Balladákba fulladhat az Eurovízió

A fogadóirodák az egyik legesélyesebb számnak tartják Kállay-Saunders András versenydalát az idei Eurovíziós Dalfesztiválon. Megnéztük a mezőnyt, ahonnét eltűntek a nagy nevek, viszont mindent elborítani látszanak a zongorás balladák.

Végleges az idei Eurovíziós Dalfesztivál indulóinak listája, 37 ország célozza meg a győzelmet a májusi, koppenhágai döntőn. Az idén is távol marad a versengéstől jó pár ország, és különösen feltűnő, hogy főleg a Magyarországot körbevevő államok döntöttek úgy, hogy 2014-ben nem kérnek az Eurovízióból. A már tavaly is kimaradt csehek és szlovákok mellett az idén a szerbek és a horvátok is nemet mondtak, és most nem lesznek bolgár és ciprusi versenyzők sem, míg az eddigi távolmaradók közül kitart a döntése mellett Törökország és Bosznia-Hercegovina, illetve néhány európai miniállam is. Visszatér viszont a versenybe Lengyelország, és egyéves szünet után újra indulnak a portugálok is.

Ami pedig első látásra feltűnő, hogy az idén a korábbi évekkel ellentétben teljesen eltűntek a neves fellépők az Eurovízióról: tavaly például Bonnie Tyler, a Cascada, Margaret Berger és még a holland Anouk is a nemzetközileg ismert indulók közé volt sorolható, de a korábbi években is feltűntek a versenyen olyan nevek, mint Engelbert Humperdinck, a Blue, a Jedward, Sébastien Tellier, a Zdob si Zdub vagy Patricia Kaas. Na, idén ilyenek egyáltalán nincsenek. Ez persze önmagában nem jelenti azt, hogy gyengébb az idei mezőny, úgyhogy kiválasztottuk a végső győzelemre is esélyesnek ítélt dalokat.

Örményország - Aram MP3

Talán még soha nem volt akkora egyetértés a fogadóirodák körében a végső győztes személyéről, mint az idén: mindenkinél messze az örmény induló a legesélyesebb, a lehető legalacsonyabb oddsszal. Az Aram MP3 művésznév az Aram Szargszjan nevű énekes-dalszerzőt takarja, aki eddig inkább humoristaként volt ismert, pedig a Not Alone című számában semmi vicces nincsen. Egy igazi nagy ívű ballada, igazi érzelmekkel, zongorás intróval, monumentális hangszereléssel és béna dubstepes dropokkal – az ilyesmit valóban zabálni szokták az Eurovízión, viszont azért félrevezető lehet, hogy az összes induló közül ennek a videóját nézték meg a legtöbben. Szargszjan odahaza nagy név, komoly rajongótáborral, az Eurovíziótól függetlenül is, és a jelek szerint az idén nemcsak a nagy ellenség Azerbajdzsánban veszik majd komolyan a versenyt, hanem az örményeknél is.

Svédország - Sanna Nielsen

A svédek is lassú számra szavaztak az idén: Sanna Nielsen egyenesen egy power balladával próbálja meg emelni a tétet, melyet mintha az Eurovíziós Dalversenyre öntöttek volna – bár nem csoda, hogy Sanna Nielsen biztosra ment, hiszen a 29 éves énekesnő hetedszer próbálkozott az idén a hazai válogatón. Itt is a mindent elsöprő érzelmeké a főszerep, a klisészerű felépítés pedig még hasonlít is az örmény daléra (meg még pár millió másikéra): óvatos, zongorás indítás, aztán nagyjából a szám felénél minden felerősödik, a végén pedig még a refrént sulykolják egy kicsit. Bevált dalszerzők rutinmunkája, a szokásos svéd profizmussal, ám a vártnál kevesebb fantáziával elővezetve.

Norvégia - Carl Espen

Akár hiszik, akár nem, de a fogadóirodák harmadik favoritja is egy ballada, ami – ki nem fogják találni – zongorakísérettel indul, de aztán a dal drámai csúcspontján itt is felerősödi a kíséret, még lesz egy kiállás is, és aztán vége. Nem mintha Kállay-Saunders András dala hibátlan lenne, de hát ezekhez képest tényleg felüdülés. A norvégok ráadásul tavaly Margaret Bergert és az egyik legjobb számot nevezték, tőlük ez a generikus giccs külön csalódás.

Azerbajdzsán - Dilara Kazimova

Ugye, mondani sem kell, milyen műfajú dalt énekel az énekesnő, és hogy milyen hangszer kíséri? Talán az azerbajdzsáni versenydal példázza leginkább, mivé lett az a dalverseny, ahol annak idején még egy ABBA is feltűnhetett: a mindent a gátlástalan propaganda szolgálatába állító azeriek (emlékezzünk a tavalyi év szavazatvásárlós botrányára) minden évben remekül szerepelnek egy halálosan semmilyen dallal, amit ugyanazok a svéd szerzők írnak. Ne legyenek illúzióink, ez a szám idén is minimum az első tízben lesz majd.

Dánia - Basim

A rendező dánoknak már azért jár a taps, hogy nem balladát indítanak. Sőt, a marokkói bevándorló családból származó Basim dala amellett, hogy nem dögunalmas, még fülbemászó is, és legalább Bruno Marst utánozza, nem pedig a Sanremói fesztivál mindenkori győztesét. Ezzel persze nem állítom, hogy magamtól hallgatnám ezt, de ha Basim és a fenti, fogadóiroda-favorit dalok között kéne választanom, akkor nyilván nem lenne kérdés, hogy a dán indulóra voksolnék.

