Sátánista Safri Duo - Cut Hands és Hieroglyphic Being az Electrify-on

Az "afrofuturizmus" volt a laza összekötő kapocs a két külföldi vendég között, miután szórakoztató, mi több, vicces juke-kal a magyar Uffalo Steez elindította a Trafó negyedik Electrify estjét.

A zajzene és az elektronikus tánczene közeledésének eklatáns példája, hogy az előbbi műfaj egyik atyját, a Whitehouse-alapító William Bennettet a csikorgások helyett már inkább az ütemek foglalkoztatják, és Cut Hands néven afrikai hatású és koncepciójú poliritmikus ütőszenét játszik. Élőben ez a ritmusközpontúság még jobban előtérbe került az egyéb, ambientes hangokhoz képest, és a produkciót úgy is fel lehetett fogni, mint egy játékot, ahol a cél annak követése, hogy éppen hány ritmus is szól egyszerre. (Bennett interjúnkban azt mondta, a cél az, hogy elveszítsük a fonalat, és egy kicsit megőrüljünk.)

Cut Hands Forrás: Black by Buday/Buday Mihaly

Míg a következőként játszó Hieroglyphic Being például igyekezett kitölteni a teret sokféle hanggal, feltételezve, hogy az embernek az esik jól, addig a Cut Hands szinte csakis a különböző dobhangok szikár erejére alapozott, teljesen egy irányba igyekezett terelni figyelmünket, és a számok is összefolytak, fokozós felépítésük inkább csak jelzésértékű volt. Meglátszott Bennett soundscape/zajzenei gondolkodása is, úgy tűnt, hogy az egymásra halmozott ütősök hangját legalább annyira szereti, mint amit játszanak.

A produkcióhoz mindenképp hozzátett Bennett figurája, aki nagyjából egy vallási szektának álcázott orgiákat szervező, rajtuk nagy lelkesedéssel részt vevő, fiatalos ötvenes üzletembernek nézett ki. Seggrázásait, hasmutogatásait látva szinte már vártuk, hogy rákezdjen, hogy You Don’t Have To Say Please, vagy Wriggle Like A Fucking Eel. De helyette ezt a csúcsra járatott sátánista Safri Duót kaptuk, amely végletes egysíkúságával - bár ez nyilván koncepció is - egy idő után sajnos menthetetlenül unalmassá vált. C+ (DD)

Hieroglyphic Being fellépését egyrészt nagyon vártam, hiszen tavaly az egyik kedvencem volt letölthető lemeze, másrészt viszont hallottam már tőle olyat is, amivel nem igazán tudtam mit kezdeni. Ez a koncertnek hosszú, táncos mulatságnak rövid fellépés valahol a kettő között volt. Nem nagy meglepetésre a chicagói house volt az alap, kiszámíthatóan meneteltek (néha puffogtak) az alapok, tekeregtek a többé-kevésbé savas hangok. Aztán olykor-olykor történt valami még érdekesebb dolog, például egy-egy zúgás nemcsak díszítgetett, hanem a zene alapjaiig lehatolt. Aztán vissza a táncos alap - tekergő hangok kombinációhoz.

Hieroglyphic Being Forrás: Black by Buday/Buday Mihaly

Csak az egésznek vagy nem volt íve, vagy nekem nem sikerült rákapcsolódnom. Örültem az érdekes hangoknak, aztán vártam, hogy történjen már valami, aztán megint örültem, aztán elkalandozott a figyelmem, aztán vissza stb. Ez az a fajta produkció volt, ahol az átlagnál is jobban éreztem, hogy minden azon múlik, hogy elkap-e vagy sem. A csúcson sem túl nagy közönség túlnyomó része a végére távozott, akik viszont maradtak, nagyon lelkesek voltak, még visszatapsolás is volt. Nekem mondjuk B- (RA)