Félre a kaptafát: Pink és Dallas Green közös lemeze a You + Me

Bázel, 2006. november 4. PINK amerikai énekes lép fel a svájci városban 2006. november 3-án. (MTI/EPA/GEORGIOS KEFALAS)

Mindig nagy várakozás előzi meg azokat a lemezeket, amikor az előadó valami számára új műfajhoz nyúl. Nincs ez másképp P!nk esetében sem.

Sokan tettek már ilyet, van, akinek bejött, és van, akinek a legkevésbé sem. Viszont olyan sikersztorik is vannak, mint Robbie Williams, aki a kezdeti fiúbandás (Take That) nyálcsorgatás után olyan műfajokba nyúlt bele nagy sikerrel, mint a rock vagy a swing. Jó, Robbie őstehetség, akárcsak P!nk!

Az énekesnő eddigi lemezei köszönő viszonyban sincsenek a countryval, de tény, hogy eddig bármibe kezdett, az sikeres lett. Hogy a You + Me fogadtatása milyen lesz, arra nagyon sokan vagyunk kíváncsiak, de az biztos, hogy a country egy nagyon hálás műfaj ebből a szempontból. Igaz, Európába nem igazán jut el, azonban az egész USA hallgatja, és kitermeli a manapság nagyon is populáris, hatalmas előadóit. Egyre többen fordulnak - a nagy előadók közül is - vissza a zenei gyökerekhez. Egyik ilyen remek próbálkozás volt jó pár éve Norah Jones, The Little Willies formációja.

P!nk a kétezres évek elején robbant be a köztudatba. Zenei „fejlődése” jól követhető volt az idők folyamán. Első lemeze (Can't Take Me Home, 2000) még az R'n'B jegyében fogant. Második albumánál (Missundaztood, 2001) már a rock irányába kanyarodott.

A napjainkra a pink hajú, vadóc rocker kislány már - több Grammy-díjon keresztül - azok közé az előadók közé nőtte ki magát, akik tartalmas mondanivalóval töltik meg dalaikat és klipjeiket egyaránt. Mindeközben okosan és kiegyensúlyozottan lavíroz a pop és a rock műfajok között.

Megint csak üdvözölendő, hogy P!nk nem egy kirakat-énekesnő, hanem egyben dalszerző is. Nem csak kilökik a színpadra, mögötte egy hadseregnyi háttéremberrel és szerzővel, hanem igazán tesz is azért, hogy évtizedeken átívelő karriert tudhasson maga mögött.

Dallas Green még érdekesebb a fent említett szempontból. 2011-ben az Alexisonfire hard-core csapatban kezdett zenélni, ami - lássuk be - igen távol áll az amerikai folk zenétől. Zeneszerzőként ezután sokkal nyugalmasabb vizekre evezett a City and Colour formációval (2006-tól), ahol már sokkal kifinomultabb hangvételű szerzeményekkel mutatta meg magát.

Most pedig elérkezettnek látták az időt arra, hogy ez a két előadó/zeneszerző visszaforduljon azokhoz a bizonyos zenei gyökerekhez. Ebből lett a You + Me formáció, amelynek a napokban jelent meg a Rose Ave. című lemeze, az első dalt pedig már elég sok helyen hallhattuk:

Aki az előadók előélete miatt kemény, rockos hangzásra számít, igen meg fog lepődni. Az album egytől egyig lassú, kifinomult dalokat tartalmaz. Visszakanyarodtak a lírai, jó értelemben vett vidéki és régies dallamvilághoz. Főként egy akusztikus gitárral támogatott, ének- és vokálorientált vonal, amihez a countryzenére jellemző steel-gitár hangja társul.

A dalokat nem fogjuk diszkóban vagy pogózós fesztiválokon hallani, de mindenképpen ajánlanám egy hideg téli estére egy csésze teával vagy nyáron a tűz pattogásánál egy tóparton. Ez a két remek zenész megmutatja egy olyan oldalát, amit tagadhatatlanul a művészet kategóriába sorolhatunk.