Gőz László már operát építene
Gőz László
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Gőz László 1996-ban alapította a Budapest Music Centert (BMC), amelynek célja egy olyan zenei információs központ létrehozása, amely összegyűjti és nemzetközi viszonylatban is hozzáférhetővé teszi a magyar klasszikus és dzsesszzenészek, valamint a magyar kortárs zenedarabok adatait.
- 71 éves lesz, mire visszafizeti a 800 millió forintos hitelt.
- 7 bankból rúgták ki páros lábbal, mikor hitelért folyamodott.
- Több mint háromezer zenésszel dolgoztak együtt.
- Újabb épületeken töri a fejét, köztük egy operaházon.
Hányan mondták, hogy ne vágj bele?
Nagyon sokan. Amíg a ház fel nem épült, addig mindenki nagyon furcsán nézett rám. Még a kollégáim sem voltak teljesen biztosak abban, hogy egyszer lesz egy olyan munkahelyük, ahol évekre előre tudnak tervezni. A barátaim is komolyan óvtak ettől a dologtól, hiszen rengeteg buktató volt már a legelején. Akkoriban volt a gazdasági válság, amikor elő kellett teremteni a milliárdos nagyságrendű összeget a ház megépítésére.
Honnan volt rá a pénz?
Ezt a kérdést hallom a leggyakrabban a megnyitó óta, van, aki másra nem is kíváncsi, csak erre, de nem sértődöm meg rajta. A ház „ára” nagyjából 2,5 milliárd forint lesz, mire visszafizetjük a 800 millió forintos hitelt és a kamatát. A beruházás alapját, az önrészt egyébként a BMC-nek az elmúlt húsz évben összegyűjtött pénze képezte. Egy jelentős tétel magánadományokból származik olyan emberektől, akik egyszer csak „beleszerettek” a BMC-be. Végül pedig egy vissza nem térintendő 500 millió forintos állami támogatás. Persze ez korántsem a vége, hiszen a házat folyamatosan fejleszteni kell.
Hatvanéves elmúltál, hány éves leszel, mire visszafizeted?
71 éves leszek, mire ezt visszafizetjük. De eltelt az első két év, és pontosan fizetjük a hitelt.
Hol van a trükk a dologban?
Ja igen, ez a második leggyakoribb kérdés. A „trükk” az, hogy nem szabad feladni. Hét bankból küldtek el, mikor a hitelért folyamodtunk. Hozzátenném, hogy a bankok üzleti logikáját követve teljesen érthető okokból nem akartak minket, hiszen ők „igazi” üzleti vállalkozásokat finanszíroznak, amelyek jól ismert módszerek alapján, kiszámítható módon működnek. A kulturális vállalkozások, így a BMC is számukra teljesen ismeretlen terep volt, és üzleti szempontból „megbízhatatlan”. A válság sem segített, 2008-ban két évre tejesen fel kellett függesztenünk a projektet.
A nyolcadik bank miért nem rúgott ki?
Ez a nyolcadik bank az OTP volt egyébként, ahova azért kopogtattunk, mert ott még nem jártunk. A siker egyáltalán nem volt kódolva, és sok mindennek köszönhető. Biztos benne volt az egyre nagyobb elszántságunk, a sokévi próbálkozás alatt szerzett sok tapasztalat, benne volt persze a gazdasági helyzet konszolidálódása, és egy adag szerencse is kellett hozzá, például, hogy az egyik banki döntéshozó zenerajongó legyen, és a fejébe vegye, hogy keresztülviszi a projektet. Végül senkinek sem kellett csalódnia, a ház felépült és működik.
Gőz László harsonaművészi és tanári diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerezte. 1978-2010 között a Zeneakadémia dzsessz tanszakának zenetörténet-, szolfézs- és harsonaimprovizáció-tanára. 2002-ben Rózsavölgyi Aranyéremmel, 2003-ban Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntették ki. 2008-ban elnyerte a Francia Köztársaság a Francia Művészet és Irodalom Rendje Lovagi fokozatát.
Innen nézve teljesen ellenkezik a gazdasági vállalkozások törvényeivel.
Valóban, a mi célunk nem feltétlenül a profitszerzés, de ha átjön a másik oldalra, akkor látszik, hogy az alapelvek azonosak. A BMC harmadik éve kap állandó támogatást az államtól, ami nagyjából a működésünk 40 százalékát fedezi, a többit üzleti tevékenységből, például rendezvényszervezésből teremtjük elő. A BMC célja az, hogy pontosan annyit termeljen, hogy el tudja magát tartani, és ne kelljen letérnie a tizenkilenc éve kijelölt útról.
Mi volt a célod a központtal?
