Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Megnéztem a hivatalos honlapját, ahol Skype-elérhetőségnek fagin papa van feltüntetve, levelezési címnek pedig valjean. Mindkettőt megmosolyogtam egy kicsit. Miért választotta pont ezeket a neveket?
Amikor úgy 15 éve e-mail címem lett, a valjeant választottam. A nyomorultak főszerepe meghatározó volt, ráadásul Szinetár tanár úr biztatására döntöttem a színházi pálya mellett, és ez a változás az életemben örök emlék marad a számomra. A fagin papa Skype-név ennél prózaibb ok miatt született. Amikor elkezdtem használni ezt a fajta kommunikációs lehetőséget, éppen Szolnokon játszottam az Oliver című musicalben Fagint. Reménykedem, hogy ezek a névválasztások éppen a jó szándékú mosolyt csalogatják elő.
Ön volt az első magyar Jean Valjean, most pedig visszatér a darabba a püspök szerepében. Mi volt az első gondolata, amikor a rendező, Szirtes Tamás megkereste?
A Madách Színház, miután ismét megkapta a jogot a mű színre viteléhez, meghallgatást hirdetett, amelyen bárki megmérettethette magát. Eszembe jutott, hogy az első Valjeant alakító angol Calm Wilkinson a mozifilmben a püspököt játszotta, a szerep talán hozzám is illene, ezért életemben először elmentem castingra.
Ilyenkor a színház szakmai vezetése előtt kell énekelni. Ha főszerep, akkor részleteket, amelyet videóra vesznek, majd várni kell hosszú heteket, néha hónapokat, míg végül a külföldi szerzőkkel egyetértésben kiosztják a szerepeket, és kiderül, megfeleltünk-e az elvárásoknak. Tehát a meghallgatáson nyújtott teljesítményem alapján az igazgató úr úgy döntött, hogy „jó kezekbe” adja a szerepet, amit örömmel vállaltam.
Az 1999-es darab kétszáznál is több előadást ért meg. Maga a regény egyszerre szól a 19. századi Franciaország politikai, kulturális és társadalmi életéről, mindamellett elmélkedés jóról, rosszról, erkölcsről és vallásról. Mit tud mondani ez a darab a mai kornak?
Victor Hugo regénye olyan klasszikus, amelyet nem tud az évek múlása elhalványítani, a musicalopera fülbemászó, csodálatos dallamvezetése pedig hűen tükrözi az író gazdag jellemábrázolását. Az üzenete talán az lehetne, hogy a másokkal való szolidaritás, a szeretet, az önfeláldozás, az emberségesség örök erkölcsi értéket hordoz, remélhetőleg még nem halt ki belőlünk. Talán aki megnézi a színházban, elgondolkodik ezen, megpróbál jobb emberré válni.
Ma is vannak nyomorultak és Jean Valjeanok, mit tenne a püspök, ha a regény a mai korban és - tegyük fel - mai magyar viszonyok között játszódna?
Egy mai pap is hasonlóan tenne, hiszen tudja, hogy az emberséges cselekedet jó útra térítheti az arra hajlamos embert. Nem véletlen, hogy a börtönökben élők lelki-erkölcsi gondozását papok, lelkészek végzik.
Fiatal kollégái kapták Jean Valjean szerepét, amelyet ön is játszott öt évig. Milyen érzés viszontlátni, hallani mástól? Mennyire szól bele a játékukba?
Amikor 1987-ben A nyomorultak főszerepét játszottam, mai fiatal kollégáim még általános iskolások lehettek. Korábban átestem ezen az érdekes helyzeten, hiszen a 99-es Madách színházi előadásban már Javert felügyelőt alakítottam, így volt szerencsém a kettős érzést megtapasztalni. Nagyon várom a próbákat, mert ahogy minden ember más, úgy minden Valjean is más lesz. Tiszta szívemből drukkolok nekik, hogy megtapasztalják mindazt, amit én is átélhettem.
