Magyar gitárzenével szaggassa a dobhártyáját!

Az előző magyar zenékkel foglalkozó cikkünkben még arra panaszkodtunk, hogy milyen kevés magyar gitárzene jelent meg idén. Erre tessék, egy-két héten belül jelent meg album is, és egy csomó kislemez, ami kiválóan szemlélteti a magyar rockzene világát. Van itt szomorúbb és önfeledtebb indie, stoner metál és király hardcore is. Volt, hogy lelkesedtünk, volt, hogy kicsit csalódottak voltunk. Mindenesetre, itt van most szinte minden, ami a magyar gitárzenében az elmúlt napokban történt, ráadásul keménységi sorrendben!

Amber Smith - Modern

Minden hangot lehetett már hallani valahol, ennek ellenére is meggyőző az Amber Smith megújabb, Modern című albuma. A címével ellentétben egyébként az együttes olyan távolságra került már a felkapottabb indie-zenétől, hogy akár még eredetinek is nevezhetném, ahogy a Smith-ből, az újabb Therapy?-ból, a Queens of the Stone Age-ből vagy épp a Broken Social Scene-ből összegyúrják a dalokat. Jutott ide tétován táncolható szám, mint amilyen a Hold on to Your Love, és kisebb káoszba forduló gitárbirizgálás, mint például a Batman vs Joker, a Flame to the Fire-ben pedig a kelleténél mintha egy kicsivel több is került volna a nyolcvanas évekből. Borús napokon mindenképp érdemes tenni vele egy próbát.

Kiddo - Kiddo2

A napokban adta ki második EP-jét a budapesti Kiddo is, ami csak 2013-ban alakult. Az Amber Smith-hez hasonlóan, ők is inkább indie-ként jellemezhető zenét játszanak, viszont a szomorkodás helyett napfényes tavaszias, nyárias számokat írtak - itt-ott tapsikolással és lihegéssel is a zenében. Meglehetősen riasztóan kezdődik egyébként az EP: az első számban felcsendülő gitársiratás nekem Chris Reát idézte, a refrén pedig legjobb esetben is csak egy gyengélkedő U2-t. A harmadik számra viszont elég szépen összekapja magát az együttes. A Mantrát simán el tudom képzelni egy telefontársaság reklámjában is, bár hogy ez dícséret-e, a fene tudja. Jól prüntyögnek a gitáron, a refrénben pedig üdítő az M83-ra emlékeztető szintidallam.

Audio Love Nation - From The Front

Vannak olyan zenekarok, mint az amerikai Answer, akik jól utánoznak legendás rockegyütteseket, és vannak olyanok, amilyen az Audioslave is volt, akik blöffölnek egy hatalmasat. Nagyívű, monumentális rockzenét szeretnének játszani, csak hát a végeredmény inkább kacagtató. Mintha egy olyan világot akarnának megidézni teremtőerő nélkül, ami soha nem is létezett. Nekem sajnos úgy tűnik, hogy az utóbbi kategóriába tartozik az Audio Love Nation is. Morog benne a basszus, ha kell, időnként történetmesélésbe kezd a szólógitár is, de végig azt érzem, hogy a garázsrock valójában soha nem volt ilyen, és ha jól játsszák, akkor nem is lehet. Az Audio Love Nation azoknak lehet tökéletes, akik soha nem hallgattak metált, néha mégis betennének valami keménykedőset is.

Hot Beaver - Vulcan Death Grip

Alig egy hete, hogy jött ki az együttes négyszámos bemutatkozó EP-je, amit akkor is csak üdvözölni tudunk, ha a skandínáv stoner-vonal utoljára majdnem tíz éve volt a csúcson. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy nekünk is van már legalább egy olyan zenekarunk, ami elég jól meg tudja közelíteni mondjuk a svéd Truckfighterst. Az irány tehát rendben van, nekem mondjuk itt a második szám végére egy kicsit unalmassá vált a málházás, az említett svéd metálegyüttes azért ötletesebben és dallamosabban építi fel a számait, de a vánszorgó tempó ellenére a Hot Beaverben is elég jól elkapják a hangszeres metálkodós részeket, és vannak üvölthetőnek tűnő énektémák is.

Lumberjack Commando - Heritage

Húha, egy-két héten belül egy második stoner megjelenés is van? Akkor Magyarországon még tényleg elég népszerű a műfaj. Ráadásul a nagykanizsai Lumberjack Commado is viszonylag új zenekarnak számít, hiszen eddig összvissz egy EP-t adtak ki a mostanin kívül. A Heritage úgy tűnik, inkább az amerikai stonert hozza, jobban emlékeztet a horzsolósabb Downra, mint egy studióban lekerekített svéd együttesre, csak sajnos férfias zenét, szőrös tököket itt kár is keresni. Inkább ezerszer elhasznált riffekkel próbálkozó délies rockzenének hívnám, mint stoner metálnak. Persze, nem kifejezetten rossz ez, éppen csak olyan, mintha az alapmodell lenne a gyártósoron. Most lehet nekiállni, kipofozni.

The Southern Oracle - Icebreaker

Hoppá, amikor utoljára hallottam a Southern Oracle-t, még dallamos poszthardcore-t játszottak, amilyet például az amerikai Boysetsfire is, aminek az énekese még dolgozott is együtt a magyar együttessel. A poszthardcore ugyan maradt, de sokkal sűrűbb, töményebb és metálosabb lett, egyúttal jóval felnőttebb is. Az Icebreaker EP a Ghostchant EP-je mellett a legjobb dolog, amit én magyar előadótól a keményzenékben idén hallottam. Az Southern Oracle EP-je úgy szalad át az emberen, hogy az első néhány hallgatás után csak a bizsergés marad, hogy milyen ütős pillanatok voltak benne, úgyhogy rögtön újra is hallgatná. Ha az Icebreaker egy picivel korábban jelenik meg, a címadó számnak simán ebben a listában lett volna a helye.

Figyelem, figyeljen mindenki! A Quarton nem csak egy hónapig tart a tehetségkutatás, aki király magyar zenét játszik vagy hall, mindenképpen küldje el nekünk!