Pride: Buzi vagyok, nem céltábla!

"Buzi vagyok nem céltábla" vitaszínház a Bálint közösségi házban 2015 július 7-én

Segíti-e a melegek elfogadását, ha sajnálatot ébresztünk irántuk? Kell-e beszélni a fiatalokkal a szex különböző formáiról? És vajon kötelessége-e a coming out a meleg vagy transznemű hírességeknek? Nehéz kérdéseket feszegetett a Pride Budapest keretében kedden megrendezett vitaszínház, ahol mindenki szabadon kifejthette véleményét egy születőben lévő előadás kapcsán.  

Írjátok le az első három szót, ami eszetekbe jut arról, hogy »buzi«!”

Így hangzott az első feladat, majd mindenki kapott tollat és cetlit, hogy megtegye tétjeit. A leggyakoribb asszociációk között szerepelt a „meleg” és a „sértés” kifejezés, de akadt olyan is, akinek a „buzilobbi”, a „picsáskodik” vagy épp a „meleg húspiac” ugrott be elsőre. Először kiscsoportokban, majd közösen is megbeszéltük az eredményeket, anélkül, hogy bárki is ítélkezett volna a másik véleménye felett.

Elkerülték az óvatoskodást Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ezzel az óvatoskodást távolról elkerülő húzással a szervezők egy csapásra megtörték a tabu erejét, és kivitték a napfényre ezt a sokszorosan terhelt, szorongásokkal és indulatokkal körbeszőtt kifejezést. Jöhetett tehát az első jelenet, amelyet felszabadultan várt a cirka 50 fős közönség.

Beleszólhatnak az előadásba

Merthogy mindez a Bálint Házban megrendezett "Buzi vagyok, nem céltábla!" című színházi workshopon történt, ahol a nézők egy készülőben lévő előadásba szólhattak bele. És bele is szóltak, mert az alkotók láthatóan kíváncsiak voltak mindenki véleményére. Márton Gábor Csaba és Bakonyvári L. Ágnes a melegséggel kapcsolatban készít egy darabot, amit ősztől középiskolákban terveznek bemutatni.

A projekt középpontjában az „érzékenyítés” fogalma áll.

Ez annyit takar, hogy színházi eszközökkel próbálnak átélhetővé tenni a saját életünktől távolinak tűnő, előítéletektől övezett élethelyzeteket.

Mi az első három szó, ami eszünkbe jut arról, hogy "buzi"? Fotó: Szabó Gábor - Origo

A darab Édouard Louis nagy visszhangot kiváltó önéletrajzi regényén alapszik majd. A szegény családba született francia szociológushallgató 21 évesen publikálta a Leszámolás Eddyvel című könyvet, amelyben a homoszexualitására való ráébredést mutatja be, és azokat a megaláztatásokat, amik emiatt érték.

Elég a köpés, vagy verés is kell?

Ebből villantottak fel rövid jeleneteket a szereplők, amik nyomán aztán nehezen megválaszolható kérdéseket intéztek a nézőkhöz. A vita elsősorban arról szólt, hogy miként lehet elfogadóbbá tenni az embereket ezekben a témákban.

Kell-e szánalmat kelteni a színpadon? Fotó: Szabó Gábor - Origo

Meg kell-e veretni osztálytársaival a meleg főhőst, vagy elég, ha leköpik, és lebuzizzák? Elsírja-e magát felnőttként, mikor visszatér gyerekkori megaláztatásai helyszínére, vagy ez inkább ellenszenvet vált ki a nézőkből? És egyáltalán:

kell-e szánalmat kelteni a színpadon egy kisebbség tagjai iránt ahhoz, hogy felszámoljuk az őket sújtó előítéleteket?

Heves vita alakult ki, de jó volt látni, hogy a markánsan eltérő vélemények ellenére sem akarta senki ledorongolni a másikat. Mindenki aktív volt, de a hazai vitakultúrában menetrendszerűen érkező agresszív hangvétel egy pillanatra sem uralkodott el a teremben.

A tinédzserek többet tudnak a szexről Fotó: Szabó Gábor - Origo

Pornó és szerelmesregény

A második jelenet még kényesebb témát vett elő: kell-e beszélni a kamaszokkal a szexualitásról, és ha igen, hogyan? Ebben a kérdésben még megosztottabb volt a társaság. Volt, aki szerint a hivatalos iskolai felvilágosítás bőven elég, nem szabad ráerőltetni senkire ezt a témát.

Más szerint

a tinédzserek már így is többet tudnak a szexről, mint bármelyikünk,

épp ezért fontos, hogy megtörjük a prüdériát, és beszéljünk erről velük. Különben a szükségszerű kíváncsiságuk kielégítését a pornóra és a szerelmes regényekre hagyjuk, márpedig az egyik kiüresítve, a másik pedig idealizáltan mutatja be a szexualitást.

Az érzelemmentes szexet sem kell megbélyegezni Fotó: Szabó Gábor - Origo

Érdekes kérdés volt az is, hogy mennyire kell a szex érzelmi hátterét hangsúlyozni. Volt, aki szerint mindig így kell ábrázolni, többen viszont tiltakoztak az ellen, hogy megbélyegezzük az érzelemmentes szexet.

Tegye már föl a kezét, aki világéletében csak szerelemből szexelt!”

– fakadt ki az egyik néző, nagy derültséget okozva a teremben. A nevetés után beálló csendben azonban egyetlen kéz sem emelkedett a magasba.

A coming outot nem lehet erkölcsi kötelességgé tenni Fotó: Szabó Gábor - Origo

Túlgörcsöljük a coming outot

Az utolsó jelenet is nagyon aktuális kérdést feszegetett: „Az LMBTQ emberek önelfogadását és elfogadtatását segíti a közéleti emberek coming outja, ezért minden ilyen ismert embernek elő kellene bújnia” – hangzott a vitára bocsátott tételmondat. A többségi vélemény az lett, hogy az állítás első része igaz, a második viszont nem feltétlenül. Hiszen egy ilyen döntést nem lehet senki számára erkölcsi kötelességgé tenni, csakis maga az érintett hozhatja meg.

Értelmes párbeszédet is lehet folytatni a kényes kérdésekről Fotó: Szabó Gábor - Origo

Felmerült az is, hogy az egész „coming out”-kérdés túl van görcsölve manapság, és lehet, hogy ezt sokkal hétköznapibban kellene meglépni.

Nem biztos, hogy egyből teátrális színvallásra van szükség,

inkább a világ legtermészetesebb módján lehetne elejteni megjegyzéseket az életmódjáról. Ezzel a normalitását hangsúlyoznánk, és elejét lehetne venni annak, hogy eleve gyónásnak hasson. „Végre nem az érezné magát zavarban, aki coming outol, hanem az, akit ez kiakaszt” – hangzott a felvetés.

A workshop kiváló példa volt arra, hogy értelmes párbeszédet is lehet folytatni ezekről a kényesnek tűnő kérdésekről, és arra is, hogy a színház még mindig kiváló eszköz a vita kereteinek kijelölésére.