Még tíz éve lehet a nyomtatott sajtónak

Colin Burns interjú

Ha teheti, még mindig papíralapú könyvet vesz a kezébe, a legnagyobb szakmai öröme, hogy a dizájnjunkie-nak távolról sem mondható felhasználó életét is meg tudja könnyíteni, és amikor valamire azt mondja, hogy érdekes, szó sincs tapintatba burkolt nemtetszésről. Colin Burnsszel, a BBC digitális divíziójának kreatív igazgatójával a Prezi szervezte konferencián tartott előadása után beszélgettünk.

Amikor betört a kultúrába a mozi, sokan temették a színházat. Amikor megjelent a televízió, tömegek aggódtak azon, hogy megöli a filmet. Amikor e-könyveket kezdtünk vásárolni, drámai jóslatok röpködtek a kiadóipar alkonyáról. Mit gondol, végül mit szorít ki a digitális forradalom?

Azt hiszem, most még nagyon jól megél egymás mellett ez a sok tendencia. Minden, amit napjainkban online művelünk, szorosan kapcsolódik ahhoz, amit megnézünk vagy elolvasunk. Valamennyi trend masszív, és bár sokszor az az érzésünk, hogy egymás ellen hatnak, ez valószínűleg nincs így. Pillanatnyilag sokféle számítógépet hordunk magunknál, egyre többet magunkon – például az okosórát –, és talán eljön a nap, amikor nem is magunkon, hanem magunkban viseljük az eszközöket. De ha az élvezet fontosabb a praktikumnál, az emberek még mindig a legszélesebb, legnagyobb képernyőt választják, én is mindig tévén fogok filmet nézni, noha telefonon is megtehetném. Nagyon komplex világban élünk.

De azért biztosan lesznek vesztesek. Mire tippel, mi marad ötven év múlva abból, amit most látunk?

A történetmesélés biztosan velünk marad, mert az egyidős a világgal, csak a módja változik. Engem az nyűgöz le, hogy a közönség egyre aktívabb résztvevője a kommunikációnak. Ennek felületes példája, amikor szavaznak egy élő műsorban, az viszont jól látszik, hogy égető vágy él mindenkiben a kreatív bekapcsolódásra. A tippem vitatható, de talán a profi médiakészítők lesznek a vesztesek. Nekik nagyon komolyan el kell gondolkozniuk azon, hogy mi a minőség.

A történetmesélés biztosan velünk marad Forrás: Polyak Attila

A BBC védjegye, hogy kívülálló, objektív, a storytelling viszont szubjektív és szenvedélyes. Hogyan találkozik ez a két irány?

Mi nagyon ügyelünk az egyensúlyra. Csak azért, mert a világ éppen a történetmesélés számos új válfajára nyílik ki, megtartjuk az objektív zsinórmértéket, az elfogulatlanság, a pártatlanság még mindig a BBC mint márka egyik legfőbb értéke. Annyira alapvető, hogy ha ettől eltávolodnánk, az a szervezet végét jelentené. Ezért most nagy hangsúlyt kap a szerkesztői és és a tartalomgondozói tudásunk is. Lehet, hogy az jelenti az egyensúlyt a jövőben, hogy kétféleképpen tálalunk egy történetet. Nem látom magam előtt azt a világot, ahol minden döntést robotok hoznak meg. A szerkesztés mint emberi munka kulcseleme a jövőnek.

Mit gondol, válhat a dizájn valaha tartalomhordozóvá önmagában?

Számomra a dizájn ige, nem főnév. Nagyon praktikus módszer arra, hogy tapinthatóvá váljon egy ötlet, egy gondolat. Három szálat fon egybe: kontextust, tartalmat, hordozót. (Itt, mivel Burns három con- előtaggal kezdődő kifejezést említett, context, content, container, nehezen lefordítható szóvicc következett: „Which is very convenient.” – a szerk.)

A kontextust az teremti, hogy rettentően fontos megértenünk, mire van szükségük a felhasználóknak. Egyértelmű az asztali gép veresége, jövőre arra számítunk, hogy a tartalmaink több mint 50 százalékát már mobilra és táblagépre gyártjuk, mert ennyit biztosan tudunk a felhasználóinkról.

