Joshua evangéliuma, Jelenések könyve - a Queens of the Stone Age új lemeze

Hat év után jelent meg új Queens of the Stone Age-lemez, nagyon híres közreműködőkkel és apokaliptikus látomásokkal. Meghallgattuk, méghozzá jó sokszor.

Queens of the Stone AgeMatador/Neon Music2013

Hat év kihagyás után jelentkezik idén új albummal a Kyuss hamvaiból összesöpört Queens of the Stone Age. A felvételek alatt dobost cseréltek (tízből öt számban újra a Nirvanából és a Foo Fightersből ismert Dave Grohl üti, amit ütni kell), és nem csak a korábban az együttesből száműzött Nick Olivieri basszusgitárost hívták vissza zenélni, de szereztek egy rakás szuperhíres közreműködőt is a lemezre. Csupa furcsaság.

Első hallásra furcsa maga az album is, a ...Like Clockwork nem vág arcon sem a lazaságával sem a keménységével, holott a QOTSA-től eddig ez volt megszokott, olyannyira, hogy a legutóbbi két lemezük, a Lullabies to Paralyze és az Era Vulgaris többek szerint már inkább a pózerkedésről szólt, mint a stoner rock forradalmasításáról. Most már látszik, a pózerkedés nem pózerkedés volt, hanem tapogatózás más műfajok felé. Már az Era Vulgarisnak sem volt igazából semmi köze ahhoz, amit stoner rocknak nevezünk, a ...Like Clockwork pedig egy újabb állomás ezen a ki tudja, hová vezető úton.

Mert a Queens of the Stone Age utazik, folyamatosan fejlődnek valahová, minden lemezük más, és minden lemezük szervesen az előzőből következik. Hangszerelését tekintve az új album is folytatása az Era Vulgarisnak, zongora, furcsa effektek, finomodó, egyre kifejezőbb ének és meghökkentően professzionális hangzás. A ...Like Clockwork egyik legslágeresebb száma, az I Sat by the Ocean egyenes folytatása az előző lemez legtökvakargatósabb dalának, a 3's and 7's-nek, és a billentyűs-szellős Make It wit Chu stílusa is visszaköszön az új albumon.

Forrás: AFP

Míg azonban a QOTSA zenei fejlődése nem vett meglepő fordulatot – az együttes eddig is készített vontatottabb és finomabban hangszerelt dalokat, csak nem adagolta őket ekkora dózisban –, a ...Like Clockwork hangulatában már gyökeresen eltér mindentől, amit Josh Homme eddig készített. Az új albumon előrébb jön az eddig csak provokáló és beteges humorral önmaga mellett a világot is parodizáló szövegíró, és kiderül, hogy a Queens of the Stone Age zsenialitása egy valóban mániás depresszióban szenvedő frontember vállain nyugszik.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a ...Like Clockwork a melankóliáról, a pesszimizmusról és az önsajnálatról szólna, jobban mondva, nem úgy szól ezekről, ahogyan általában elképzeljük az ilyesmit. Az első hallgatáskor is feltűnő három szám, az I Sat by the Ocean, a My God Is the Sun, valamint a Scissor Sisters-ös Jake Shears, Trent Reznor és Elton John közreműködésével készült Fairweather Friends közül önmagában egyik sem túlságosan borús, a lemez egésze azonban már durvább.

Hoppá-hoppá, mi ez, hogy „az első hallgatáskor is feltűnő három szám"? Csak három? A többi rossz? Nem, a többi sem rossz, de elsőre kifejezetten unalmasnak hatnak. Ez a legnagyobb trükk a ...Like Clockworkkel, sokszor kell meghallgatni ahhoz, hogy behúzzon és megértsük benne a koncepciót. Második hallgatásra már feltűnik az üresség zavarba ejtően pontos érzékeltetése a John Lennon-os The Vampyre of Time and Memoryban, harmadikra felfedezzük, hogy az izgága Smooth Sailing és az If I Had a Tail is simán vannak annyira szőröstökűek, mint a Rated R számai, és szép lassan az egész album kinyílik.

Ezt a folyamatot tudja remekül felgyorsítani a ...Like Clockworkhöz készült 15 perces animációs kisfilm. Ebben nem csak Boneface rajzai segítik Josh Homme lelkivilágának megértését, hanem az is, hogy az album néhány dala más sorrendben és csak részletekben hallható a történetben, így kiemelve a ...Like Clockwork lényegét. A filmben minden dalrészlet külön főszereplőt mutat be, többnyire az antiszociális személyiségzavar tüneteivel küzdő zombiszerű lényeket, akiket saját filmblokkjuk végén általában eltesz láb alól egyik társuk. Homo homini lupus est, csak élőhalottakkal. Az öldöklést egy apokaliptikus látomás zárja le, melyben teljesen új értelmet kap a My God Is the Sun refrénje, a „Heal them with fire from above" sor a világvége általi megtisztulás utáni vágy kifejezésévé változik. Komolyan mondom, nagyon király! Azt meg már a Daft Punk Discoveryje óta tudjuk, hogy ha egy albumhoz animációs film készül, akkor csak arcpirítóan hatalmas szuperség lehet az eredmény.

Azt még kötelező elmondani, hogy ahhoz képest, hogy mekkora nevek a közreműködők (Alex Turner, Trent Reznor, Elton John meg ilyenek), a ...Like Clockworkön a főszerep a Queens of the Stone Age-nél, főleg a továbbra is zseniális Josh Homme-nál maradt. A Daft Punk például innen is megtanulhatná, hogy hogyan kell a nyakunkon tartani a saját fejünket, ha adott pillanatban nem mi vagyunk a leghíresebbek a stúdióban.

Összességében tehát a Queens of the Stone Age egyik legjobb – ha nem a legjobb – albuma a ...Like Clockwork, az egyetlen hibája az, hogy csak nagyon lassan emészthető. Első hallásra C+, de a tizedikre már akár A is lehet. Úgy igazságos, ha ebből átlagot vonunk, marad tehát a B+.