Könyökölj bele a szívembe - letölthető magyar elektronikus zenék

Nemrég egy nagyobb halom gitáros letölthető zenét szedtünk össze a nyárról, most pedig itt van tíz darab elektronikus. Bomba dobok a világ körül, műfajok között ugráló mix, ipari pop, megvariált house, bólogatós hiphop és eurodance-es electropop.

Írtunk már Hataah pompás remixéről, amelyet Superstereo és Stas feat. Péterfy Bori számából készített, és most eljött az idő, hogy külön foglalkozzunk vele, hiszen Kovács Richárd egyik legizgalmasabb magyar producer mostanában. A Facebookon a műfajmegjelölés: tropical; vagyis a SoundCloudon meghallgatható, javarészt le is tölthető zenéi a globálbasszus mozgalom mindenféle műfajait érintik, keményebbeket és lágyabbakat, karneválit és figyelmesen hallgatandót; moombahtont, az idén befutott zouk basst, cumbiát stb. A legújabb, itt végighallgathatóNo Shoes például kemény moombahtont ütköztet szárnyaló arab zenével. De nemcsak műfaji sokszínűség jellemző Hataahra, hanem az is, hogy van egyéni hangzása. Miközben az e műfajokra jellemző hatásvadászat (kemény dobok, horzsoló vagy szirénázó szintik, meg persze a basszusok! stb.) megvan, a bulibombák robbannak stb., aközben kifejezetten gazdag is ez a zene. Tele van szép és okos, nem egyszer a háttérből színező részletekkel; az ütősök is változatos hangzásúak, illetve a műfaji kötelezők mellé mindig jut valami variáció, díszítés; telített, változatos, sűrű a hangzás. Alább egy nyári, erősen ütősközpontú, innen letölthető ep, figyeljük meg benne például a második számban a kis csengettyűket a bombázó dobok mellett. De emellett tényleg érdemes végighallgatni Hataah teljes eddigi életművét.

A Dublic ikrekkel nehéz nem összefutni a budapesti éjszakában, ha valaki nem kerüli direkt a trap, dubstep, electro, bass music stb. bulikat. Nemcsak dj-znek, hanem SoundCloudjukra rendszeresen kiraknak saját editeket is. Augusztusban pedig a Petőfi Rádió számára készült mixüket tették fel ide. 50 percben 61 szám, ami már önmagában is tiszteletre méltó dolog, de ennél jóval többet tud a mix. Az említett basszusnehéz bulizenéket, valamint hiphopot, klasszikus slágereket kevernek össze, és van egy kis dancehall is. Mégpedig tökéletes ütemérzékkel, vagyis amikor már sok lenne a rombolás, szirénázás és vuttyogás, akkor jön egy könnyedebb énekes rész; aztán hamarosan érkezik a következő drop vagy felpörgetés. Ráadásul többször előfordul az, amiről sokat írtak már a dj-ket magasztaló esszékben, de oly kevésszer halljuk a valóságban: amikor az, ahogy egymás után kerülnek egyes számok, új megközelítésbe helyezi őket. Itt például rögtön a legelején ez történik. Én legalábbis egyrészt meglepődtem, másrészt elismerően bólintottam, amikor megszólalt a Get UR Freak On remixe.

Az egyszemélyes Korea első, kb. ipari behatású szintipopként leírható ep-jéről itt írtunk, a második, a dalszerzős hagyomány felé mozdulóról pedig itt. A friss, a korábbiakhoz hasonlóan a Bandcampről letölthető négyszámos Polio eleje az utóbbihoz áll közel. A nyitó ritmus ravaszkodása hamarosan átadja helyét egy kifejezetten lágy dalnak; a második is eléggé kedvesen kér, hogy "könyökölj bele a szívembe", bár a kiállásban már történnek fura dolgok. A Dobgép és Kábelek már meglehetősen feszülten indul, de így is meglepő, amikor egyszer csak bedurvul, iparosodik. De ez sem készít fel a záró Kicsavartra, amiben nem is a mormogó basszusok, érdes és fenyegető szintik a legdurvábbak, hanem a sűrű, a szövegnek megfelelően tényleg fullasztó hangzás. A számok is jók magukban, de ez az alig több mint tíz perc alatt felépített dramaturgia egészen parádés.

Többször volt már szó a Freakyhouse netlabelről, legutóbb itt. Azóta három válogatás-ep jelent meg az oldalon, http://www.freakyhouse.eu/ illetve több mix. A Session East dubtechno, a Video Games For Bunnies megtévesztő címe ellenére valójában acid és Chicago house; a legújabb Future Thoughts pedig deep house. A részben magyar, részben külföldi producerek abszolút kielégítik a műfaji követelményeket, vagyis ami kell, az üt; ami kell, az elringat vagy mit tudom én, utazásra visz, ki mit szeret. Ezen túl kreatív megoldásokkal is bőven találkozhatunk. Az én kedvencem a három ep-ről a legutóbbi nyitó száma (alább meghallgatható): Ashok Leylund úgy variálja meg a deep house hangkészletét és struktúráját, hogy folyamatosan, játékosan mozog aközött, hogy "igen, ez a groove" - "ó, szétesett a groove" - "ja nem, a szétesettből egy másikfajta groove állt össze". De ezen kívül a többi számot is jó szívvel ajánlom.

