Semmi mélabú! - A kedvenc magyar számaink 2013-ban

Ahogy 2011-ben és 2012-ben, idén is összeszedtük kedvenc magyar számainkat. Megint vannak ismert nevek (Punnany Massif, Sena, Bëlga, Zagar, Barabás Lőrinc, Halott Pénz, Vad Fruttik, Óriás, Harcsa Veronika, Kerekes Band stb.), saját műfajukban nemzetközileg elismert zenészek, valamint feltörekvő fiatalok. Sőt még Scarlett Johansson is feltűnik! Hallható itt sok vicc, de komolyság is van bőven; vagányság, álmodozás és komor romantika; idézőjelek és önmarcangolás; a korszellem megragadása, jövőbe tekintés, letűnt korok igézete. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért négy nagy csoportra bontottuk a számokat (pop és hiphop, gitáros, elektronikus, egyéb), de melegen ajánljuk a kalandozást a korábbiaknál is nagyobb merítésben. Még így is volt, amit kihagytunk, bár fájt érte a szívünk!

Pop és hiphop

Bëlga: Rímálom az Elm utcában

A Sanyin nem ebben volt az egyszerre legviccesebb és legmélyebb sor ("Szókimondó szavakat rakosgatok egymás után", ëMC), nincs benne a valóságot frappáns poénná sűrítő mondás, és nem is ez a (vigyázat:) legszebb szám (az az LTP). Viszont itt vannak azok a teljesen értelmetlen sorok, meg néha óvatlanul értelmesek is, amelyeken valami oknál fogva akárhányszor tudok röhögni. "Mióta Scarlett Johansson sztár lett, jól alszom", de tényleg, vicces ez huszadszor? Nagyon. (RA) A lemezről itt írtunk.

Bobafett: Vagány

A nagy mutatvány: egy szám, ami poént poénra hányva, öniróniával alaposan leöntve szól arról, hogy a lírai én mennyire vagány - és ennek ellenére tényleg vagány, mármint a szám, tehát Bobafett is. Hiszen mennyivel vagányabb dolog ezt csinálni, mint pénzzel és megszerzett csajokkal felvágni (még akkor is, ha ezek valósak, pláne, ha nem). No meg vagány az átverősen egyszerűnek tűnő, zörgős-kattogós pszichedelikus alap is. (RA) A lemezt itt lehet letölteni, itt írtunk róla.

Cimbaliband feat. Halott Pénz: Jöjjünk össze

Mitől lehetne csibészesebb egy rapper, mint egy ilyen kelet-európai népies vagánykodástól? A Jöjjünk össze tökös, dinamikus népi popsláger, amiben meglepően jól illik Halott Pénz szövegelése a zenéhez, egyáltalán nem hat idegennek a két világ egymás mellett. (ÁD) Az EP-t innen lehet letölteni, itt írtunk róla.

Dorothy’s Legs: Mable

A Dorothy’s Legs duó punkos attitűddel felturbózott szintipopja lassan bomlik ki, de aztán nincs megállás, viszont van benne dallam, feszültség, kellően zaklatott énekesnő, és persze kellően elidegenítő hatású és jéghideg szintihangszínek. (IB)

Kerekes Band feat. Fábián Juli: Waiting For The Sunshine

Azt mondod Get Lucky? Hogy az milyen jó retrós diszkószám? Na és fuvola van benne? És vajon ki a jobb énekes, Fábián Juli vagy Pharrell? Szóval nekünk, magyaroknak jobb, mint a külföldieknek! (RA) A lemezről itt írtunk.

Manoya: Earth Calling Humans

A Neóból ismert Hodosi Enikő lemeze ugyan tavaly év végén jelent meg, de akkori válogatásunkból már kicsúszott, és egyszerűen muszáj ide bevenni, hiszen: ma Magyarországon senki nem ír nála szebb dalokat. Ebből a szempontból bármelyik bekerülhetett volna; azért ez lett a kiválasztott, mert a kíséret itt nemcsak kiszolgálja az énekesnőt, hanem például néha hideglelősen rebbennek azok a vonósok. (RA) A lemezről itt írtunk.

