Sly Stone albínó zenekarral győzi le a rasszizmust

Különös bonyodalmak között készült a Guardian exkluzív interjúja a hetvenéves Sly Stone-nal. A neves újságíró, Alexis Petridis például 12 órán át hívogatta a zenész üzenetrögzítőjét, mire ő felvette, és közölte, hogy csak akkor beszél, ha ezért pénzt kap. Végül aztán összejött az interjú.

A cikk legmeglepőbb újdonsága az, hogy Sly Stone új együttest készül összehozni, mégpedig csupa albínó zenésszel. "Így végre semlegesíthetjük az összes problémát, amit a bőrszínek különbözősége okoz. Minden fajban, minden családban vannak albínók, és amikor erre rádöbbenünk, akkor megszűnnek a nevetséges faji feszültségek, hogy fekete vagy, vagy fehér vagy, vagy blablabla." Sly Stone szerint az emberek örülni fognak, amikor látják majd az új zenekar - mert ez olyasmi, aminek örülni kell. Azt is mondja, hogy még a Family Stone-nál is erősebb lesz az együttes; ami azért elég erős állítás, hiszen általános kritikai vélekedés szerint Sly Stone zenekara volt az egyik legjobb a könnyűzene történetében; ráadásul pedig az egyik első, amelyben fehérek, feketék, férfiak és nők együtt játszottak.

Az nem derül ki, hogy milyen konkrét tervei vannak a nyilvánosság elől hosszú időre eltűnt, egy időben börtönbe is zárt, az utóbbi pár évben pedig rövidke, néha botrányba fulladó fellépéseket vállaló Sly Stone-nak: fog-e turnézni az albínó zenekarral, illetve velük vagy másokkal ki akar-e adni lemezt. Állítólag ezer új dala van a számítógépe merevlemezén (ezt nemcsak ő mondja, hanem turnémenedzsere is), és ő szeretné, ha az emberek hallanák ezeket: "szerintem szeretni fogják - pont olyan dalokat írtam, amilyeneket mindenkinek szeretnie kell" - mondta, de azt nem részletezte, mégis hogyan fogjuk hallani ezeket. Viszont megjelent egy négylemezes, karrieráttekintő válogatás Higher! címmel.

Sly Stone a Nizza Jazz Fesztiválon 2007-ben Forrás: AFP/Eric Estrade

Az interjúból kiderül még például az is, hogy Woodstock elég félelmetes volt Sly Stone szerint: "fogalmam sem volt, hogy honnan lehetne valami kaját szerezni, viszont lépten-nyomon a tudomásomra hozták, hogy LSD hol kapható". Sly Stone verziója szerint az 1971-es, legendás lemez, a There's A Riot Goin' On nem valami koncepcionális okból, társadalmi üzenet vagy ilyesmi miatt szakított a korábbi slágerességgel (bár így is sikeres lett kereskedelmileg, ráadásul elképesztően nagy hatású), hanem egyszerűen elege lett a showbizniszből. "Ha valaki sikeres lesz, mindenki akar egy szeletet a tortából. És persze megjelennek a gyűlölködők is. Olyan ez, mint egy könyv: új fejezetet kellett nyitni." Amikor a zenekar lejtőre került, szerinte nem mindig az ő hibája volt, hogy egy csomó koncert késve kezdődött, már ha nem maradt el; csak hát ő volt a banda vezetője, neki kellett tartania a hátát a többiek miatt is. Amúgy pedig igen, vannak dolgok, amiket megbánt, csak éppen most egyetlen egy sem jut az eszébe.

Sly Stone zenész- és munkatársai is nyilatkoznak. Kiderül, hogy a Family Stone tagjai mindennek ellenére rajonganak Sly-ért: "olyan, mint Superman, de szó szerint" - mondja egyikük, másikuk pedig azt kérdezi, miért nem arra fókuszálnak az emberek, hogy mit adott a világnak, miért a drogokra és ilyesmikre. Turnémenedzsere pedig elmondja, hogy igaz, ami néhány éve bejárta a sajtót, hogy Sly Stone egy lakókocsiban él. De nem azért, mert olyan rossz anyagi helyzetben volna, egyszerűen ezt szereti: így bármikor arrébb állhat, "amikor a dolgok furára fordulnak, akkor elmehet egy helyre, ahol nem furák".

A Guardian szerzője szerint ez a tévés fellépés jól összefoglalja, mitől volt zseniális a Sly and the Family Stone: