Bartók már korábban megírta A szürke ötven árnyalatát

Úgy látszik, az idei Valentin-nap nem a rózsaszín romantikus vígjátékokról, hanem a kötözős szexről és véres drámába forduló randevúkról fog szólni: rövidesen mozikba kerül a Szürke ötven árnyalata, míg a koncerttermekben Bartók titokzatos operája hangzik fel.

Első ránézésre Csajkovszkij Jolantájának és Bartók Béla Kékszakállújának főhősnője, Judit nem sokban hasonlít, de a New York-i Metropolitan előadása bizonyítja, hogy tulajdonképpen mindketten csak szerelemre vágynak.

A két egyfelvonásos darabot Mariusz Treliński, a Varsói Nemzeti Opera művészeti igazgatója rendezte, és az ő ötlete volt az is, hogy a tengerentúlon ritkán játszott darabokat egymás mellé helyezze.

Csajkovszkij romantikus, happy enddel végződő tündérmeséjét így Bartók hátborzongató, sötét pszichothrillere követi, amelyben a fiatal feleség a herceg várának ajtajait sorra kinyitva hatol egyre mélyebbre a férfilélek titkaiban. Az ötletes párosítás következtében az est az emberi szenvedélyről és határtalan vágyakozásról szóló parabola lesz.

Nadja Michael énekli Juditot, Mihail Petrenko kelti életre a Kékszakállút Forrás: MET

Ráadásul mindezt a Metropolitan épp Valentin-napon közvetíti élőben 69 országban és 2000 teremben világszerte, köztük a Művészetek Palotájában is.

Bartók a Hitchcock-filmek stílusában

A lengyel rendező mindkét művet az 1940-es évekbeli Hitchcock-filmek stílusában képzelte el, erős kontrasztokkal, filmszerű díszletekkel, bizarr eleganciával.

A mindössze kétszereplős Bartók-remekmű Juditját a már Lady Macbethként 2012-ben debütált német szoprán, Nadja Michael énekli, természetesen magyar nyelven. A titokzatos, magányos herceget a nagyszerű orosz basszus, Mihail Petrenko kelti életre.

A Hitchcock-filmek stílusában Forrás: MET / Krzysztof Bielinkski

A Csajkovszkij-mű címszerepét Anna Netrebko, a vak királylány szerelmét elnyerő Vaudémont a lengyel tenorklasszis, Piotr Beczala alakítja.