Tökély a szaloncukorpapírban - Bat For Lashes a Szigeten

A nem túl nőies művésznév egy rendkívül ambiciózus, és legalább annyira lefegyverző megjelenésű énekes-dalszerzőnőt takar. De hogy lehet beengedni több ezer embert a hálószobájába?

A szerda legnagyobb aktuális sztárja egyértelműen Natasha Khan alias Bat For Lashes volt, aki háromnegyed 12 körül lépett színpadra lélegzetelállítóan gyönyörű, csillogó pirosas fellépő ruhájában, amely mintha szaloncukorpapírból készült volna. Korunk egyik legnagyobb becsben álló énekes-dalszerzőnője eddigi három albumával jelentkezett be „a 21. század Kate Bush-a" címre, és bár a verseny tagadhatatlanul erős, elég jó pozíciókat szerzett eddig. Arról lehet vitatkozni, hogy Bat For Lashes lemezei mennyire egyenletesek, és hogy a tavaly őszi The Haunted Mantényleg visszaesést jelent-e az addig felfelé ívelő pályáján, egyről nincs értelme vitát nyitni: Natasha Khan egész egyszerűen egy hibátlanul tökéletes emberi lény, úgy, ahogy van. Tudom, mert láttam a saját szememmel.

Bat For Lashes, Sziget 2013 Fotó: Magócsi Márton - Origo

Pedig az akár gyanút is kelthetett volna, hogy a zenekarát is kizárólag szép emberekből toborozta – három fehér pólós pasiból (egyikük a keresett kísérőzenész, Ben Christophers) és egy művészfrizurás lányból –, akik azonban inkább tűntek menő shoreditchi webdizájnereknek és grafikusoknak, semmint zenészeknek. Ez azonban csak a látszat, ugyanis végig kérlelhetetlen profizmussal követték Khant, és amikor pillanatokra magukra terelték a figyelmet, azzal sem volt probléma. A legkülönfélébb hangszereket csereberélték egymás között könnyedén a csellótól a Novachord nevű ősrégi szintetizátorig, és amikor a koncert amúgy legütősebb számában, az új lemez címadó dalában már-már gregorián stílusban kezdtek énekelni, az hátborzongatóan szép volt.

Bat For Lashes, Sziget 2013 Fotó: Magócsi Márton - Origo

Bat For Lashes amúgy nem az a tipikus fesztiválelőadó, aki közönségénekeltetős slágerekkel sorozza meg a népet, hanem csupa öntörvényű, furcsa szerkezetű dallal fejezi ki önmagát. Dalaiban érdekes módon egyszerre van jelen Björk és Enya hatása, és ez papíron egészen borzalmasnak tűnik, Khan azonban gyakran igen jó popdalokat csinál ebből a furcsa elegyből. Ő maga hol zongorázik, hol visszafogottan táncol, miközben énekel, és volt ugyan, akinek szemet szúrt az erőltetett fesztiválhangulat és a dalok közötti kontraszt, de szerintem valahol ennyi őszintétlenség (ha az egyáltalán) belefér. Máskülönben úgy éreznénk magunkat, mintha sáros cipővel trappolnánk be Natasha hálószobájába.

Bat For Lashes, Sziget 2013 Fotó: Magócsi Márton - Origo

Most érkeztünk el ahhoz a részhez, amelyben elmondom, hogy nekem személy szerint nem jelent olyan sokat Natasha Khan zenéje: pár számát kedvelem, de általában sok nekem a sebzett nőiességből és a new age-es hangulatból, meg a saját farkukba harapó dallamokból, ezért a szerdai, egy óránál is rövidebb műsort mintha pont nekem állította volna össze. Ügyesen adagolta a slágereket (a What's a Girl to Do rögtön másodiknak lement például, egyedül a Pearl's Dreamet hiányolhatták a rajongók), nem gabalyodott bele a saját egójába, és a lassú, zongorás Laurán kívül egyszer sem éreztem, hogy unatkoznék. Ebben nyilván sokat segített, hogy elég volt ránézni Khanra ahhoz, hogy az ember ne nagyon törődjön semmi mással. (Egyébként a visszafogottan elegáns színpadkép is vonzotta a tekintetet.)

Bat For Lashes, Sziget 2013 Fotó: Magócsi Márton - Origo

Mert hát igen, egyszerűen nem szólhat másról egy Bat For Lashes-beszámoló, hogy tényleg elbűvölő jelenség, és most nem csak a megjelenésére gondolok, hanem a közvetlen, kifejezetten kedves egyéniségére. Továbbá az olyanokra, amikor a már említett The Haunted Manben valami régi rádiót zúgatott a feje fölött. Meg kell azt is jegyezni, hogy a korábban sokszor szidott A38 Színpad ezúttal abszolút partner volt, remekül szólt a koncert, és ezután már csak annyi maradt hátra, hogy Khan megvegye a közönséget kilóra, az pedig neki egy pillanatig sem okozott problémát. Amikor aztán a Daniellel elköszönt, éreztem, hogy hiába lehetne még órákig nézegetni Natashát, ez így pont ideális volt. B+