Belgium - Axel Hirsoux

A rend helyreállt, a belgák egy magas hangon éneklő, kövér, körszakállas férfit neveztek, aki az édesanyjához énekel szívhez szólóan, természetesen zongorakísérettel. Axel Hirsoux egyértelműen az ötven pluszos nézőket célozza meg ezzel a dallal, de ezzel távolról sincs egyedül, a jelek szerint az idén ez a közönségréteg a legnépszerűbb. Éppen ezért nagyon meg lennék lepve, ha minden a fogadóirodák oddszainak megfelelően történne.

Románia - Paula Seling & Ovi

Románia eddigi legsikeresebb szereplését a Paula Seling – Ovi duónak köszönhette négy évvel ezelőtt, most pedig újra őket dobják harcba. A Miracle című szám lassan építkező, de aztán euforikus kórusban kiteljesedő stadiontrance sláger, amelyben azért Paula Seling áriázik is egy kicsit, és megvan az az előnye, hogy nem ballada. Igaz, ennél sokkal több jót nehéz lenne mondani a dalról, pár éve egy ilyesmivel előjönni érthetetlen, kelet-európai prosztóságnak tűnt volna, mára viszont a világ már tartani tudja a lépést, biztos továbbjutó az elődöntőből.

Ukrajna - Maria Jaremcsuk

Maria Jaremcsuk versenydala, a Tick-Tock az abszolút vállalható kategóriába tartozik, bár inkább az előző évtized slágeres csajpopját idézi, bár sokan vannak, akik szerint a dal első verziója sokkal jobb volt. Ennél azonban sokkal izgalmasabb kérdés, hogy az európai szavazók vajon hogyan reagálnak majd a fokozódó nemzetközi helyzetre? Lehet, hogy a Krím elvesztéséért Maria Jaremcsukot vigasztalják majd?

Oroszország - Tolmachevy Sisters

Anasztazia és Maria Tolmacseva tizenhét évesek, ikrek, és a páncélos ütközetéről nevezetes Kurszk városából jönnek, hogy helyreállítsanak valamit Oroszország megtépázott nemzetközi renoméjából. A lányok valóban helyesek, viszont a nemzetközi koprodukcióban előállított Shine sajnos nem túl emlékezetes szerzemény, pedig egész biztatóan indul (noha ebben is van zongora!), ám aztán a refrén elég lapos, úgyhogy valami emberfeletti színpadi produkció kell majd a komoly sikerhez.

Nagy-Britannia - Molly Smitten-Downes

A britek az utóbbi években felsültek a nagyágyúikkal, függetlenül, hogy azokkal a fiatalabb (Blue), vagy az idősebb korosztályt célozták meg (Engelbert Humperdinck, Bonnie Tyler), úgyhogy most egy tök ismeretlen énekesnőt indítottak, aki egy igazi Eurovíziós slágerrel próbálkozik. Ezt úgy kell érteni, hogy a dal középtempós, „himnikus" és „felemelő", akár énekelhetné a harminc évvel fiatalabb Bonnie Tyler is. De azt nehezen tudom elképzelni, hogy nyáron úgy játsszák majd a rádiók, ahogyan két éve Loreen győztes dalával tették.

Olaszország - Emma

Az olaszokban lehet bízni: az idei giccsáradat után valóságos csoda volt meghallgatni Emma Marrone La Mia Citta című számát, amely leginkább egy nyolcvanas-kilencvenes évekbeli, rockos rádióslágernek tűnik, és le sem tagadhatná Gianna Nannini hatását. A dal veszte az lehet, hogy semennyire sem divatos, viszont igencsak különbözik is a többitől, ami általában nem gond.

Németország - Elaiza

Van egy kis folkos trend is az idén: például a svájciak a saját Mumford & Sons-kópiájukat indítják, a hollandok egy country-duót, a németek pedig egy harmonikás-nagybőgős lánytriót neveztek, amely egy sörfesztiválon se tűnne szokatlannak. A dobossal megtámogatott három lány menőn néz ki a színpadon a bőgővel, de ez a legjobb, amit a dalról el lehet mondani: az ukrán és lengyel szülőktől származó énekesnő, Ela Steinmetz manírjai pedig szintén nem teszik szerethetőbbé a produkciót.

Franciaország - Twin Twin

A franciák legalább poénra veszik az idei versenyt, és egy vállaltan, az önirónia határáig idióta számban énekelnek a bajuszról. A Moustache emellett fülbemászó és jó hangulatú popszám is, nyoma sincs benne a legtöbb versenydalra jellemző pátosznak és erőlködésnek – épp ezért attól tartok, hogy sok jóra nem is számíthat a döntőben, de legalább lesz három perc ott, amikor jól fogunk szórakozni.

Lengyelország - Donatan & Cleo

Ki tudja, mennyi a tudatosság abban, hogy Lengyelország egy pánszlávizmussal vádolt énekest nevez a versenyre Donatan személyében, aki a szláv lányokról énekel, és ráadásul a Vörös Hadsereget sem átallja népszerűsíteni – mindenesetre a szláv szavazókban lehet bízni. A klipjében egy néptáncegyüttest is szerepeltető My Slowianie mindenesetre óriási sláger már odahaza, és ha jót akarnak a lengyelek ennek a népzenés-hiphopos keveréknek, akkor elviszik a lányokat Koppenhágába is.

Görögország - Freaky Fortune feat. Riskykidd

Na, ezt meg a végére: a görögök egy hamisítatlan Balkán-technóval kavarják meg az állóvizet. Ez az a szám, amely leginkább egy horvátországi tengerparti diszkót idéz, és amelyre kétségtelenül lehet bulizni, de amelyre az európai emberek igen nagy része csak távolságtartó mosollyal tud reagálni. Hátha ez most máshogy lesz.