Pogány istent akarnak megszólítani

Az elmúlt hetekben jött ki az Iron Maiden és a Slayer legújabb lemeze is, gondoltuk, körbe nézünk, hogy milyen érdekesebb keményzenei megjelenésekre lehet a közeljövőben számítani. A lista nem teljes, de a Parkway Drive, a Coheed and Cambria vagy a Trivium nem véletlenül nem került fel rá. Jó hír viszont, hogy két magyar is helyet kapott, és nem azért, hogy velük is hosszabb legyen. 

Szeptember 18: Windhand - Grief's Infernal Flower

Az amerikai metálzenekar előző albuma 2013 egyik legjobban fogadott lemeze volt a maga lassú, hömpölygő zenéjével. Ahogy több helyen is megjegyezték, Dorthia Cottrell gyakran úgy énekelt, mintha egy másik világból szólna a hangja. Évente csak egy-két olyan doom metál album születik, ami ennyire be tudja rántani a hallgatót. Valahol azt olvastam, hogy majdnem olyan élmény mintha az ember először hallaná a Black Sabbath bemutatkozóalbumát. A Grief's Infernal Flower című albumról eddig kihozott Crypt Key például bizakodásra ad okod, a Windhandnek elég jó esélye van arra, hogy megint az év egyik legjobb metálalbumát jelentessék meg.

Október 2: Kylesa - Exhausting Fire

A szintén amerikai zenekar napokkal ezelőtt mutatta be az első számot a hamarosan megjelenő hetedik albumukról, az Exhausting Fire-ről. amikor az együttessel még évekkel ezelőtt megismerkedtem, vad, őserővel rendelkező sludge metált játszott. A Night Drive-ban viszont jócskán kevednek már a pszichedelikus elemek, sőt jutott ide a goth-ból is bőven. Ahogy Laura Pleasants a Revolver magazinban elmondta, folyamatosan fejlesztették a hangzásukat, hogy eljussanak ide, ami szerinte egyetlen másik együttesre sem emlékeztett már. Az albumról azt mondta, hogy valószínűleg a legőszintébb és legnyersebb lemezük, amit valaha csináltak. A Night Drive nem erre utal, de ettől még szórakoztatónak ígérkezik.

Október 2: Deafheaven - New Bermuda

Az év legjobban várt metálalbuma valószínűleg a Deafheavené. Ők azok közé tartoznak, akik kevéssel ugyan, de meg tudták verni 2013-ban az évösszegző listákon a Windhandet. Miután a második albumuk, a Sunbather kijött, rövid ideig úgy tűnt, hogy metál megint menő. Az együttest persze a rengeteg metálos gyűlöli, és hipszter metálnak csúfolja például azért, mert a tagok nem tök hülyén néznek ki, és mert posztrockos, álmodozós részeket illesztenek a zenéjükbe. Az elsőként bemutatott Brought to the Waterről írtunk már a Quarton: önmagában jól megcsinált metálszám, de nincs benne semmi, amit a Deafheaven ne tudott volna már jobban is megcsinálni, ettől függetlenül a New Bermuda még odacsaphat.

Október 16: Thy Catafalque - Sgúrr

Az együttes a makói Kátai Tamás alapított egy zenésztársával, aki viszont az utolsó album fevételében már nem vett részt. A Thy Catafalque a nagyon kevés külföldön is érdeklődéssel kísért magyar projektek egyike. A zenében keverednek a metál különböző változatai, általában nyaktörő a tempó és gyakran hallgatóak benne népzenei dallamok is. Az augusztusban bemutatott Alföldi Kozmosz az egyik legkönnyebben befogadható száma lett a Thy Catafolque-nak: a sebesség változatlan viszont torzított gitárokkal ezúttal nem lehet találkozni benne. A hamarosan érkező Sgúrr című album többi száma viszont állítólag jóval mogorvább lesz. A lemez egyébként már egy éve várja, hogy végre kiadják.

Október 16: Shining - International Blackjazz Society

A norvég együttes furcsa keverékét játsza a metálnak, a progresszív rocknak, a fúziós és egyéb, ilyen-olyan jazznak. Az utolsó egy-két albumuk egészen kimerítő hallgatnivaló ezért is lepődtem meg, amikor meghallottam az augusztusban bemutatott Last Standet, ami a zenekar korábbi anyagihoz képest szinte slágeres, úgy lüktet, mint egy diszkószám. Az együttes nem csak a zenéjében ilyen szélsőséges, nemrég adtak koncertet 300 főnek Norvégiában egy hétszáz méter magas, semmibe nyúló hegyfokon, a Trolltungán, ami egyébként trollnyelvet jelent. Ha valaki kedvet kapott hozzá, akkor november élőben is meghallgathatja őket.

október 19: Perihelion - Zeng

A Perihelion egy debreceni black metál zenekarból alakult, tavaly tavasszal adták ki a bemutatkozó epjüket, ami akkor engem nem győzött meg, a napokban viszont kihozták a hamarosan megjelenő nagylemez beharangozó dalát, ami rögtön az év egyik legjobb magyar keményzenei dobásának tűnik. Az Égrengetőben nagyon királyul örvénylenek a gitárok, a törzsi dobolást idéző dobjáték is jól húzza be az embert, az ének pedig úgy szól, mintha Vasvári Gyula valami pogány istent szeretne megszólítani. Az egyik legnagyobb erénye a dalnak, hogy árad belőle az energia, hogy tökéletesen teljesíti a keményzenék egyik legfontosabb jellemzőit, azaz lelkesít. Ezek után nem csoda, ha érdeklődéssel várom az októberben megjelenő albumot.

október 23: Killing Joke - Pylon

Majdnem negyven éve darál a világ pusztulására az angol Killing Joke, aminek a friss megjelenésere így is érdemes odafigyelni. Kiszámíthatatlan, hogy mikor csinálnak király lemezt és mikor csapnivalót. Egy-egy hatalmas indusztriál-, goth-, metálsláger így is majdnem mindegyikre kerül. A legutolsó, 2012-es MMXII-n például az együttes egyik legjobb száma szerepelt, az In Cythera. A hamarosan megjelenő Pylont beharangozó I Am The Virus annyira nem sikerült ütősre, ettől függetlenül joggal lehet reménykedni abban, hogy így is lesz olyan szám a lemezen, amit akár év végéig is el lehet hallgatni. A zenei összetevőkön úgy tűnik, most se változtattak, talán egy kicsit hisztérikusabb a dal, mint az utóbbi évek számai.