Marge: Stronger

A soulos-hiphopos világból indult Marge "modernizálása" jól sikerült; ám az új irányt jelző első EP-ről pont az a legemlékezetesebb szám, amelyen ugyan teljesen rendben van az arabos-bass musicos alap (Tropiic munkája), de Marge akkorát énekel (anélkül, hogy kérkedne azzal, mit tud), hogy dominálja a dalt, és letaglózza a hallgatót. (RA) Az EP innen tölthető le, itt írtunk róla.

Meztelen Diplomaták: Felhők szélén veled

A twee popot a Jóisten adta ajándékba a kicsit csetlő-botló, de annál szeretnivalóbb fiataloknak, amolyan fegyverként, hogy néhány csilingelő gitártémával megvédhessék magukat a csúnya mindennapok csapásaitól. Ez a dal pedig egy solymári zenekar ajándéka az aranyospop magyar rajongóinak és azoknak, akik szeretnek filózni azon, mi minden lett volna másként, ha. (GE) A lemezt itt lehet meghallgatni.

Óriás: Titkot visszaadni

Az egész úgy indul, mintha Egyedi Péter egyik mmamt (mindenkinek megvan a maga története) dala zárná az Óriás lemezét; aztán másfél perc után váratlanul és rövid ideig bekúszik a szintetizátor. Az utolsó egy percben pedig kiszakad minden, felrobban a bomba, tököt növeszt az érzelmesség. (HÁ) A lemezt itt lehet meghallgatni, itt írtunk róla.

Pegazusok Nem Léteznek: Segíts nekem

Habár a csendességnek lőttek, a Pegazusok Nem Léteznek még négy tagúvá kiegészülve is megmaradt annyira bensőségesnek, hogy kicsit félve hallgatunk bele a dalaikba, mintha két ember beszélgetései lennének, és tulajdonképpen semmi közünk ahhoz, hogy épp miről is vitáznak a maguk visszafogott módján. A Segíts nekem az elődeihez képest dinamikusabb, magának fokozatosan egyre nagyobb teret követelő, komor romantikájú dal. (HÁ)

Punnany Massif: Szabadon (Na-Na-Na)

Objektíve mindenképpen elismerésre méltó, amit a Punnany Massif néhány év alatt elért; viszont én azért nem tartozom az elkötelezett rajongók közé, nem is nekem szól. Ezt a számot sem hallgattam volna meg sokszor magamtól, de nem volt választásom: a Sziget “himnuszaként” számtalanszor szembejött, legalábbis az a bizonyos néhány másodperces részlete. És a fene egye meg, ahelyett, hogy meggyűlöltem volna, egyre jobban megszerettem mind azt, hogy “na-na-na”, mind a jellegzetes basszust. Meg amúgy az egész számot is, főleg a kíséret miatt. Nem önszántamból, de összekapcsolódott nálam ez a szám 2013 nyarával - és soha rosszabbat ilyenből. (RA)

Rutkai Bori és a Speckó Jedno: Kutyával leöntött kávé

Idei lemezén a Specko Jedno megszüntetve-megőrizte a romkocsmapopot: ennek elemeit (közte számos műfaji idézetet) álom- és meseszerű pszichedelikus popzenében oldotta fel. A lényeg a hangulat, de amúgy minden részlet is stimmel a dallamoktól a hangszeresek kis ötleteiig. No meg: az immár a legjobb magyar énekesnők közé tartozó Rutkai Bori. (RA) A lemezről itt írtunk.

