Az 1926-ban született író a náci időkben nőtt fel, a Lengyelországgal való megbékélés érdekében még politikai szerepet is vállalt. 1970-ben elkísérte Willy Brandt szövetségi kancellárt a lengyelekkel kötött szerződés aláírására, de Izrael mellett is kiállt, amikor Szaddám Huszein iraki diktátor rakétákkal fenyegette a zsidó államot.
A Nobel-díjas Heinrich Böll-lel és Günter Grass-szal együtt Lenz is a náci múlt feldolgozását és a többi néppel – főként a lengyelekkel és az izraeliekkel – való megbékélést tartotta élete legfontosabb feladatának.
Lenz legismertebb munkái között a Honismereti múzeum és a Németóra című regényeit tartják számon. Az 1968-ban megjelent Németóra a náci korszakot és a történelmi bűntudatot feldolgozó kulcsregény, melynek középpontjában egy apa-fiú konfliktus áll: az apa a háborús nemzedéket, a fiú az ellene fellázadó következő generációt képviseli.
Regényeit, novelláit, drámáit és esszéit legalább 35 nyelvre lefordították, kötetei a világon több mint 30 millió példányban jelentek meg. Siegfried Lenz a történetmesélés mestere volt, utolsó elbeszéléskötete 2011-ben látott napvilágot Az álarc címmel.