Mindig jött a súlyos rész - Russian Circles a Dürer Kertben

Russian Circles, Dürer Kert
Vágólapra másolva!
Az idén ötödik nagylemezét megjelentető Russian Circles szép lassan a posztmetál egyik legtöbbet hivatkozott, igazán népszerű zenekarává nőtte ki magát. Most jártak nálunk másodszor, a Dürer Kert kistermében.
Vágólapra másolva!
The Ills Fotó: Csatári Gergely

A szlovák The Ills koncertje jól demonstrálta, hogy milyen a posztrock: végig a műfaj kliséire épített, és nem is mutatott nagyon túl a stílus szabta kereteken. Az viszont tagadhatatlan, hogy mindezzel együtt nagyon élvezetes, a maga rövidségével is sokat adó koncertnek volt ez, tehetséges és rutinos zenészekkel. Fellépésük azt a célt szolgálta, amire hivatott volt: tökéletes felvezetést nyújtott az este két sokkal fajsúlyosabb előadásához. B-

Pozvakowski Fotó: Csatári Gergely

Még szembetűnőbb volt így a kontraszt a Pozvakowski fellépésével, hiszen legutóbbi lemezük, az itt meghallgatható sevenpeopleleft által kijelölt irányvonalhoz hűen sokkal keményebb, zajosabb volt a hangzásuk. Azt továbbra sem lehet vitatni, hogy a Pozvakowski az ország egyik legjobb koncertzenekara, de ezen az estén érezhetően nem voltak a csúcson, összecsapottnak és némiképp kapkodónak tűnt a fellépésük. Pedig tényleg a legutolsó hangig minden a helyén volt (leszámítva egy technikai malőrt, amelynek következtében egy rendkívül idegesítő sípoló zaj rontotta az összképet), de mégsem adatott meg a lehetőség az igazi elmélyülésre, és a tőlük megszokott atmoszféra megteremtésére is teljesen alkalmatlannak bizonyult a kisterem. Ez lehetett az oka annak is, hogy a koncertjeik szerves részét képező vetítések sem voltak most igazán hatásosak. B

Russian Circles Fotó: Csatári Gergely

A Russian Circles koncertjére a szó legszorosabb értelmében megtelt a terem (értsd: a legutolsó sor közvetlenül a bejáratban állt). Ez egyrészről örvendetes, mert jó volt látni a lelkes közönséget, a legtöbben vigyorral az arcukon bólogatták végig a fellépést; másrészről viszont nehéz szó nélkül hagyni, hogy bizony sokkal élvezhetőbb lett volna mindez egy nagyobb és szellősebb helyszínen. A Russian Circles egyszer már járt pont Budapesten, még kevésbé ismert zenekarként pont ugyanitt léptek fel, második (szerintem azóta is legjobb) lemezük megjelenése után, és kritikánkban akkor azért panaszkodtunk, hogy milyen kevesen voltak kíváncsiak a zenekarra. Úgyhogy most úgy tűnhet, hogy a hülye kritikusnak az is baj, ha kevesen vannak, meg az is, ha sokan; de a tanulság itt igazából az lenne, hogy ilyen szembeszökően nőheti ki egy mind nagyobb népszerűségnek örvendő zenekar a kisebb klubhelyiségeket, és ezzel bizony számolni kell.

Fotó: Csatári Gergely

A zenekar teljesítményéből azonban semmit sem vont le ez a körülmény, minden sallang és hosszabb szünet nélkül játszották végig a bő egy órát. Precizitásuk mindenképp kiemelendő, óramű pontossággal adták elő szerzeményeiket, melyek közül a régebbi klasszikusokat mindig üdvrivalgással üdvözölte a közönség. A sodró lendület tényleg magával ragadta a hallgatót, és nem is nagyon engedett elidőzni a különlegesebb, kísérletezőbb momentumoknál: mindig jött az újabb súlyos rész, valamilyen riff, amire megint csak bólogatni lehetett.

Én ebben a játékban nagy örömmel vettem részt. Viszont amikor a koncert után azon gondolkoztam, hogy mik is voltak a csúcspontjai a fellépésnek, arra a következtetésre jutottam, hogy olyan volt az egész, mint egy masszív, szétválaszthatatlan egység. Hiába ismerhettük fel a felvételeket, hiába volt örömteli, hogy az életmű egészéből szemezgettek (és szerencsére nem is a most megjelent, itt meghallgatható Memorial számai voltak túlnyomó többségben), mégis egymásba folytak a dalok, elmosódtak a határok.

Fotó: Csatári Gergely

A fellépés végén a dobos, Dave Turncrantz leugrott a színpadról, és az útjában álló közönséget félrelökve átvágott a termen, mögötte a másik két zenésszel. Ilyen hirtelenséggel illant el a "varázslat" is, ami végig lekötötte, a színpadra szögezte a figyelmet. Végül nem maradtak jelentős emlékek: nagyon jó, élvezetes és kétségkívül profi koncert volt, de semmi esetre sem egyedi vagy különleges. B+