Nem tudtam, hogy ez meleg rap - Le1f a Quartnak

A New York-i, nyíltan meleg Le1f a hiphopot és az izgalmas, basszusnehéz elektronikus zenét vegyítő alapokra rappel elképesztően menő - bár néha vicces, önironikus - módon; emellett producerként készít zenei alapokat magának és másoknak (Das Racist, Spank Rock). Első, innen letölthető mixtape-jét 2012 legjobb lemezei közé választottuk, az innen letölthető másodikat is szerettük. Hétfő éjszaka a Monday Session keretében lépett fel, előtte beszélgettünk a meleg rapről; gyorsan összedobott és aprólékosan kidolgozott dalokról; elektronikáról, hiphopról és Kanye Westről; műfajok kisajátításáról.

Most vagy először Európában?

Nem, egyáltalán nem, először 2008-ban jártam Európában. Budapesten most vagyok először.

Másként reagálnak itt az emberek a zenédre?

Minden buli más, gyakran még akkor is, ha ugyanabban a városban kétszer lépek fel. Manapság a zenét, vagy egyáltalában a kultúrát az internethez való hozzáférés határozza meg, legalábbis a fejlett világban. Azt hiszem, a legnagyobb különbség az, hogy vannak olyan helyek, ahol az embereket nem igazán érdekli, hogy meleg vagyok, például New Yorkban ez egyszerűen nem téma, ami tök jó; máshol meg azért a közönség tudni akarja az ilyesmit.

Le1f Forrás: Csatári Gergely

Tavaly sok szó esett a zenei lapokban a gay rapről, illetve arról, hogy van-e ilyen egyáltalán. [Mi itt és itt is írtunk erről.] Szerinted merre halad ennek a kérdésnek a megbeszélése, történt mondjuk valami előrelépés azóta?

Hát nem tudom. A Fly Zone után nem sok interjút adtam, úgyhogy egy kicsit el is feledkeztem erről az egészről. Mármint ez a téma tényleg csak akkor kerül elő, ha megkérdeznek róla. Nagyon sokszor elmondtuk már, hogy attól még, hogy melegek vagyunk, és rapet csinálunk, ez még nem lesz meleg rap. Vannak bizonyos hasonlóságok néhányunk között, én például nagyon szeretem Mykki Blancót vagy House Of Ladoshát. De ebben a zenei közösségben, amihez mi tartozunk, vannak fehér heteró férfiak, meg nők, köztük leszbikusok és heterók stb. Az lehet a háttérben, hogy azokon a New York-i bulikon, ahol progresszív elektronikus zene szólt, és kellett egy rapper, ezeken olyan volt a hangulat, hogy nem illett volna hozzá mondjuk egy backpack rapper [a "hátizsákos rapper" a független, underground, általában a való életről és társadalmi kérdésekről, és nem holmi gengszterkedésről, rengeteg pénzről stb. szövegelő rapper elnevezése]. Így alakult, hogy olyan emberek léptek fel az ilyen partik egy részén, mint House Of Ladosha vagy én, akik történetesen melegek vagyunk. De ez teljesen véletlenszerűen alakult így.

Erre tavaly kezdtek el egyre többen felfigyelni. Azóta mi történt?

Nagyon sokat alakult a szcéna, sokan különböző irányokba indultunk tovább, úgyhogy most már még inkább különbözik egymástól a zenénk, mint korábban. De hát miért is ne lenne így, amikor különböző emberek vagyunk? Hasonlít ez minden máshoz, amit a szexuális beállítottság alapján ítélnek meg. Én egészen addig nem jöttem rá, hogy "meleg rapper" vagyok, amíg a neten nem olvastam, hogy "hú, meleg rapper!" Mondom, hát ja, az vagyok. gondolom. [nevet] Érted, ha valaki grime-számokat ír, akkor nyilván tud arról, hogy ez grime. Én meg nem is tudtam erről, hogy "meleg rapet" csinálnék. Most pedig eljutottam oda, hogy nem igazán érdekel, hogy ki mit mond erről. Azt látom még, hogy a fellépéseimet nagyon gyakran így akarják eladni a szervezők. Kiválasztják a netről a legmelegebb képeket; sokszor nem beszélem azt a nyelvet, amin az ismertető szövegeket írják, de azt azért megtalálom bennük, hogy "New York gay rap", blablabla. [nevet]