Sena Dagadu: Pass It On feat. Wanlov The Kubolor

Sena sokszínű szólólemezéről ez az egyik olyan szám, ami leírva már önmagában is túlságosan sokszínűnek tűnik: afrikai ütősök, hiphopos lüktetés, művies hangzású szintik, pajkos fúvósok, Sena lélekkel teli éneke és a ghánai Wanlov mókás rapje. Mégis, mindez teljesen természetesen áll össze egy nagyon hangulatos dallá. (RA) A lemez itt hallgatható meg, itt írtunk róla.

Stamusic.: Go To The DISCO Ft. Böbe Szécsi

Pont azt dörmögöm évek óta, amit ez a dal végre megtestesít: a magyar fősodor közelében henyélő, vagy oda törekvő énekesek (Odett, Kozma Orsi, ByeAlex stb.) kiléphetnének néha a komfortzónájukból, és akár az internetről levadászott, friss és aktuális zenét alkotó producerekkel is együtt dolgozhatnának. Akár egy-egy szám erejéig, hiszen 2013-at írunk. Ebben a számban sincsenek nagy megfejtések, de pontosan úgy szól és azt tudja, amit ma egy táncolható rádiós popzenének kellene Magyarországon. Pár hasonló próbálkozás szerencsére volt már idén, de talán ez sikerült a leghatásosabbra. (DG)

Vad Fruttik: Másodpercek és decibelek

Ezt pont nem a Vad Fruttiktól vártuk, de ki kell mondjuk: ez a szám idegbetegen rohanó tempójával, szirénázó szintijével, ideges gitárjával, kiabálásával és - ezt szokták a legtöbbször elrontani - jó érzékkel alkalmazott dubstepes basszusával hibátlan, tökéletesen hozza a megcélzott "apokaliptikus parti" érzést. (RA) Az EP innen tölthető le, itt írtunk róla.

Venice Valley: Answers ft. MMM

Lehet, hogy a srácok eredeti célja nem a skandináv popromantika megidézése volt, mégis mindkét idei dalukból kiérezni az északi hangulatot. Ráadásul a norvég csajcsapat MMM tagjai budapesti koncertjük mellett egy együttműködésre is rábólintottak. Jó a refrén, a tempó, és olyan rejtett finomságok is rásegítenek a dalra, mint a Janet Jackson-hangminta, valamint az, hogy a végén egyedül a női ének hallható. (DG)

Gitáros

Aires Altos: Unworthy

Szerelmesnek kell lenni ebbe a számba, már csak azért is, mert ahogy Bárdits Éva (“ének, gitár, sírás”) is mondta, ez a Dust, Dirt, Clay EP egyetlen igazi szerelmes dala. A budapesti hálószobaszíntér új üdvöskéi egyszerűen bájos, lo-fi folkdalaikkal és szövegeikkel úgy csavarják el a fejünket, mint Kat Dennings a Dalok ismerkedéshez-ben. Mintha egy grandiózus templomi éneket lecsupaszítottak volna, és a megmaradt vázat teletömték volna édes cukorkákkal. (HÁ)A ep-t innen lehet letölteni.

Bajdázó: Vándor/Óceán

Olyan nyugodt, ismerős ráérősséggel indázik, lebeg a hosszan kibomló dal első fele, hogy csak ötödszörre vettem észre, hogy nahát, itt keringő a kiindulópont. Szinte észrevétlenül fordul át valami másba, mondjuk zsongó pszichedéliába, és lesz egyszerre monotonabb és a cincogó gitárral változatosabb. Vagy ki tudja, ez átfordulás volt-e, vagy csak felszínre került az, ami már az elején megvolt. (RA) A lemezt itt lehet meghallgatni, itt írtunk róla.

berriloom: cup of snow (one sentence)

Berriloom Drift EP-je címéhez méltóan sodor minket magával. Ha muszáj egyetlen számot kiemelni, akkor ez lenne az: az analóg szintetizátorok segítségével az űrbe kilépő dream pop minden bizonnyal Douglas Adams Marvinjának is egyik kedvenc dala lenne. Nem mellesleg a FACT magazin "alternatív Eurovíziójához" is ezt a számot választotta be Magyarországról. (HÁ) Az EP-t itt lehet letölteni.