Beat Panama a debreceni Romlott Hazai nevű hiphop bulisorozat rezidens dj-je, 1997 óta rajongója a műfajnak, 2007 óta pedig saját beateket is készít. Interception című lemeze a honlapról tölthető le. Ugyan szerepel rajta két rapper is, Phil G (New York) és Nite Boogie (New Jersey) is, nagyon is produceri lemez ez. A számok egy része a hagyományosabb bólogatós (boom bap) stílusba illeszkedik; máshol megbillen az ütem, a soulos, jazzes, akusztikus stb. hangminták vágásai élesebbek lesznek, és előkerülnek furibb szintihangok, mormogósabb basszusok. Több mint jól összerakott alapok ezek, ráadásul a jól eltalált szerkesztés, számsorrend által erősítik is egymás hatását.

A Nibiru Moog Tonyo és Lechner Polar Dear Márk projektje; még májusban tették letölthetővé háromszámos ep-jüket, és nem sokkal később abbahagyták a Facebook frissítgetését, úgyhogy lehet, hogy nem lesz folytatás. Pedig a Nibiru ep elég szórakoztató darab: nagyívű electropop szégyentelen eurodance-es szintikkel nyakonöntve; főleg az első számban nem fogták vissza magukat. De nem is kell, ez akkor jó, ha nincs visszafogottság, illetve másfelől meg idióta röhögcsélés sem hallatszik, "ugye tudjátok, hogy viccelünk, mert ez valójában tök ciki". Az viszont hiányzik a teljes hatáshoz, hogy ebből egy igazi Produkció legyen, látvánnyal (bár ez a kép jó kiindulópont), klippel, no meg legalább egy bombaslágerrel - kár, hogy nem lett folytatás.

Malibu B néven alkot a korábban a NakedKool duó tagjaként megismert Szabó Bálint. A művésznév is árulkodó, hát még a SoundCloudon megtalálható számok címkéje: Miamitouch. A tengerparti lazulós feeling, továbbá a Miami Vice filmzene által fémjelzett, nyolcvanas évekbeli szintis zenék határozzák meg ezeket a számokat. Egy részük kicsit tempósabb, funkosabb, más részük álmodozósabb, mindegyik filmzenés; vagyis a szerző meghatározás szerint van Funkwave Miamitouch, meg Dreamwave ~ stb. Nekem, aki nem vagyok ennek a világnak az elkötelezett rajongója, kell hozzá egy kis ráhangolódás (a képi világ is segít ebben), utána már szépen csúsznak egymás után a látszólag nem nagy igényű, valójában műgonddal, kreatívan és jól hallható tisztelettel összerakott számok. (Nagy részük ingyen letölthető, illetve ep-kbe is össze vannak rendezve.)

A Vad Fruttik már régebben megjelent, Pipacs című, innen letölthető háromszámos ep-jének egyik számáról, pontosabban a klipjéről már volt itt szó. A Másodpercek és decibelek kép nélkül is, sőt, igazán úgy erős darab: sodró tempó, szirénázó szinti, idegesen rohanó gitár, dubstepes hatás a basszusban: tényleg hozza a szándékolt "apokaliptikus parti" feelinget, és nem kizárólag a nyaktörő tempó miatt. A Pipacs lassabb, pszichedelikus gitárja kicsit lebegős, így közel sem ilyen erős; az Egy napra pont az előírt pillanatban kitörő alterszomorkája pedig nyomasztóan sokadik utánérzésnek tűnik. De az az egy szám, na azt megéri letölteni.

Csak röviden: nyáron ingyen letölthetővé vált az Erik Sumo Band 2005-ös debütáló lemeze, a My Rocky Mountain. Így nyolc évvel később eléggé biztos, hogy nem ez volt a legjobb albumuk; de aki úgy emlékszik rá, hogy ez valami downtempós korának terméke volt, az rosszul emlékszik, és töltse le. Meg az is, akinek kimaradt. Slágerek és fura barkácsolások, reggae és balkáni zajmóka és még sok minden hallható rajta, abszolút működőképes 2013-ban. A szünetelő zenekar év végén, egyszeri alkalommal koncertezni fog.

A Headshotboyz nyáron és direkt nyárra optimalizálva tette fel ide a Highlelujah című ep-jét, elnézést, hogy most szólunk. "Ezek csak alig saját produkciók", írják: az egy-két perc körüli számok főleg egy-egy jól megválasztott hangmintára épülnek, az ismétlődik, zörög és csúszik el a hangmagassága; főleg funk, soul, de akad például reggae és afrobeat is. De nemcsak a kiindulópont számít: a beavatkozások pont jók, hangulatosak és szellemesek, többször kifejezetten viccesek. Úgyhogy persze alig több mint "kis semmiség", de ettől még jó hallgatni.