A lapok elég sokat írtak arról, hogy van ilyen, aztán mindenki elmondta, hogy nincs igazából külön "meleg rap" - és nem nagyon látom, hogy innen hogyan lehetne továbblépni. Ismételgetjük, hogy "van" - "nincs", aztán megunjuk, és egyszerűen csak magunk mögött hagyjuk.

Én úgy látom, hogy egyre kevesebbszer kerül elő ez a téma, és remélem, hogy ez a folyamat folytatódni fog. Akik eljönnek megnézni engem - vagy mondjuk Mykki Blancót, akit nagyon sokszor láttam -, azok azért alapvetően a zene miatt jönnek, mert azt szeretik. És nagyon különböző típusú emberek járnak a bulijainkra. Azt vettem észre, hogy a rajongóim nagy része inkább fehér lány, és nem meleg férfi, de tényleg nem ez számít.

A Wut klipje már majdnem 1,3 milliónál jár a YouTube-on. Mondanád rá, hogy sláger?

Hát mondjuk underground sláger. Számomra biztos, hogy sláger volt, nagyon sok helyre emiatt juthattam el, nagyon sok fellépési lehetőséget kaptam ennek köszönhetően - meg mindannak, ami utána jött. Szóval nagyon örülök, hogy ez megtörtént.

Szeretnél rendes popslágert írni?

Hát... igen, de csak ha felismerhetően az enyém lenne. Egy más által írt dalt nem szeretnék felvenni csak azért, hogy sláger legyen, meg úgy egyáltalán, ezt nem akarom csinálni. De az első nagylemezem poposabb lesz, mint a mixtape-ek, legalábbis úgy érzem most. Az a célom, hogy mindazt, amivel a mixtape-eken kísérleteztem, áthelyezzem egy komoly stúdióba és poposabbá tegyem.

Van már erre kiadód?

Igeeen. [sokat sejtetően nevet] Jövőre majd megtudod.

Úgy tűnik nekem, hogy a Fly Zone sokkal inkább egy rapper lemeze, különböző producerekkel, vendégrapperekkel; a Dark York megközelítése meg sokkal inkább produceri szempontú.

Igen, ez abszolút így van. Pont ezért csináltam a Fly Zone-t, mert a Dark York után nagyon sok visszajelzést kaptam a hangzásról, meg arról, hogy nem lehet jól hallani a hangomat rajta - ami akkoriban, amikor készítettem, nem igazán érdekelt. Úgyhogy csináltam egy sokkal hagyományosabb értelemben vett rap-mixtape-et, hogy megmutassam, hogy igen, képes vagyok ilyen dalokat írni.

Azt szeretnéd, ha inkább rapperként tekintenének rád? Vagy producerként is tovább fogsz működni?

Mostanában nem sok beatet írtam, bár nemrég megint újra kezdtem. Az elmúlt egy évben Spank Rocknak adtam néhány alapot. De a következő mixtape-emen megint nem lesz saját produceri munkám. Igazából nagyon élvezem most a dalírást.

Le1f Forrás: Csatári Gergely

Azt olvastam, hogy lassan készülsz a "rendes" lemezedre. Szóval számodra ezek a mixtape-ek nem rendes albumok?

Igen, nem annyira részletgazdagok, mint amilyennek a lemezemet szánom. A legtöbb szám sima, egyenes rapdal, vagyis írok egy rapet egy alapra, és ennyi. Nincs túl sok együttműködés a rapper és a producer között. És ez is tök jó, szeretem, hogy kapok mondjuk egy mp3-at e-mailen, erre írok egy szöveget, és a koncepció megszületésétől a végleges dalig akár egyetlen délután is el lehet jutni. De úgy érzem, hogy egy igazi stúdiólemeznek úgy kell készülnie, hogy a produceri munka és a szövegírás ennél sokkal szorosabb és dinamikusabb kapcsolatban áll egymással. Például a folyamat közben megváltozik az eredeti hangszerelés, ilyesmik. Olyasmire gondolok, hogy mondjuk MIA vagy Kendrick Lamar számain hallod, hogy lassan, nagy körültekintéssel készültek. Nagyon részletgazdag és összetett, komplikált dalok, de ezt most ne a rossz értelemben vegyük. Én is ezt akarom: ha olyan zenét adok ki, amiért az emberek fizetnek, akkor az ne az legyen, hogy csak rárappelek alapokra [nevet].

Honnan jött neked, hogy az underground(nak mondható) elektronikus zenét és a hiphopot vegyítsed? Azért is érdekes ez, mert Azealia Banks nagyjából egy időben kezdte ezt, idén meg ugye jött az új Kanye West-lemez.

Szerintem mindig ez történt, az underground és a pop összehozásából lettek az új trendek. A popzenében azok a figurák, akik progresszívek akarnak lenni, amennyire ez lehetséges, ugyanúgy figyelik, mi történik az interneten, mint mi, mostanában egyre inkább. Egyébként sok barátom dolgozott is a Kanye West-lemezen, ez tök jó dolog. A kétezres évek elején történt ugye, hogy a legtöbb popzene dance lett, house, ilyesmi; ez ugyanez volt: összehozták popot azzal, ami a klubokban történt. Csak most ez még fokozottabb tempóban történik, az internet nagyon megnyomta az undergroundot, és minden mindennel kapcsolatba került. Észt csávók írnak footworköt vagy baltimore-i klubzenét. Nagyon sok zene van, és nagyon könnyű hozzáférni, úgyhogy mindenkit rengeteg hatás ér mindenfelől, és ez ugyanúgy igaz az olyan zenészekre, mint én vagyok, mint Kanye Westre.

Az a fajta bass music, ami mondjuk a Dark Yorkon hallható, korábban nem igazán kapcsolódott a hiphophoz. Sokkal inkább R&B-vokálokat raktak az ilyen számokba (egy az egyben vagy megvagdosva), és nem rapet.

Nagyon nagy hatással volt rám MIA és Dizzee Rascal, ahogy összehoznak különböző stílusokat, és úgy, hogy ezekből kerek dalok lesznek. Volt egy korszakom, amikor direkt ezt tanulmányoztam, hogy azokat a különböző zenéket, amiket szeretek, hogyan lehet összeegyeztetni; próbálgattam, hogy melyik melyikkel fér össze a tempót, a hangzást tekintve stb. Ezekből a kísérletezésből lett egy csomó a saját beatjeim közül. Ez legalábbis egy módja annak, hogy friss zenét csinálj, ami nekem nagyon bejött, és nagyon szórakoztató is volt csinálni.

Le1f Forrás: Csatári Gergely

Több interjúban is beszéltél arról, hogy a Das Racist befutását meghozó, gyűlölt/szeretett számához, a Combination Pizza Hut And Taco Bellhez egy vogue alapot adtál, és hogy ők nem is tudtak erről. [A vogue vagy ballroom house a fekete szubkultúra jellegzetes tánczenéje, ami az elmúlt egy-két évben egyre divatosabb lesz. Bővebben itt írtunk erről.]

Pontosabban úgy volt, hogy valószínűleg tudták, hogy mi ez, csak nem beszéltek erről így kifejezetten, legalábbis azt hiszem.

Azért kérdem, mert amikor divatos lesz és elkezd terjedni egy underground színtér zenéje, főleg, ha az egy valamilyen értelemben hátrányos helyzetű szubkultúrában alakult ki, akkor mindig elkezdődik egy vita arról, hogy mennyire helyes ezt "kisajátítani", megfosztani a korábbi jelentésétől stb. Ez a sztori a vogue alappal meg mintha pont ennek a kifordítása lett volna.

Igen, én is valahogy így éreztem. Ez a folyamat egy csomószor lejátszódott, a B-more-ral [baltimore-i klubzene], a baile funkkal [a riói favelákban kialakult zene]. Úgy nagyjából öt éve történt, hogy az internetnek, MySpace-nek stb. köszönhetően elkezdődött ez, hogy egy csomóan elkezdtek... [gondolkodik] nem mondanám, hogy "nem helyes módon" ilyen zenéket írni, mert ha valamit csinálsz és az jó, működik, akkor abban nincs semmi "nem helyes"... szóval inkább arról van szó, hogy ezeknek a műfajoknak megvannak a maguk szabályai, nem csinálhatsz egy vouge-számot úgy, hogy rendszertelenül összedobálsz hangokat, mert ha valaki rendesen táncolni akar rá ["vogue to it", a vogue nemcsak a műfaj elnevezése, hanem a táncolást leíró ige is], akkor fontos neki, hogy például a hangminták az ütemen belül a megfelelő helyen szólaljanak meg. Ezeknek a szabályoknak a betartásától lesz egy szám tényleg az, ami. És vannak olyanok, akik nem igazán értik meg ezt, nem ismerik a kontextust, a kultúrát, és mégis azt mondják rá, hogy "ez vogue" - amikor egyszerűen nem az. [nevet] Aztán ez néha jól sül el, néha meg nem. Egyébként úgy látom, hogy manapság már kevesebbet beszélnek a kisajátításról, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. Érted, én is mit csinálok: "kisajátítok" elemeket az indie kultúrából és a rapben használom fel őket. De nem arról van szó, hogy bármit ellopok bárkitől, mondjuk a Pitchforktól. [nevet]

Inkább a politikai, társadalmi kontextusról van szó, vagyis hogy a "priviliegizált fehér zenészek" felhasználnak valamit mondjuk olyan közösségektől, amelyek rosszabb helyzetben vannak: a meleg vagy fekete vagy latin-amerikai vagy afrikai stb. kultúrából.

Igen, persze, és ez engem is nagyon foglalkoztatott egy darabig, sokat írogattam a Twitterre európai és kanadai producerek olyan vogue-számairól, amikre nem is lehetett megfelelően táncolni. De őszintén szólva, van például egy Godlink nevű kanadai srác, aki a legkeményebb vogue beateket írja. Úgyhogy tényleg az a lényeg, hogy megértesz-e egy kultúrát, nem arról, hogy ki vagy, hol élsz. Én például biztos nem használnék indiai hangmintát, mert semmit nem tudok Bollywoodról, ez ilyen egyszerű.

---

Le1f háromnegyed kettőkor (!) kezdte meg viszonylag rövid műsorát, ami inkább volt show, előadás, mint koncert. A dj, bizonyos Mess Kid felrakosgatta az alapokat, amelyek tehát pont olyanok voltak, legfeljebb rövidebbek, mint a mixtape-eken, főleg a másodikon (plusz néhány még kiadatlan szám), és Le1f maga is elég pontosan rappelte el a magáét. Viszont közben előadott, táncolt, cicázott az elöl állókkal és hát nem lehet megkerülni a szót: meglehetősen buzisan mozgott. A barátságtalan időpont, a hőmérséklet és a levegőhiány ellenére megtelt Kolor közönsége pedig zabálta, mert hát tényleg lehetett. Szórakoztató este volt, bár zeneileg kb. annyi hozadékkal, hogy kiderült: az olyan, otthon hallgatva kifejezetten furinak és avantgárdnak tűnő számokra, mint mondjuk az alábbi videóban hallható Soda, pompásan lehet táncolni. Azt is megtudtam fiatal lányok beszélgetését véletlenül kihallgatva, hogy Le1f "mennyire szép ember már". A Wuttal zárt volna, de muszáj volt ráadást adni - azt mondta, életében ez volt az első olyan fellépés, ahol ezt kikövetelték tőle. Én elhittem neki, és kicsit azért büszke is voltam erre.