Hitler kedvenc karmestere volt

Furtwaengler all'Auditorium Rai di Roma (1953)

Eredeti, kilométer hosszú neve is azt mutatja, hogy a német értelmiségi középosztály jobb sorsra érdemes sarja volt Gustav Heinrich Ernst Martin Wilhelm Furtwängler, minden idők egyik leghatásosabb karmestere. Ma lenne 130 éves.

Apját, a neves régészt ugyanúgy Adolfnak hívták, mint a diktátort, akinek Furtwängler volt a kedvenc karmestere. A száműzetésben élő Thomas Mann lazán „lakájként” aposztrofálja naplójában.

Hitler kedvenc karmestere volt Forrás: Wikimedia Common

Bár Furtwänglert később felmentették a német kollaboráció vádja alól, valahol azért igaza volt Thomas Mann-nak. A karmester kiszolgálta a rendszert, még akkor is, ha zenekarában bennfentesként megtarthatott néhány díszzsidót, és amúgy valóban segített néhány zsidó zenésztársának.

Rendszeresen vezényelt a párt rendezvényein

A Harmadik Birodalom beiktatásának tiszteletére elvezényelte Wagner Mesterdalnokok című operáját, később is rendszeresen vezényelt a párt rendezvényein, amit később azzal magyarázott, hogy a német zenét képviselte, amely a politikától függetlenül az egész emberiségé, és amely által elérhető a morális jó.

Göring, Goebbels, Hitler rajongó szemekkel néz a mágikus karmesterre Forrás:Yad Vashem

A háború után így nyilatkozott egy brit újságnak:

„Egy nagy német remekmű egyetlen előadása minden szónál erősebb és élettelibb tagadása volt Buchenwald vagy Auschwitz szellemének.”

Állítólag sosem emelte kezét náci karlendítésre. Még Hitler tiszteletére sem, és hát ez lehetett élete legnagyobb hőstette. Arról azért van fotó, ahogy meghajol Hitler előtt, és pacsizik vele.

Norman Lebrecht írja róla zseniális Maestro! A karmestermítosz című könyvében, „visszataszítónak találta ugyan a náci durvaságot és az utcai atrocitásokat, mindamellett a kormányt a német értékek megőrzésére felesküdött német adminisztrációnak tekintette”.

„Furtwängler segített Hitlernek, hogy megjátssza Németország zenei örökségének törvényes letéteményesét. A zene volt ugyanis a legfőbb propagandaeszköz annak a népi közösségnek a kikovácsolásában, amely a pogány, árja társadalmat egyesíti a vezér bálványozásában” – írja Lebrecht.

Később felmentették a német kollaboráció vádja alól Forrás: larouchepac.com

A Wehrmacht dandártábornokának szájából hangzott el ez a mondat: „A német katona tudja, hogy életét nemcsak hazája biztonságáért teszi kockára, hanem a német zene fennmaradásáért is”.

Ezért is vádolhatta őt Hanns Eisler száműzött zeneszerző azzal, hogy a német klasszikus zeneszerzők nagy műveivel visszaélve

szépítette Hitler véreskezű hóhérrendszerét.

Szerinte Furtwängler bűnrészes volt „gyilkosságban, gyújtogatásban, rablásban, lopásban, csalásban, a védtelenek kínzásában és mindenekfelett az igazság elhallgattatásában”.

A nácik nótáját fújta

Goebbels és Göring elhalmozta Furtwänglert mindenféle kitüntetéssel. A két náci egymással versengett, melyikük a német kultúra felkent apostola. Ebben a harcban mindketten Furtwänglert akarták eszközül használni. Hermann Göring táviratban közölte Furtwänglerrel, hogy kinevezte porosz titkos tanácsossá, és nem igazán kérdezte, elfogadja-e. Furtwängler 1938 óta nem használta a címet. Nem volt a nemzeti szocialista párt tagja sem, viszont a nácik nótáját fújta, hangzik el Szabó István Szembesítés című, kínosan didaktikus filmjében.

Goebbels ultimátumot adott neki Forrás: Origo

A „Furtwängler-pert” feldolgozó film művészekre vonatkozó egyik kulcsmondata az ügyet vizsgáló Steve Arnold amerikai tiszt szájából hangzik el:

„Ezek is szaros emberek, nem pedig szentek, ezeknek is ki kell menni hugyozni éjszaka, nem igaz? A művészek is gyűlölködőek, egoisták és irigyek.” Többek között ezzel is magyarázzák, miért állt be a náci rezsim zászlaja alá, mert féltékeny volt a feltörekvő, nálánál jóval fiatalabb Karajanra.

Hitler a háború egy bizonyos pontján felajánlott Furtwänglernek privát villát és óvóhelyet, de ő nem fogadta el.

Goebbels ultimátumot adott neki, elhagyhatja az országot, de akkor soha többet nem térhet vissza.