the boy and the tele: 8:17 AM

Biztos más is van úgy vele, hogy vannak évszakokhoz kötődő zenéi. Nyáron azt írtam, hogy ugyanannyira jó lesz ez télen is, mint akkor, de nem gondoltam volna, hogy ez ennyire így van. Magyar Máté és Telecastere az egyik legjobb dolog most a hazai egyszálgitáros palettán; a 8:17 AM vibráló, csendes erotikája pedig jó példa arra, hogy az indie is lehet olyan fülledt, mint a neo soul vagy az R&B. (HÁ) Az EP-t itt lehet letölteni, itt írtunk róla.

Der Tanz: Over Your Cities Grass Will Grow

A gótikus, drámázós posztpunk teljes éjsötét kelléktárát felvonultató, kigúnyoló és minden idézőjelezésével egyetemben zsigeri ének, a mániákusan püfölt dob az összes nagyszerű Der Tanz-számban ott van. Ami miatt ezzel érdemes kezdeni az ismerkedést, az az egészen szívmelengetően torzuló basszus laza, groove-os, mi több, szexi (!) játéka. (RA) A lemezt itt lehet letölteni, itt írtunk róla.

Gustave Tiger: Eutropius

A Gustave Tiger szellemvárosok és letűnt korok bűvöletében készült, bemutatkozó EP-jén ott van a nyolcvanas évek lendületes power popja, a 80-90-es évek indie-jének gitárorkánjai, valamint a Moog frontemberduóvá előretolt ritmusszekciójának többször két szólamban játszó vokáljai, amelyek templomi vagy históriás énekeket idéznek meg. Ezt a profán és szent között oszcilláló zenét Mező fegyverbe hívó, egyúttal valahogy nihilistán puffogó, minimalista dobtémái egészítik ki. Az EP igazi ékköve a katedrálispunk ideáját hazánkban meghonosító Eutropius. (LÁ) Az EP-t itt lehet letölteni, itt írtunk róla.

Mayberian Sanskülotts: Akarat

Víz alatti világot megidéző hangok fölé beszáll egy zakatoló, feszült dob, sejtelmesen betársul mellé egy hömpölygő, repetitív gitár (amolyan The xx módra), és ezekre mint egy korona csúcsára kerül fel Csordás Zita szuggesztív éneke ebben a fájdalmasan lüktető, egyre mélyebbre húzó dalban. (HÁ)

Norms: Ghost

A Tumo mellett egyértelműen a Norms volt az év legjobb új punkzenekara, olyan frissen hatott kaotikusra szétütött, néha már noise-ba csúszó hardcore-juk. Az idén megjelent második EP-hez készült egy szuper klip is, de kedvencünk az elsőn szereplő Ghost lett, a zavaros dühből kiemelkedő belassulásával és lassú leépülésével. (LÁ) A demót itt lehet letölteni, itt írtunk róla.

Run Over Dogs: 2:54

Igazi tökös rockzene a blues, a pszichedélia és a stoner elemeiből összerakva, fasza riffekkel, pompás reszelős énekkel és úúú-ááá vokállal; a csúcspont pedig a zörmögős kiállásra ráküldött Hendrix. Kevés rockzene bírt bármennyire is felizgatni idén (nem csak a magyarok közül), a Run Over Dogs ezek közé tartozott. (RA) A lemezt itt lehet meghallgatni, itt írtunk róla.

