Tánccal a főgonosz ellen

A basszusnehéz tánczene két neves alkotója, Melé és Joker is kirakott mostanában egy-egy videójátékos mixtape-et a netre.

Kezdjük az újabbal és jobbal: a fiatalon, mindössze 21 évesen már a brit élvonalba tartozó Melé félórás Melé Vanelé Volume 2 című mixtape-je itt hallgatható meg, a lejátszó alatt ott a link a letöltésre. Bár Melé azt írja, hogy régóta tervez videójátékos témájú mixtape-et, ez nem igazán játékzene a szó erős értelmében. Inkább mindenféle basszusnehéz tánczenéket hallunk, minimalistán, de nagy invencióval előadva: táncos és szellemes dobritmusok, nagy basszusok, és ezen kívül már csak egy-két olyan szuper dolog, mint: harsány műanyag fúvósok, egy-egy hiperaktív szintiszólam, itt-ott filmzenés vonósok, no meg persze a sziréna is előkerül. Egy-két videójátékos szinti azért hallható, de inkább a minimalizmus idézi meg azokat az időket, amikor a chip még alig néhány szólamot bírt egyszerre megszólaltatni. No meg a számcímek, például a záró röpke drum and bass, az a Final Boss Outro. Persze lehet, hogy ha több videójáték-zenét ismernék, akkor találnék még olyat, mint hogy a rave-es Streets Of Rage 2 a hasoncímű játékot idézi meg távolról. De igazából annyira nem fontos ez; a lényeg, hogy fasza, sokszor vicces és bizony, közben meglepően okos tánczene ez; ráadásul Melé hamarosan jön Budapestre.

A dubstep utáni világkorszak egyik nagy újítójaként indult, majd 2011-es nagylemezével kritikaszerte kegyvesztetté vált Joker kicsivel korábban megjelent, innen számonként letölthető ep-je, a Sega Joker Drive már tényleg a videójátékok, konkrétan ugye a Sega hangjait, szintijeit, dobhangzásait használja. A 9 stage-re osztott ep-t hallgatva eleinte azt kerestem, hogy na, hol lehet itt tetten érni a Zseniális, vagy legalábbis Újító Jokert, de aztán idővel rájöttem, hogy ez pont az élvezetet öli meg. Lehet ugyan egy-két furibb ritmust találni, ha az ember nagyon akarja, de sokkal szórakoztatóbb nagyra nem törő, mókás kis szintifunkként hallgatni ezt az ep-t. Meg persze attól függően, hogy az embernek mennyi emléke van erről a hangzásról, többé vagy kevésbé nosztalgikus élmény; de ha nem sok, akkor is viccesek ezek a hangzások. Mondjuk egy idő után nekem az idegeimre szoktak menni, de a 22 perc még pont elég belőlük.