Másrészről azt gondolom, szerintem az a jó, ha a szerepet mindenki a saját elképzelései alapján formálja, és annak végleges megszületésében a színészt a rendező segíti, irányítja, és nem a színész kolléga. Ez egy nagy ívű, igen összetett szerep, komoly fizikai és énektudást igényel, megtalálni a saját valjeani lelket pedig csak egyedül lehet.
Színészként nem fájó mást látni a szerepben?
Nem értem a kérdést. Ön látott már színpadon 67 éves Rómeót? Meg kell tanulnunk méltósággal megöregedni, és békében lenni a korunkkal, megtalálni azokat a szerepeket, amelyekre alkalmasak vagyunk. Az ezzel járó változásokat pedig új kihívásként kell kezelni.
Rengeteg darabban játszott, de az egyik legemlékezetesebb szerepe, ami később a színészi pályáját is meghatározta, Koppány volt az István, a király rockoperában. 2015-ben újra látható lesz a darab, többen az 1983-as ősbemutató szereplői közül visszatérnek, ön viszont nemet mondott. Miért nem vállalta a felkérést?
Legelső színházi szerepem Máté Péter és S. Nagy István Krízis című zenés műve, amelyben Górét játszottam. Az István, a királyban alakított Koppányom országos elismertséggel ajándékozott meg, ám ezt még a Pandora’s Box zenekar énekeseként értem el. Színészi pályámat sokkal inkább a Rock Színház előadásaiban játszott szerepek alakították, úgy mint Peron, Pilátus, Nádor, Molokov vagy éppen Valjean. A végső lökést, amely szakmailag, színházi körökben is elismerést hozott A nyomorultakban játszott Jean Valjean adta.
Úgy érzem, hogy még nem válaszolt a kérdésemre…
A televízióból ismert 2008-as Társulat produkció születésétől kezdődően olyan hazug nyilatkozatok hangzottak el rólam a Zikkurat Kft. producere és sajnos a szerzők részéről is, amelyeknek közük nem volt a valósághoz, rontották a hitelemet, komoly károkat okozva az életemben és a pályámon. Ez úgy tűnik, ma sincs másképpen, ezért úgy döntöttem, nem dolgozom velük többé.
Ha össze kellene hasonlítanom az István, a királyt és A nyomorultakat, akkor mindkettő erős társadalomkritikát fogalmaz meg, és a maguk korában nagy társadalmi visszhangot keltettek. Miben áll a sikerük titka?
Az István, a király sikere abban rejlik, hogy szerencsés történelmi pillanatban született, és olyan történelmi eseményt mutat be zenés változatban, amely tökéletes közösségi élményt tudott nyújtani, ami akkor ott a Királydombon az összetartozást erősítette. A dallamvilága fülbemászó, szövegei érthetőek, énekelhetőek, könnyen befogadhatóak.
A nyomorultak sikere szerintem abban áll, hogy a regény vonalát követve sikerült a zeneszerzőnek és a szövegírónak az adott jelenethez illő legtökéletesebb dallamot és szöveget megtalálni. Nagyon fontos, hogy a szereplők jellemét a dalok és dallamok mennyire mutatják meg. Mindamellett korrajz is, hiszen alaposan bemutatja az akkori társadalmi viszonyokat. A nyomorultak inkább musicalopera kategóriába sorolható, zenéjének fantasztikus érzelmi ereje van, a darab katartikus élményt ad.
1992 óta a Madách Színház társulatának tagja, számtalan karakteres szerepet alakított, volt már Oroszlánszívű Richárd, Pilátus, Valkay tanár úr vagy éppen Fagin. Szirtes Tamás úgy fogalmazott önnel kapcsolatban A nyomorultak sajtótájékoztatóján, hogy „lehet, hogy valaki a szerepből kiöregedett, de a színpadból nem”. Ön már a nyugdíjas éveit tölti, de van még olyan szerep, amit szívesen eljátszana?
Nincsenek szerepálmaim. Mindig bíztam a rendezők jó ítélőképességében. Ők tudják a legjobban, mi való nekünk, színészeknek. Gyakran jobban ismerik a képességeinket, mint mi saját magunk.
***
A nyomorultak 2015 augusztusában Szegeden, 2016 áprilisában pedig a Madách Színházban kerül színre.
