Manic Street Preachers a Szigeten

Manic Street Preachers koncert, Sziget Fesztivál, 2014.08.15.
Fotó - Szabó Gábor Sziget Fesztivál - augusztus 15 Manic Street Preachers koncert
Vágólapra másolva!
„Csöndben ne lépj az éjszakába át, Szikrázzon vén korod, ha hull a nap. Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.” – (Dylan Thomas, fordította Nagy László) Hogy miért is kezdjük ezt az interjút ezzel a versrészlettel, arra James Dean Bradfield, a zenekaralapító énekes-gitáros-dalszerző ad magyarázatot az első válaszában. A frontembert a Manic Street Preachers harmadik Sziget Fesztiválos fellépése előtt faggattuk jelenről és jövőről.
Vágólapra másolva!

Úgy tűnik, mostanában igen gyorsan történnek a dolgok a zenekar körül. Mi hajt még titeket ennyi év után?

Van egy híres walesi verssor, miszerint „Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág”. Vagyis: ahogy öregszel, egyre inkább rájössz, hogy kevesebb időd van cselekedni. A fiatal zenekarok még tarthatnak hosszú szüneteket két album között, nekünk erre már nem igazán van időnk. Persze, ha vége a turnénak, le fogunk állni egy kicsit, de szerintem kb. 6 hónapig bírjuk majd közös munka nélkül. Úgy vélem, a legtöbb zenekar azért oszlik fel, mert elveszíti a közös munka, a stúdiózás varázsát – mi pedig még mindig nagyon szeretjük ezt!

James Dean Bradfield interjú (Manic Street Preachers) Forrás: Copyright - Gabriel Szabo / Szabó Gábor www.szabog.com +447910 466625/Szabó Gábor - Gabriel Szabo

További képeinkért kattints a fotóra!

Alig egy éven belül két albummal jelentkeztetek, véletlen vagy direkt koncepció volt?

Nem egyszerre vettük fel a kettőt, de nem is volt véletlen. Írtunk egy csomó dalt, azt gondoltuk, csináljunk valami grandiózusat…aztán szépen lassan rájöttünk, hogy két, egymástól teljesen eltérő hangulatú albumot kell ebből kihoznunk. Az első, a "Rewind the Film" egy sokkal befeléfordulóbb, mondhatni sokkal walesibb, a második, a "Futurology" pedig egy nyitottabb, európaibb lemez lett. De hát mi ilyenek vagyunk, ilyen skizofrének, mint zenekar, hiszen rengeteg különböző periódus volt az életünkben. Lehet, hogy ettől emberként diszfunkcionálisak vagyunk, de zenekarként ettől működünk.

A "Futurology" album attól is mondható európaibbnak, hiszen rengeteg utalás van benne európai városokra, kultúrákra – mesélj ezekről kérlek!

Igen, van köztük egyértelműbb és burkoltabb is. Ott van például a „Dreaming a city (Hugh Eskova)”, amely John Hughesról, egy walesi mérnökről és üzletemberről szól, aki várost alapított Ukrajnában. Aztán az „Europa Geht Durch Mich”, ami a hidegháború utáni Németországról, a gazdasági összeomlásról szól. A „Mayakovsky” pedig egész egyszerűen annak köszönhető, hogy Nicky, a basszusgitárosunk, aki a szövegek javát írja, imádja a költő műveit. Lehet, hogy fura dolgok inspirálnak minket, de ezek vagyunk mi (nevet).

Fotó - Szabó Gábor Sziget Fesztivál - augusztus 15 Manic Street Preachers koncert Forrás: Szabó Gábor - Origo

Melyik a kedvenc európai országotok, városotok?

Magyarország (mosolyog, de gyorsan biztosítom róla, hogy nem ezt a választ várom). Nehéz erre válaszolni, de Németországot nagyon szeretjük, nagyon sokat játszottunk ott. De én például azt is szeretem az utazásban, amikor átlépünk egy határt, és próbálom észrevenni az apró különbségeket az országok között: hogyan változik a táj, a légkör, az emberek, minden.

Hogyan változott a közönségetek az évek során?

Furcsa, mert minden egyes lemezzel egyre fiatalabb közönségünk lett, és egy idő után rájöttünk, hogy ezek a fiatal gyerekek a régi rajongóink gyerekei. Illetve sokszor együtt jönnek a szülők a gyerekeikkel és ez egy nagyon érdekes látvány.

A te lányod szereti a zenét? Esetleg zenész lesz, ha felnő?

Remélem nem (nevet). Persze szereti a zenét és én ennek örülök, de nem szeretném, ha profi zenész lenne. Tudod, nekünk könnyebb dolgunk volt: mi gyerekként kezdtük ezt a zenekart, barátok, sőt Seannal rokonok vagyunk, ezért mindenben számíthattunk egymásra. Illetve a lemezkiadók is sokkal támogatóbbak voltak akkoriban. Ez már sosem jön vissza, a zenészeknek egyre nehezebb lesz. Pedig van egy csomó jó fiatal zenekar, akiknek kíváncsi lennék mondjuk az ötödik vagy a hatodik albumára, de nem érik meg.

Fotó - Szabó Gábor Sziget Fesztivál - augusztus 15 Manic Street Preachers koncert Forrás: Szabó Gábor - Origo

Mesélj kicsit a héten megjelent "Futurology" videóról!

Nos, én szeretem azokat a videóinkat, amiben nem szerepelünk, mert nem szeretem már viszontlátni az arcomat a képernyőn (nevet). A klipet egyébként egy kedves barátunk, Kieran Evans rendezte, aki több klipet is készített már nekünk, de játékfilmet is rendezett már. Szerintem nagyon tehetséges rendező, és esélyes Oscarra is. Fura, sötét látásmódja van.

Manapság trend jó néhány zenekarnál, hogy 15-20 évvel ezelőtt megjelent albumaikat elejétől a végéig eljátsszák pár koncerten. Várhatunk-e ilyet tőletek, hiszen a „The Holy Bible” album épp idén 20 éves?

Nagyon nehéz döntés ez nekünk, rengeteget beszélgetünk róla. Ám kénytelenek leszünk 1-2 héten belül eldönteni, mert ha igen, akkor azonnal megyünk a próbaterembe, hiszen vannak dalok, amiket vagy húsz éve nem játszottunk.

Fotó - Szabó Gábor Sziget Fesztivál - augusztus 15 Manic Street Preachers koncert Forrás: Szabó Gábor - Origo

A Manic Street Preachers koncert tökéletes volt. Semmi nem hiányzott belőle. Egy igazi felüdülés önmagában is, pláne ha egy Cee Lo Green koncert után következik. Nagyon sokan várták kora délután Cee Lo Green-t is, de mindenki csak állt és várt. Várt arra, hogy a táncoslányok terpesztésén kívül történjen végre valami. A koncertjét The Stooges dallal kezdte, aztán a sokadik feldolgozás után sikerült végre egy saját dalt is előadni, egy (számunkra) hallgathatatlan koncert verzióban. Egyetlen dologra volt jó ez a Cee Lo Green produkció: egy esetleges önálló budapesti koncert esetén megkímélhetjük magunkat a jegyvásárlástól. A MSP koncert pedig tényleg hibátlannak tűnt, de az értékítéletünkben közrejátszhat, hogy mínuszból kellett a hangulatot feltornázni.

Fotó - Szabó Gábor Sziget Fesztivál - augusztus 15 Cee Lo Green koncert Forrás: Szabó Gábor - Origo