Furtwängler maradt. „Ilyen mocskos alak a párttagok között sem volt”, hangzik el Szabó filmjében. Zenekart csak akkor kap az ember, ha meg tud egyezni a hatalommal.

Teuton Don Quijote

Furtwängler annyira naiv volt, hogy azt hitte, valamiféle teuton Don Quijoteként Németország magasabb rendű intellektuális életét ő fogja megvédeni a náci szélmalmok uralmától. Hogy hihette ezt olyasvalaki, aki még a jegygyűrűt sem tudta megvenni a mennyasszonyának.

Azt is nélkülözhetetlen zsidó titkárnője, Berta Geissmar intézte, akivel a Gestapo zsarolta is Furtwänglert. A karmesternek alá kellett írnia egy nyilvános bocsánatkérést egy bizonyos ügyben, csak azután kapott a titkárnője útlevelet, és így végre Londonba menekülhetett.

Nagy sikerű koncert 1943-ban Forrás: Origo

Amikor megkérdezték Furtwänglertől, miért nem hagyta el az országot Hitler hatalomra jutásakor, mint Otto Klemperer, Bruno Walter, Arnold Schönberg, Max Reinhard, ők mind zsidók voltak, hangzott a válasz, jól tették, hogy elmentek. Én nem hagyhattam el a hazámat, amikor bajban volt. Elvégre én német vagyok.

A Szembesítés-ben hangzik el az a mondat is, ami szintén nem legenda, hanem tény:

Minden koncert előtt hivatott egy nőt, és kipróbálta rajta a jó öreg karmesteri pálcát.

Számos szeretője volt, öt gyereke született házasságon kívül. Mondjuk ezt a nőfaló Toscaniniről is el lehet mondani, akit Furtwängler tiszta szívből utált.

Úgy vezényelt, mint egy pók

Furtwängler minden gyengesége ellenére zseniális muzsikus volt. „Vallotta, hogy a zene nem létezhet papíron. A zene jelentése az eljátszásában rejlik. Szerinte a művet csak úgy lehet rekonstruálni, ha tökéletesen újjá alakítjuk. Ahányszor vezényelt, műalkotás született.”

A Berlini Filharmonikusokkal, akiket élete végéig vezényelt, szinte misztikus kapcsolata volt. Már az is csoda volt, hogy a zenészek megértették, mit akart ez a túlmozgásos figura a pulpituson. Nem értették a „pókforma karok indázó, bolygó mozgását”, inkább érezték, mikor kell a vonót a húrhoz érinteni, mikor kell bármelyik hangszernek belépnie.

Az új tagok frászt kaptak, és ijedten kérdezgették a többieket, honnan tudják, mikor kell belépni.

Különböző praktikákat ajánlottak az újoncoknak: „kezdjétek, amikor a pálca a karmester mellényének harmadik gombja magasságába ér, számoljatok tizenhétig attól a pillanattól, amikor a karját felemeli, várjatok addig, amikor már nem lehet tovább várni”.

Ami ezek után megszólal, az tényleg csoda, varázslat, mágia.

1886. január 25-én született Berlinben.

Húszévesen mutatkozott be karmesterként, Bruckner IX. szimfóniáját és egy saját művét dirigálta Münchenben.

Zürichben kóruskarnagyként működött, majd a strasbourgi, a lübecki, a mannheimi, a müncheni, a frankfurti és a bécsi operában vezényelt.

1920-ban Richard Strauss utóda lett a Berlini Opera élén, két évvel később - Nikisch halálát követően - a híres lipcsei Gewandhaus zenekarnál, majd a Berlini Filharmonikusoknál is örökébe lépett.

1952-ben a berlini együttes örökös zenei igazgatója lett, halála után Herbert von Karajan követte e poszton.

1924-ben lépett fel először Londonban, ahol 1938-ig rendszeresen dirigált.

1925-ben a New York-i Filharmonikusok vendégkarmestereként mutatkozott be Amerikában.

1930-ban a Bécsi Filharmonikusok, három évvel később a berlini Staatsoper igazgatója, a Birodalmi Zenei Kamara alelnöke és államtanácsos lett, 1931-től a bayreuth-i ünnepi játékokat is ő irányította.

1934-ben lemondott tisztségeiről, egy évig még a vezényléstől is visszavonult.
A második világháború után a bíróság felmentette a kollaboráció vádja alól, de a bélyeg élete végéig rajta maradt.

A háború után Svájcban telepedett le, első koncertjén, 1947 májusában Beethoven V. és VI. szimfóniáját vezényelte a Berlini Filharmonikusok élén.

1949-ben felajánlották neki a Chicagói Szimfonikusok vezetői posztját, de múltja miatt ez ellen sokan tiltakoztak (az amerikai zsidó Yehudi Menuhin hegedűművész kiállt mellette), végül nem nevezték ki.

1954. november 30-án hunyt el a Baden-Badenhez közeli Ebersteinburgban.