Amikor Karin Park combközép felett végződő forrónadrágjában felsétált a színpadra, rögtön az jutott eszembe, vajon mit szólna ehhez Sinéad O'Connor. David Park, Karin bátyja pedig hatalmas vikingtestére feszülő Slayer pólóban ült a dobok mögött, és ehhez mit szólna? A popsi és a hordómellkas ugyanolyan legitim showelem, mint bármi más, ha valaki ilyesmik miatt megy egy koncertre, akkor lelke rajta; ha rossz a zene, akkor legalább legeltetheti a szemét. A Park tesók kinézete egyre kevésbé volt érdekes, mert elég frankó, viszonylag egyenletes színvonalú koncertet adtak, aminek csak egy eleme volt a színpadi megjelenés.
Egy pillanatig sem szarozva rögtön a bulibomba Restlessszel nyitottak; egyből látszott, hogy Karin iszonyatosan érzi a színpadot, az élő dob pedig az összes belső szervemen végiglüktetett. Elég bátor dolog a legnagyobb slágerrel kezdeni, picit lefelé is ívelt a buli ezután, a lassabb számok úgy általában gyengébbek voltak, mint a pörgősebb klubhimnuszok. Mert lehet, hogy nem kirobbanóan vidám hangszíneket használnak, de a zaklatottabb dallamok baromi jól táncolható számokká csavarodnak össze. A lassú szerzeményeket Karin mindig valamilyen személyes kommentárral vezette fel, amik tök közel hozták ezeket a kesernyés dalokat, még ha egyébként nem is voltak kifejezetten jók.
Non Stop Erotic Cabaret volt ez a javából, csak amikor direkt SEXY akart lenni, akkor volt kínos. Például egy számot úgy vezetett fel Karin Park, hogy ti budapestiek szexeltek? Igen? És szeretitek a szexet? Mert én imádom, írtam is róla egy számot. A közönség mondjuk felhevülten kiabált, én elsüllyedtem volna. A számban meg olyanok voltak, hogy tütütrütütütü, nekem erről előbb jutott eszembe Zrínyi kirohanása, mint bármi más. Jól is esett ezután a Thousand Loaded Guns bizsergető szintije és kirobbanó refrénje. Még őrült dobpárbaj is lett a végére!
És igen, tényleg olyan Karin Park hangja kicsit, mint Karin Dreijer Anderssoné, de két hete összeismerkedtem egy dán csajjal, és neki is, szóval ez tuti valami skandináv genetika. Csak ez ilyen kötelező zenekritikusi kör, gondoltam, megfutom. Errefelé is klónozhatnánk ilyen hangú énekesnőket, mert nehéz megunni. És persze lecserélhetnék a kopott zongorákat is Korgokra az énekszertárakban. B