt

Amit Harnoncourt ezen az utolsó lemezen tökélyre vitt, az a szólamok demokráciája. Amikor minden hangszert, minden hangot hallunk. Pszichedelikus élmény, készüljenek fel rá, Harnoncourt a felvilágosult józanság és Woodstock eufóriája között zsonglőrködik. Nagy spíler az öreg. A kottát nem vertikálisan, hanem horizontálisan olvassa.

Nem a szólamok alá-fölérendeltségében gondolkodik, hanem a szólamok párbeszédét hagyja érvényesülni. Ettől az unalomig ismert klasszikus zeneművek elektromossággal telítődnek, sokkal kaotikusabban, ugyanakkor letisztultabban szólalnak meg, mint ahogy korában ismertük őket. Kortárs zenékké válnak.

Abbahagyta a vezénylést

Nikolaus Harnoncourt, a régizene-mozgalom egyik úttörője, a 20. század második felének egyik legnagyobb hatású karmestere legutolsó lemezével visszatért saját gyökereihez. Utolsó, mert 2015 decemberében Harnoncourt nyílt levélben jelentette be, visszavonul, abbahagyja a vezénylést.

Legutolsó lemeze történelmi jelentőségű Forrás: Bibiana Nwobilo © Werner Kmetitsch

Ugyanakkor ez az első olyan korong, amelyen hűséges csapatával,

a Concentus Musicus Wiennel hatvanéves munkássága alatt először rögzített Beethoven-szimfóniákat.

Harnoncourt feleségével, Alice Hoffelnerrel 1953-ban alapította meg a korhű hangszereken játszó együttest, amely momentán a legrégebb óta működő régizenész banda az egész világon.

Nem a sors kopogtat az ajtón

Harnoncourt az elmúlt több mint hatvan év alatt most látta elérkezettnek az időt, hogy végre historikus felvételt készítsen Beethoven két szimfóniájából. A felvétel történelmi jelentőségű. Annak ellenére, hogy 1985-ben kijelentette „a historizálás nekem alapjában véve teljesen közömbös”, most mégis úgy tűnik, Harnoncourt számára a historikus hangzás az egyetlen lehetséges út, hogy demonstrálja Beethoven hangokba öntött radikalizmusát.

Harnoncourt azt írja a kísérőfüzetben, szerinte Beethoven ötödikjét eddig tökéletesen félreértették. Semmi köze semmiféle sorshoz, nem a sors kopogtat az ajtón.

Beethoven ötödikje a tömegek lázadásáról beszél.

Ahogy azt a spanyol filozófus, José Ortega y Gasset anno megfogalmazta, a tömegek lázadása nem más, mint

a műveletlenség, a bárdolatlanság és primitívség uralomra jutása.

Erről szól az ötödik szimfónia. Harnoncourt úgy gondolja, ez a mű a zeneszerző legmarkánsabb politikai nyilatkozata. Hihetetlen, mennyire aktuális, nem?