Nem egy férfi vagyok, cicikkel - Amanda Palmer a Quartnak

November 10-én lép föl az A38 Hajón a mai popzene egyik legmegosztóbb énekesnője, Amanda Palmer. Hol meztelenül fejezi be a koncertjét, hol nem akar fizetni a zenészeinek, máskor meg a női fanszőrzet mellett kampányol. A 37 éves egykori Dresden Dolls-énekesnő e-mailes interjúnkban elmondja, kikért rajongott tizenévesen, szándékosan keresi-e a bajt, és hogy jól keres-e a férje, aki híres író.

Forrás: AFP/Getty Images/Michael Buckner

Nagyon szenvedélyes rajongótáborod van. Te is hasonlóan rajongtál volna valaki másért fiatalon?

Abszolút! Fanatikus zenefogyasztó voltam, és különösen a Cure-t és a Legendary Pink Dotsot hallgattam tinédzserként. A legtöbb hétvégét lemezboltokban töltöttem, fejhallgatóval a fejemen, minél több új zenét keresve. A zene, a lemezeim, a válogatáskazettáim - ezek jelentették számomra a világot.

Panaszkodtál rá, hogy a Kickstarteren összejött több mint egymillió dollár után mindenki gazdagnak gondolt. Azóta is ez van?

Igen is, meg nem is. Azok, akik ismernek engem, látják a valóságot (vagyis, hogy az a pénz így is pont fedezni tudta a költségeimet), akik pedig egyébként is utálnak, úgyis mást gondolnak. A férjem, Neil Gaiman író nyilvánvalóan gazdag, és ez kicsit árnyalja a képet, ahogy a házasságunk lépeget előre, mi meg egyre inkább közösen kezeljük a pénzügyeinket. Vicces, hogy ez így van, hiszen egy íróhoz mentem hozzá, az írók meg általában szegények. Viszont én egyre kevésbé foglalkozom azzal, hogy mit gondolnak rólam mások, és jobban érdekel, mit is tehetnék a nekem szabott kevés idő alatt ezen a bolygón. Nagyon felszabadító érzés kihúzni a nyílvesszőket az oldaladból, és rájönni, hogy nem is mindig vérzel.

Tudod már, miből fogod finanszírozni a következő lemezedet? Megpróbálod újra a Kickstartert?

Egyelőre fogalmam sincs, és örülök is neki, hogy így van.

Mit gondolsz, olyan zenekaroknak is hasznos lehet a Kickstarter, akik veled ellentétben teljesen ismeretlenek?

Abszolút így gondolom, és folyamatosan látom, hogy kisebb zenekaroknál is működik, a kérdés mindig csak a mérték.

Forrás: AFP/Getty Images/Tim Mosenfelder

Te is elmondtad a véleményed a Miley Cyrus kontra Sinead O'Connor-vitában, reagált rá valamelyikük?

Azt nem, de még szélesebb körű vitát indukált, és az egésznek ez volt az értelme.

Feminista ikonnak tartanak téged. Voltak olyan erős egyéniségű nők a popzenében, akikre felnéztél, amikor kezdted a karriered?

Amikor kicsi voltam, Madonna és Cyndi Lauper volt ilyen, majd később fokozatosan átváltottam Patti Smithre, Laurie Andersonra és Annie Sprinkle-re, valamint a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes évek merész performansz művészeit is csodáltam. De az az igazság, hogy a példaképeim többsége férfi volt. Érdekes időszak volt az, ahogy fokozatosan elfogadtam a nőiségemet, elfogadtam azt, hogy nem férfi vagyok olyan testbe zárva, amelynek cicije van.

Híresen szoros a kapcsolatod a rajongóiddal, meg tudod mondani, hogy pontosan kik és milyen emberek szeretik a zenédet? Vagy például azt, hogy mennyi magyar rajongód van?

Még sose koncerteztem Magyarországon, úgyhogy ez utóbbiról fogalmam sincs, de nagyon izgatott vagyok, hogy mi vár majd. Ebben a rajongótáborban az a legszebb, hogy mennyire beskatulyázhatatlan. Rengeteg zenész és művész van benne, aztán melegek, meg egy csomó ember, aki semmilyen kategóriába nem passzol bele. Freakek közössége, az biztos. De nagyon befogadó társaság vagyunk, nincs olyan érzésed, hogy ez egy klub lenne, ez általában nyitott közösség. Idegenek kötnek barátságot a koncertjeimen, aminek mindig nagyon örülök. Úgy érzem, hogy a koncertjeim sokkal többről szólnak, mint ami a színpadon történik, tehát az egész helyről, arról, hogy emberek gyűlnek össze, találkoznak egymással.

Vannak bárminemű terveid a most tetszhalott zenekaroddal, a Dresden Dollsszal?

Biztos vagyok benne, hogy majd valamikor zenélünk együtt újra. Szeretem a zenekaromat, és imádok zenéli Briannel. De hogy mikor, azt még nem tudom.

Mit mondasz azoknak, akik szerint te szándékosan keresed a botrányokat?

Tök mindegy, mit mondok nekik, hiszen úgysem figyelnek rám.

A Leeds United című dalod nem fociról szól, de a címében mégis egy futballcsapat neve szerepel. Szeretsz focimeccset nézni?

Haha, nem. Kivéve, ha a zenekarom tagjai játszanak részegen a parkolóban, és én is beszállhatok. De egyébként nem igazán izgat.