Szabó Benedek és a Galaxisok: Kapuzárási piknik

Egészen bámulatos, milyen utat jár be ez a szám kevesebb mint másfél perc alatt, és mégis milyen kerek egészet alkot. Éppen csak elkezdtünk dülöngélni az intro akkordjaira, máris szintet lép a neurózis, és meg sem állunk a harmonikával megtámogatott, katartikus kitörésig - pont olyan tempóban, ahogy az ember belelovallja magát az önmarcangolásba és a súlyos egzisztenciális kérdésekbe. Közben viszont a hangszerelés és a dal hangvétele mégis érzékelteti velünk, hogy azért annyira mégsem komoly dolgok ezek, így adva még egy csavart a történetnek. (SZ) A lemezt itt lehet letölteni, itt írtunk róla.

Elektronikus

Alley Catss: Cold

Janky Máté számai leginkább ambienthez közeliek, de olyan lo-fi megközelítésben, hogy az egésznek koszos lakótelepi hangulata lesz. Legutóbbi, Wjhirl című EP-jén elkentebb, atmoszferikusabb hangzásra törekedett, de a januárban kiadott (II) néhol egészen tánczenés volt. A Coldot rave-es hangszíne, kérlelhetetlenül lüktető szintitémája, puritán dobjai és a háttérben örvénylő zajok többfunkciós téli slágerré teszik, ami a dizsiben és egy buszmegállóban is megállja a helyét. (KA) A lemezt itt lehet letölteni.

Ashok Leylund: Leaving The House

Dubos deep house; de mégsem, mert szétesett; ja de mégis, mert ez csak egy másik groove kiindulópontja volt; de mégsem; de mégis. Csupa játék és vicc a hallgatóval és a műfaji szabályokkal, miközben alattomban, hoppá, milyen szép. (RA) A válogatáslemezt itt lehet letölteni, itt írtunk róla.

Cadik: Viva La All Soundz

Érzelmes, bár feldarabolt, újra összerakott latin (ez esetben flamencós) dallamok; bólogatós, meg-megbillenő hiphopritmusok és a harapós elektronikus hangok játszanak egymással Cadik 2012 legvégén megjelent lemezén. Rögtön a nyitó számban sziporkázó ötleteket hallhatunk, a dobok, a taps és a kasztanyetta ravaszdi ritmusait, a különféleképpen felvagdosott gitárok bújócskázását, a basszus és az énekminta incselkedését a háttérben stb. Lehet ezt bírni kreativitással egy teljes albumon át? Lehet. (RA) A lemezt itt lehet meghallgatni, itt írtunk róla.

Eyes On U: What's Your Fear

Lengyel Heni egy nagyon fiatal budapesti énekes-dalszerző, aki Eyes On U néven rögzített házilag egy fagyos űrszintikre és fátyolos-hipnotikus énekdallamokra épülő, néhol bájosan esetleges, máskor szokatlanul ambiciózus EP-t, amely egyrészt műfaji produkciónak is remek (a coldwave és a lo-fi tagek nagyjából eligazítanak), másrészt viszont a dalszerzői teljesítmény jócskán túl is mutat ezen. A baljósan pulzáló, egészen túlvilági hangulatú What’s Your Fear egyszerre hűvös és hívogató, nagy ívű és rendkívül egyszerű (már-már primitív), és bár teljesen elvarázsolt, popdalként is kifogástalanul működik. (SZSZCS) Az EP-t itt lehet meghallgatni.

Hataah: No Shoes

A nemzetközi globálbasszus színtéren jegyzett Hataah úgy tud nagyot ütni (bomba dobok, mocskos basszusok, érdes szintik), hogy közben dús és gazdag a hangzása - ebben a számban az arabos mintáknak köszönhetően -, tele van felfedezésre váró részletekkel. Egy ilyen pofonegyszerű műfajban, mint a moombahton, még az érdeklődést is nehéz fenntartani hét percen át, itt pedig ennél jóval több történik. (RA) Az EP-t itt lehet meghallgathatni, itt írtunk róla.

