Nagy baj van, de nem tudni, mi az

Az elektronikus zenétől persze sosem állt távol az apokaliptikus sötétkedés, ez azonban az esetek túlnyomó többségében nagyon, túlságosan is egyértelmű szokott lenni. Brood Ma lemezének pont az az érdekessége, hogy nem ilyen.

Maguk az elemek ismerősek: többé-kevésbé táncos ritmusok, fenyegető vagy nyomott, szürke tónusú szintihangok, bugyborgások, aprócska vagy nagyobb méretű zajok, komoly basszusok, ritkábban törzsi dobok, torzított gitár, többé-kevésbé emberinek ható effektezett hangok. De Brood Ma innen (közelebbről pedig innen) letölthető, P O P U L O U S című lemezének 25 percében ezek átláthatatlanul kavarognak. Néha a táncosság közelébe jutnak, máskor szinte ambientes szépséggé lágyulnak (azért teljesen soha). Az egyik pillanatban átlátható a szerkezet, aztán csak annyi marad, hogy a mélyben pulzál valami, hogy inkább csak sejthető, de nem hallható fogódzót nyújtson. Nyilvánvalóan sötét ez a zene, vagyis hát nem vidám, de ez korántsem olyan megfogható, mint lenni szokott ("júj, a gonosz kormány!" és/vagy "juj, a gonosz kapitalizmus", "háború", "sötét oldal", "emberi természet" stb. stb.). Nagy baj van, de nem tudni, mivel, mi az. Ettől pedig még hatásosabb. Meg persze az is sokat segít, hogy részleteiben nagyon jól megcsinált zenéről van szó.