Aki végigfotózta a világ legnagyobb konfliktusait

Peter Turnley fotóriporter, world press photo
Peter Turnley fotóriporter, World Press Photo kísérő kiállítás
Vágólapra másolva!
Fényképezte a kései hidegháborús évek legfontosabb pillanatait, ott volt a New York-i ikertornyoknál, megjárta az afganisztáni és a koszovói poklot, évtizedeken át a legjelentősebb világlapok közölték címlapsztorijait. Peter Turnley-vel beszélgettünk.
Vágólapra másolva!

A Pesten most kiállított fotói a párizsi civil hétköznapokat örökítik meg. Pihenésképpen készültek ezek a képek?

A Francia csók, levelek Párizsból című anyagom valóban más, mint amitől híres lettem. Az elmúlt negyven évben Párizs volt a bázisom, ahonnan a címlapsztorikhoz elstartoltam. Ez volt az a hely, amely a normalitást képviselte a háborús konfliktusgócokkal szemben. A béke világa, ahonnan nézve a borzalmak még épp elviselhetők. Ezek a képek az általam megélt Párizst mutatják.

A képre kattintva megtekintheti a Francia csók – szerelmes levél Párizshoz anyag képeit Fotó: Bielik István - Origo

Párizsnak köszönheti André Kertész barátságát. Hogyan tudta becserkészni a legendásan megközelíthetetlen, mogorva magyart?

19 éves laboráns voltam, amikor először találkoztunk, még Amerikában. Elképesztően kedves volt velem, megnézte a képeimet, tanácsokat adott. Sok évvel később, amikor az 1970-es évek végén Párizsba költöztem, újra találkoztam vele. Jól emlékszem arra a vasárnap reggelre. Sétáltam a Saint Vincent de Paul negyedben, és láttam egy öreg fickót esőkabátban, kalappal a fején lassan bandukolni. Kísérteties alak volt. Persze azonnal felismertem, és megszólítottam. André, ugye emlékszik rám, Peter vagyok, mondtam neki.

Csodák csodája, emlékezett rám, sőt nagyon megörült nekem. Meséltem neki, hogy egy Notre Dame-ra néző aprócska padláslakást bérelek, ahonnan csodálatos a kilátás a székesegyházra. Megmutatnám, ha nem bánja, ajánlottam. Velem jött. Miután megmásztuk az emeleteket, délelőtt tíz óra lett. Kimentünk az pirinyó erkélyre. Nagyon kemények a fények, mondta. Életemben először beszélgettem valakivel a fényről.

A képre kattintva megtekintheti a Francia csók – szerelmes levél Párizshoz anyag képeit Forrás: Peter Turnley

A Kertész által képviselt artisztikus fogalmazást dokumentátorként, háborús tudósítóként is szem előtt lehet tartani?

Az elmúlt évtizedekben, a hírcsinálás kellős közepén, a leggyilkosabb szituációkban is mindig az emberi történeteket követtem. Az emberi érzelmek skálája érdekelt, a békés nyugalom és a legkiszolgáltatottabb helyzetek által kiváltott szélsőséges reakciók közötti átmenetek. A nagy politikai események, a forradalmi változások, a fegyveres ütközetek hatása a hétköznapi emberekre. A hatás, amelyet a történelem alakulása gyakorol a civilikre. A sorsfordító események ugyanis a kisembereket érintik leginkább.

Az arab tavasz vagy az ukrán válság nyilvánvalóvá tette, hogy ma már bárki készíthet a hírszerkesztőségek ingerküszöbét átlépő fotódokumentumokat. Mit gondol, az ön munkássága által is fémjelzett profi fotóriporterek korának leáldozott?

Örülök annak, hogy a vizualitás ekkora szerepet kapott. A képeket az írástudatlan is látja és érti. A képek sokszor többet mondanak, mint bármelyik írott szöveg. Van olyan helyzet, amikor cikket írni nem is lehet. A profikat egyáltalán nem féltem, mindez szerintem csak azt jelenti, hogy a fotográfiának hihetetlen népes, értő közönsége lett.

A képre kattintva megtekintheti a Francia csók – szerelmes levél Párizshoz anyag képeit Fotó: Bielik István - Origo