Liquid Limbs: 10:10

Az már önmagában önellentmondás, mégis működik, ahogy az első négy percben összetalálkozik a techno kérlelhetetlen húzása és ez a fura, lebegő-csúszó hang. Aztán belép egy szabálytalan dob és egy szabályos acid puttyogás, és az utóbbi elvégzi azt, amire kitalálták. (Pontosabban ugye nem erre találták ki.) Lám, mégiscsak jól sülhet el, ha az egykori úttörők visszatérnek. (RA) Az EP-t innen lehet letölteni, itt írtunk róla.

Matt-U: Hammerhead feat. Kyza Smirnoff & Marger

Amíg ilyen király dubstep számok készülnek, mint amilyet Matt-U csinált két angol rapperrel, akik közül az egyik ráadásul még amolyan underground legenda is, kár temetni a műfajt. A Hammerhead tele van erővel, reszelős basszusa és a két MC agresszív stílusa a producer eddigi legenergikusabb számává teszi. Ráadásul ritkán lehet elmondani, hogy egy magyar zenész saját közegén belül slágert ír, és az a BBC 1Xtrán is szerepel. (ÁD)

Norwell: Faerben

A Farbwechsel kiadó egyik vezetője, Norwell számára a 70-es évek kozmikus elektronikus zenéje a fő hivatkozási pont. Analóg hangzások sűrűn egymásra pakolt rétegei csúszkálnak és kavarognak hipnotikusan, egyszerre grandiózus és személyes. A Faerben olyan, mintha nem is lenne íve, csak egy az űr mélyéről érkező, végtelenül hosszú rádióüzenetet hallanánk, amíg elhalad a Föld mellett. (KA)

Route 8: Mental Murder

Route 8 egyre ütősebb számokat készít ebben a gerontofil, szintimániás house-ban: már egyszerre tiszteleg a klasszikusok előtt, és tekint bátran a jövőbe. A kedvencünk tőle a Mental Murder EP jól kiszámított, rádiós (vagy tévés) hangmintákkal megtámogatott, zajos katarzisba belecsavarodó címadó témája lett. (LÁ) Az EP-t itt lehet meghallgatni, itt írtunk róla.

S Olbricht: Tter

Igazi dráma ez, csak éppen színtisztán hangokkal elmesélve. A zörgős tánczene alatt megjelenik egy érzelmes szólam, és ahogy jönne kifelé, úgy torlaszolja el az útját egyre több és több zaj - míg végül egy technoütem siet a segítségére. Akármilyen abszurd, ez a teljesen absztrakt hangjáték eléri azt, hogy a végén az a kis torz káosz a hangok örömtáncának hangozzék. (RA) A lemezt itt lehet meghallgatni, itt írtunk róla.

Tape: Baby

A chillwave stílusnak pár éve leáldozott, de a mai napig vissza-visszalopakodik a jelenbe, és bevallom: néha nagyon kellemes ebben a polaroidos hangulatú, áltengerparti zenefolyamban dagonyázni. Amikor ezt az érzést egy magyar producer hozza össze, az pedig külön öröm. (DG)

Yvein Monq: Jellocheeze

Amikor először hallottam a Jellocheeze-t, a felpitchelt hangocskáktól és az alájuk kevert brutális doboktól kitágult a pupillám és felszökött a pulzusom. Az igazán durva viszont az, hogy még most, sokadszori meghallgatásra is képes hasonló hatást kiváltani a szám, annyi energia és lendület van ebben a három percben. Muszáj feltekerni. (SZ) Az EP-t itt lehet letölteni, itt írtunk róla.

Zagar: Alien Life

Táncos zene, vokóder, gyerekkórus, még űreffektek is vannak - ez sem rossz, de igazán akkor kezd jó lenni, amikor szinte észrevétlen elmozdulásokkal átcsúszik valami sokkal éteribb, hangulatfestő lebegésbe. Aztán vissza, oda stb., és egészen addig megy ez az izgalmas játék a pop és a már-nem-pop elektronikus zene között, míg a végén egy nem várt, de annál jobb poénnal előkerül a dubtechno. (RA) A lemezről itt írtunk.