Fontos megértenünk, mire van szükségük a felhasználóknak Forrás: Polyak Attila

A böngésző mint hordozó pedig szintén fejlődik, rugalmas, többfunkciós eszközzé válik, mert egyedül így tudunk komplex, többfelületes szolgáltatást nyújtani. Már messze nem elég sport- és zeneközvetítésekben gondolkoznunk. Nekem nagyon fontos, hogy a munkám átíveljen a médiaterületek határain. Ami pedig a tartalmat illeti, hát én dizájner vagyok, nem történetmesélő alkat. A mi feladatunk megérteni a felhasználó által létrehozott kontextust. Csodaszép böngészőket építünk, ezektől azt várjuk, hogy működjenek jól, adják a legkiválóbb élményt.

Meg lehet húzni a határt a dizájn mint kiegészítő élmény, illetve a dizájn mint tartalom között?

Nagyon fontos kérdés, éppen most kóstolgatjuk ezt a fajta reszponzív tartalmat. Márciusban piacra dobtunk egy terméket. Az iWonder a szabvány iskolai oktatáshoz kapcsolódik, ahol kéz a kézben jár dizájn és tartalom. A klasszikus tanulási folyamatot viszi végig. Felteszünk egy kérdést, van egy élményünk, kapunk egy kis gondolkodási időt, és aztán valamilyen megállapításra jutunk. Az iWonder esetében a tartalom teljesen a hordozóhoz igazodik, együttműködnek.

A hírtudósítás mint technológia, a broadcasting hamarosan eltűnik, minden formája internetalapúvá válik. Így hát a BBC azt is kutatja, mitől lehetne minél rugalmasabb a média, kísérletezünk azzal, hogy egy műsor elérhető legyen különböző terjedelmekben. Tegyük fel, maga minden reggel fél óráig sétáltatja a kutyáját, és ezalatt egy bizonyos podcastot hallgat, de az egyik reggel csak 20 perce van a sétára. A BBC-n ezért a harmincperces történetek húszperces változatát is meg lehet találni. Ehhez megint csak emberi szerkesztői képességekre van szükség.

Milyen sorsra juthat a hagyományos újságírás az online mellett?

Korábban szóba kerültek a változások vesztesei. Azt hiszem, hamarosan elképesztően nehéz lesz védeni a nyomtatott sajtó helyzetét. Egyre inkább anakronisztikus, niche-státuszba kerül. Egészen komolyan nem tudom megtippelni, mikor tűnhet el végleg, de talán 10 év reális. Minden angol napilap súlyos pénzeket öl az online kiadásába. Nyilvánvalóan ebben látják a jövőjüket. A húgom egy kaliforniai székhelyű könyvkiadónál dolgozik, náluk már az e-könyvekért fizet az olvasó, és a nyomtatott könyvet megkapja ajándékba. Szerinte egyébként az embereknek elég lenne, ha csak a gerincet kapnák meg három dimenzióban, azt is ki lehet tenni a polcra.

A hagyományos újságírás el fog tűnni Forrás: Polyak Attila

Ha jósolni nem is tudunk, annyi biztos, hogy a digitális média hipertempójához képest az olvasás mint technológia kifejezetten poroszkál. Ezt hogy látja?

Nagyon fontos kérdés, számunkra is rettentően releváns, de nem tudom elképzelni, hogyan kellene újratanulnunk olvasni. Csak annyit mondhatok, mi olyan témaként azonosítottuk az olvasást, amelyről még mindig nincs elegendő ismeretünk. Én személy szerint a gyors frissítéseket, például a sporthíreket, a telefonomon nézem meg. Ha utazom, a Kindle jön velem a súlykülönbség miatt. De ha otthon úgy olvasok, ahogy szeretnék, mindig könyvvel ülök le.

Idén melyik volt a legfontosabb olvasmánya?

Ne felejtsük el, iparművész vagyok, vizuálisan gondolkozom. A legjobban a zenészekről szóló könyvek érdekelnek, különösen a manchesteri rockszcéna a 80-as években. Ezekben a könyvekben az alkotói folyamatok mögé szeretek nézni. A kronológia érdekel, és az, mi kinek az érdeme. Kifejezetten sóvárgom a tudást arról, más hogyan alkot. Idén a legemlékezetesebb olvasmányom egy könyv a Blue Nile történetéről.

Hát...

Semmi gond, tényleg csak a vájtfülűek ismerik. Skót banda, négy albumot adtak ki.