Én eredetileg zenész vagyok, és mindig is azt szerettem volna, ha a magyar zene visszatér oda, azokba a magasságokba, ahol a méltó helye van. A BMC szép lassan növesztette egyik tevékenységét a másik után, és ezeket össze kellett fogni egy helyre, hiszen egyszerre vagyunk lemezkiadó, zenei információs központ és könyvtár, kurzusközpont, dzsesszklub és hangversenyterem. Úgy terveztük, hogy öt év alatt integrálódnunk a főváros zenei életébe. Épp most, március 22-én telt el ebből az első két év, és azt gondolom, hogy a vártnál is jobban haladunk. A Zeneakadémia, az Operaház és a Müpa mellett ma már a BMC is a zenei élet fontos részévé vált. Önálló arculattal rendelkezünk, évente több mint 300 koncertet rendezünk, és nem utolsósorban helyet adunk Eötvös Péter alapítványa által szervezett nemzetközi kurzusoknak.
Mi történik, ha te már nem leszel?
Egy működőképes zenei intézményt szeretnék magam mögött hagyni, amely 100 év múlva is pont itt áll. És rájöttem, hogy ez egyáltalán nem csak álom, köszönhetően a mellettem dolgozó most már több mint harminc kollegámnak, akik hasonlóan gondolkoznak, mint én.
1996-ban azt mondtad, a BMC feladata, hogy a zenét eljutassa a határainkon túlra. Ez sikerült?
Azt hiszem, igen. Az internet segítségével eljuttatjuk a magyar zenét a világ összes pontjára, mert az információs központ adatbázisai lassan lefedik a magyar zene egészét. Lemezkiadónk, a BMC Records pedig az egész világra kiterjedő terjesztői hálózattal rendelkezik, és sok elismerést gyűjtöttünk be a zenei szakmában itthon és külföldön egyaránt. Az elnyert díjainknak a száma százas nagyságrendű, köztük három Grammy-jelöléssel. A ház két éve alatt rengeteg külföldi művész fordult meg nálunk, akik pedig hazaviszik a magyar zenészek jó hírét, és erre rettenetesen büszkék vagyunk.
Hány magyar zenésznek adtad ki a lemezét?
Jóval kétszáz fölött van a lemezek száma, és több mint háromezer zenésszel dolgoztunk eddig együtt. Nagyjából háromhetente készítünk egy lemezt, miközben nem milliós példányszámban adjuk el őket. A lemezek egy része kortárs dzsesszlemez, a másik fele klasszikus kortárs zene, alapvetően mind magyar vonatkozással.
Popzenével soha nem akartál foglalkozni?
Egy ideig nagy sikerrel adtunk ki filmzenei albumokat, de ez még akkor volt, amikor a lemezipar a csúcson volt. Sokat köszönhetünk annak az időszaknak, mert részben ez a tevékenység alapozta meg a mai formájában a lemezkiadót. Ma már nem foglalkozunk popzenével, kellett húznunk egy vonalat, a nagy példányszámú lemezek eladásának ideje elmúlt. A BMC Records egy szűk, de létező vásárlóréteget ellátó brand lett, bizonyos zenei stílust és irányzatot képviselve.
Úgy hallottam, hogy újabb épületeken töröd a fejed. Ez igaz?
Igen, több tervem is a van a következő évekre. A közelebbi egy zongoraház létrehozása, PianoForte néven a budai Várban. Egyszerre lesz zongoramúzeum és kamara-koncertterem. Távolabbi tervem, ami egyelőre csak szép lassan fejődik, hogy a BMC közelében egy operát építsek.
Miért éppen operaházat, hiszen a Magyar Állami Operaház mellett már működik az Erkel Színház is?
Igen, ezzel riogatom a környezetemet. A terv, hogy egy független staggione (befogadó) operaházat hozzunk létre, amely helyet ad kisebb volumenű magyar és külföldi előadásoknak, olyanoknak, amik az állami Operaház programjába már egyszerűen nem férnek be. Budapest 2 operája rendkívül magas színvonalú, jó úton haladnak a felé, hogy Európa nagy operaházai közé sorolják őket, hasonlóan a bécsi, a párizsi vagy a kölni operaházhoz. Az európai operák látogatottsága látványosan nő, minden évben 25-30 kortárs operát mutatnak be, és folyamatosan játsszák, többnyire telt házak előtt. Ezeket szeretnénk mi is idecsábítani. Egy-egy nagyobb városban 6-8 operaház van, hát ez lenne Budapesten a harmadik. Persze ez is privát vállalkozás lenne, ahogy a BMC is az.
Nem hiányzik, hogy kiállj a színpadra újra zenélni harsonával a kezedben?
Az utóbbi pár évben nagyon kevés időm jutott arra, hogy a hangszeremmel foglalkozzam. Nem akarom lerombolni a rólam kialakult zenészképet, de a zenei tehetségem azért nem olyan magas, és ezt nem álszerénységből mondom. Nagyon nagy szerencsém volt a zenei pályámat illetően, hiszen jó helyeken jó zenészekkel játszhattam, és ezt persze imádtam, de nem voltam soha egy háttérbe szorított zseni. Ez a tény persze a hangszerből is adódott, de azt hiszem elértem azt, amit tudtam. Azt gondolom, és talán a ház jó bizonyíték erre, hogy a BMC-vel sokkal többet tudok tenni a magyar zenéért, mint harsonával a színpadon.