Zomblaze: Breathe Deep feat. RK

Ebben az a legizgatóbb, hogy nem könnyű megmondani, mitől annyira emlékezetes. Egyik részlet sem igazán kiemelkedő: RK fátyolos hangja megkapó, de belesimul a bágyadt triphopos hagyományokba. Az alap nagy teret hagy neki, de egyáltalán nem észrevétlen, megbízhatóan megy előre. Ahogy azonban ezek a részek összeérnek és együttműködnek, abból az év egyik legerősebb hangulatú, legegységesebb száma keveredik ki. (SZ) Az EP-t itt lehet meghallgatni, itt írtunk róla.

Egyéb

12z: Falling Asleep At Fairy Stream

Másodpercről másodpercre lehetne tudósítani ezt a furán pittyegő témázgatást, hiszen több dolog történik, mint másnál egy egész lemez alatt. A 12z magába forduló, strukturálatlan, "öncélú" zenéje azonban néhány hallgatás után úgy adja meg magát, mint egy makacs gyerek, ha csokit kap. És innentől nincs megállás, a legnapfényesebb popszámok is poroszos rendmániának tűnnek a 12z vicces, vidám, bensőséges játszóházából nézve. (LÁ) A lemezt itt lehet meghallgatni, itt írtunk róla.

Barabás Lőrinc: Hronga

A sejtelmeskedő indulás után szép dolgok jönnek: harsonás hangzásúvá válik és felszárnyal a trombita - és "csúnya" dolgok is jönnek: egyhangos basszus, primitív szájdob. A végén még egy rikoltó hang is belerondít viccesen, kedvesen. Pont a szép, zengő és nyers szólamok összjátékától lesz ez Barabás Lőrinc egy trombitával, szájjal és elektronikával készült lemezének kimagasló száma. (RA) A lemezt itt lehet meghallgatni, itt írtunk róla.

Harcsa Veronika & Gyémánt Bálint: Lifelover

Poposan befogadható dal, hiába jazz; egy lubickoló énekesnő és egy dögös gitár duója. Aztán elkalandoznak a zenészek, mókáznak, elragadtatják magukat, és az történik, ami a tankönyvben meg van írva: együttes játékuk öröme átragad a hallgatóra is. (RA) A lemezről itt írtunk.

Santa Diver: A szeretet próbája

A maga visszafogottságában igazán bravúrdarab Kézdy Luca szólószáma. Tétovázó improvizációval indul, elektronikus pulzálással folytatódik, a tíz percből négyet kell várni a szép hegedűre. Az egyszerre népies és klasszikus szólam szépségét nem kis részben abból nyeri, hogy hol és hogyan szólal meg. A bő hét perc után megszólaló népdal pedig teljesen eszköztelenül, a hatásvadászat szikrája nélkül tud a szívhez szólni. (RA) A lemezt itt lehet meghallgatni, itt írtunk róla.

Trio:Beeper: Techno / Bélaműhely: Tekno_1

Két techno, ami nem is az. A Bélaműhely (amúgy tavalyi, de lemezen idén megjelent) száma saját építésű hangszereken előadott, bő nyolc percen át a figyelmet fenntartó, egyre sűrűsödő, a csúcsponton szívmelengetően éktelen tutulásba torkolló natúrtechno. A Trio:Beeper még ravaszabb: a bőgő játssza a technót, aztán eljátszik vele; zongora klimpírozik, jazzel; jó kis zörgések jönnek, fújdogálások, elektronikus bizgerálások, drámák és fricskák. Annak ellenére, hogy nyilván nem techno, a bőgős alap fogja össze az egészet. (RA) A Bélaműhely lemezéről itt írtunk. A Trio:Beeper lemezét itt lehet meghallgatni, itt írtunk róla.