Királynő helyett újra herceg - a CEO a Quartnak

Eric Berglund a svéd popzene egyik legfurcsább figurája, aki korábban a Tough Alliance duó tagjaként, újabban pedig egyedül, CEO néven csinál nehezen besorolható, de légies, könnyed, és fülbemászó popzenét, illetve vezeti a Sincerely Yours kiadót. A CEO második albuma most jelent meg Wonderland címmel, Eric Berglund pedig emailben válaszolt pár kérdésünkre. Válaszaiból kiderül, hogy miért nem tartja magát zenésznek, mit írt Maria Sarapovának, és hogy ki az az ember, akiért minden héten hálát ad, hogy egy időben élhet vele?

Forrás: --

Egy interjúban azt mondtad, hogy nem tekinted magad zenésznek, miért nem?

Hát először is, úgy érzem, hogy nem igazán értek semmihez, amitől annak nevezhetném magam. Nem játszom semmilyen hangszeren, és nem tudok más zenészekkel sem együtt játszani. Fogalmam sincs, hogyan fejezem be azokat a dalokat, amelyeket a magaménak mondhatok. Oké, tudok dalokat írni, de ettől már zenész lesz valaki? Hát nem tudom. Amit én csinálok, az szerintem egy másik szint. A zene segítségével fejezem ki magam, de ez jóval több annál. Ha mondani kéne egy foglalkozást, akkor azt mondanám, hogy igazságvadász vagyok. Nincs megfelelő pálya, amin mozoghatok.

Mivel telt az első CEO-album megjelenése óta eltelt három és fél éved?

Keményen dolgoztam, de még keményebben szórakoztam. Tényleg sokat dolgoztam a Wonderlanden, de annál is többet foglalkoztam saját magammal. Amikor pedig ezek a szintek összeérnek, akkor tudod, hogy van értelme a munkádnak. Emellett rengeteget utaztam, futottam és tanultam bunyózni, aztán találkoztam új emberekkel, sokat olvastam és zenét hallgattam, vándoroltam a vadonban, és néha meg órákig csak bámultam a falat. És persze csináltam néhány nagy hülyeséget is.

Az izgágább Tough Alliance-korszakhoz képest sokat változtál?

Hát igen. Akkoriban jóval kevesebb kapcsolatban voltam a belső énemmel, nem igazán mertem szembesülni vele. Még csak azt se tudtam, hogy kell-e egyáltalán, és ha igen, akkor is hogyan. Borzasztóan bizonytalan voltam, viszont érzékeny és elszánt. Mindez egyszerre eredményezett nehéz időket és szép műveket.

Miért gondolod úgy, hogy akkoriban egy „kibaszott drámakirálynő" voltál?

Mert tényleg az voltam, a Tough Alliance-időszakban különösen. Néha még most is egyébként, több szempontból is. Volt bennem egy általános és meghatározhatatlan szorongás, és olyan várakozások, amiket nem tudtam magamban tartani, és valahogy ki kellett adnom, ebből pedig drámázás lett. Teljesen lefoglaltak a saját érzelmeim, és ezeket kint és bent is hagytam elvadulni, így sok fájdalmat okoztam másoknak és magamnak is, csak, hogy eltereljem a figyelmem a saját belső világomról. Ez rövid- és hosszútávon is nagyon káros. Ha mostanság is így viselkedek néha, hamar észreveszem, és elhessegetem, hogy királynő helyett újra herceg lehessek.

Majdnem minden kritika megemlíti a CEO zenéjével kapcsolatban a „baleári house" hatását, ez igaz szerinted?

Nehéz megmondani, mert nem is tudom, mi az! De nem hinném amúgy.

Miért költöztél el Göteborgból?

Fárasztott már a város. Több csöndet szerettem volna, meg teret, állatokat és fákat. Meg túl sok minden terelte el a figyelmemet. Nagyon sok minden történhet veled, amikor hosszabb időt töltesz egyedül. Néha ijesztő, de rengeteg haszna van, ha tényleg szembe mersz nézni magaddal, és nem menekülsz el.

Csak nemrég indítottad el a CEO Facebook oldalát – hogy bírod, hogy előadóként ilyenekkel is foglalkoznod kell?

Engem is őszintén meglep, de élvezem ezt, egész szórakoztató tud lenni! Más kérdés, hogy magamtól azért nem csinálnám ezt, ez a része tehát nehéz kicsit. Elsőre ijesztő is volt, mert úgy éreztem, hogy egy idegen világban járok, ahol nem tudod, ki vagy, és nem ismered a szabályokat. Úgyhogy légyszi lájkoljatok, oké?

Mi volt abban a levélben, amit a teniszező Maria Sarapovának írtál? Válaszolt azóta?

Leginkább csak elmondtam neki, hogy mennyire inspirálóan hatott rám. Azt is megkérdeztem, küldhetek-e neki a műveimből, de nem válaszolt, és nem is hiszem, hogy fog. Ez inkább egy jelképes cselekedet volt, egy kis reménnyel. Utána írtam róla egy számot, és ezzel szintet léptem, még hangosabban kiabáltam, hogy észrevegyen, haha. De semmi eredménye, legalábbis az anyagi világban nem, amivel nincs is gond, tudom, hogy nagyon elfoglalt. Az abszolút létezésben viszont minden oké, jó barátok vagyunk, sőt.

Rajongasz valamilyen sportért? Amikor a te kiadódnál lévő Air France járt Budapesten, úgy tűnt, Joel nagyon ott van a fociban.

Haha, Joel, őt nagyon bírom! Egyébként két ilyen van: Zlatan Ibrahimovic és a ketrecharc, mindkettő rengeteg izgalmat tartogat a számomra. A tenisz is ilyen volt régebben, de abból most kevesebbet nézek, itt nem részletezhetően bonyolult okok miatt. Zlatan képes arra, hogy megríkasson, ő számos szempontból egy csoda. Minden héten hálát adok azért, hogy egy időben élhetek vele. Köszönöm, élet, köszönöm!

(Az interjúért köszönet a Keep Northnak.)