Személy szerint mire a legbüszkébb?

Imádom, amikor a hétköznapi ember életét megkönnyíti, amit tervezek. Ilyen például egy nagyon felhasználóbarát, nagyon intuitív kezelőfelület. Láttam egyszer a buszon, hogy egy idősebb nő azt használja, beszédbe elegyedtem vele, és elmondta, mennyire szereti, végre mindent ért, micsoda koponya tervezhette. Nem mondtam el neki, hogy én voltam. A személyes kedvencem pedig a BBC meteorológiai alkalmazása. Letisztult, okos, a világ minden részén felismeri a helyszínt, és azokat az ikonokat hozza, amelyeket 40 éve megszoktunk a márkától. Csodásan egyszerű, és tömegeket szolgál ki.

Meg tudja változtatni a dizájn az ízlésünket?

A divatban még mindig lehet diktálni, a tervezők kinyilatkoztathatják, melyik szín menő, melyik ciki. De ennek egyre szűkebb a spektruma, sokkal inkább kultúrkonszenzus kérdése ez is, a közönség szervez és beleszól.

Leesik az állam, ha arra gondolok, hogy az Apple nagyon-nagyon régi dizájnelveknek köszönheti a lehengerlő sikerét, éspedig a 30-as évek német formatervezőinek. Egyértelműen értéket vittek a márkába azzal, hogy intelligensen használták azt, ami már rendelkezésre állt. Annyira trendi, hogy trendibb már nem is lehetne, de valójában nyolcvan-kilencven éves elemeket használ.

A divatban még mindig lehet diktálni Forrás: Polyak Attila

Ma már nem olyan fontos divatosnak lenni, mint régen. Mindenből fogyasztási cikk lett, be lehet szerezni egy telefont tíz dollárért, méghozzá rengeteg formában és színben, emiatt a divatcsinálók piaca egyre inkább kiürül, egyáltalán nem olyan befolyásosak, mint néhány évtizeddel ezelőtt.

Mit szeret a legkevésbé, és mit a legjobban a közösségi médiában?

Médiavállalatként rettentően izgalmasnak látjuk, hogy a közösségi média gyakorlatilag eltörölte a homepage fogalmát. Ezeken a platformokon azonnal tartalomként jelenünk meg, a felhasználók fel sem keresik az oldalt. Lenyűgöző. A közösségi média átvette a tartalomgondozó szerepét, mi pedig annak megfelelően tesszük a dolgunkat, hogy ebbe kell belecsatornáznunk a tartalmat.

De semmiképp nem siratom a homepage halálát. Ami pedig a szeretem, nem szeretem kérdését illeti... Mi, angolok, gyakran speciális hangsúllyal minősítünk valamit érdekesnek. Én viszont komolyan rengeteg mindent érdekesnek tartok. Vissza is szoktak kérdezni, „Vagyis nem tetszik, ugye?” Dehogynem. Ami érdekes, az érdekes. Ez pedig fontosabb, mint a vélemény pozitív-negatív tengelye.

Colin Burns dizájnmenedzser, újító, tanár és vállalkozó egy személyben. A BBC Future Media divíziójának kreatív igazgatójaként 10 kulcsfontosságú online termékért, a Future Media fejlesztőcsapatának társvezetőjeként pedig a felhasználói élményt javító új szolgáltatásért felel. 2010 és 2012 között az Elmwood Brand Design igazgatójaként dolgozott, korábban pedig 7 éven keresztül volt egy kis ügynökség, a Martach kreatív tanácsadója.

Karrierjének meghatározó időszaka volt az IDEO-nál töltött 10 év. Az IDEO a felhasználó-központúságáról és az átfogó szemléletmódjáról híres. Az IDEO munkatársaként megfordult többek között Kaliforniában, Németországban és az Egyesül Királyságban is. Két évig egy időszakos projektet vezet a Szilícium-völgyben, 2004 óta tagja a Formatervezési Tanácsnak, valamint alapító igazgatója a Participle-nek.

A Design at Dundee University és a Glasgow School of Art vendégelőadója, de ő maga is neves egyetemeken (Napier University; Royal College of Art) végzett, iparművészként számos terület szakértője (Design Strategy, Design Management, Product Planning, Customer Insight, Project Management, Training & Coaching, Creative Director, User Centred Design, Product Design, Interaction / User Inteface Design, Brand & Identity).