Öt év múlva mindenki egyperces dalokat ír? - Az Óriás a Quartnak

Óriás együttes, Quart, interjú
Vágólapra másolva!
Csaknem három évvel a Példák hullámokra lemez után jelent meg az Óriás harmadik albuma, a Tűz, víz, repülő. Egyedi Péter énekes-gitárossal és Örményi Ákos basszusgitárossal beszélgettünk a lemezről - kiderül, hogy mit köszönhet a zenekar Beck Zoltánnak, és hogy zokon veszi-e a közönségük a funkys hülyeségeket? Először az albumról mondtak pár szót, majd egyenként beszéltek a lemez dalairól. Interjún kívül pedig elárulták, hogy pörköltet is főztek már a lemeznek köszönhetően. Az albumot itt lehet meghallgatni.
Vágólapra másolva!

Fotó: Magócsi Márton [origo]

Egyedi Péter: A lemezt úgy jellemezném, hogy tömör, feleslegnélküli, üresjáratmentes. Tíz dal, harminc perc, de nem a zenei trendeket követve lettek ilyen rövidek a számok, hanem egyszerűen így alakult. A lemez több mint fele pörgősebb számokból áll, és a dalok is szinte egyből adták magukat. Az album zenei rendezője Varga Ádám, a 30Y basszgitárosa volt, és ő is ezt a vezérelvet vitte tovább: ne legyen felesleg, sallang, de a dalok kapják meg a saját ruhájukat, amiben igazán jól érzik magukat.

Örményi Ákos: Adott is volt az elv, mert most valahogy sok ilyen két-két és félperces számunk volt, ami korábban nem volt ránk jellemző. Tizenegy számot fejeztünk be, de végül egyet kihúztunk, és maradt tíz.

Egyedi: A lemezegységnek jót tett, hogy lehagytunk egy önmagában működő, de a többihez képest sok újat nem nyújtó számot. Egyébként én ezt a lemezt szoktam hallgatni is, pedig általában az épp elkészült dolgainkat nem nagyon szoktam, de ez most más. És ez jó érzés.

1. Leszek

Egyedi: Sokáig úgy volt, hogy a klipes szám, a Helyet tudni lesz az első track a lemezen, de végül ezt választottuk, és örülök is ennek. Ez már tavaly ősszel kijött, és egy viszonylag új arcát mutatja a zenekarnak, amellett, hogy talán dögösnek, döngölősnek is mondható. Amikor anno a próbán előkerült az alapötlete, szerintem senki sem gondolta volna, hogy ez lesz az új lemez programadó dala, de végül így kellett lennie.

2. Mindenki hasra

Örményi: Nekem ez talán a kedvencem a lemezen. A Péter és Zaza, a 30Y dobosa dzsemmeléséből született, és nekem a szám hiphopos groove-ja tetszik, Pálinkás Tomi (Isten Háta Mögött) szerint pedig jó a szám flow-ja. Az is tetszik, hogy ilyen déli rockos, kicsit countrys hangzása van.

Egyedi: A dal játékossága szerintem szövegileg is kihozott belőlem egy kötetlenebb, talán tényleg reppesebb vonalat, aminek örültem, mert vágytam az új ízekre, és szerintem ez a szám egy új színt is mutat. Alapvetően azért egy rockdal, és kezdetben erről se voltam meggyőződve, hogy elég tökös lesz, de végül többünknél favorit is lett.

Fotó: Magócsi Márton [origo]

3. Csak a szirma kell

Egyedi: Ezt még az előző lemez idején demóztuk fel, és egy Jackson Five-os, funkys témával induló, arra játékos basszuslépegetéssel felelő dalnak indult akkor is, de ahhoz a lemezanyaghoz nem illett, vagy inkább még mi nem voltunk elég nyitottak rá. Most viszont amikor számba vettük a lehetséges dalokat, akkor bedobtam megint, Ádám pedig üdvözölte az ötletet, és a többieknek is bejött. Szintén új hangulatot hozó, popos dal ez, ami talán "a" sláger is lehet a lemezről, a Petőfi mindenesetre már játssza. Valószínűleg azért, mert már valaki egyszer azt mondta rá, hogy kispálos.

Örményi: Erről jut eszembe, hogy én nagyon remélem, hogy a következő lemezen már teljesen átmegyünk Prince-be. Én azt hallgatok orrba-szájba, meg olyan nyolcvanas évek hangulatú zenéket, mint a Francis & The Lights vagy Kavinsky. Illetve a Haim is tetszik. De ezek nem feltétlenül jelennek meg közvetlenül a zenénkben, az igaz, például ez a szám sem az én Prince-mániám miatt lett ilyen.

Egyedi: Igen, nincs összefüggés. Én meg az elmúlt két-három évben sokkal up-to-date-ebb vagyok zeneileg. Amíg rendes állásom volt egy multicégnél, az év végi listáimat is alig tudtam összekaparni, most viszont inkább képben vagyok. Azt nem tudom, mennyire szól ez bele a dalszerzésbe, de talán összefüggésben van azzal, hogy nyitottabbak is vagyunk. De ettől még ez is maximálisan Óriás-szám, és eddig senki se nyafogott, hogy mi ez a funkys hülyeség. Sőt a Facebook-játékunkon is erre a dalra szavaztak a legtöbben eddig.

4. Helyet tudni

Egyedi: Az egyik legkorábbi dal a lemezről, és ehhez készült a klip is, ami az első olyan volt a klipjeink közül, aminek inkább hangulatfestő szerepe volt, és ez tök jól megvalósult Szimler Bálintékkal, akik csinálták a videót. Nem ment át komoly változáson, nagyjából abban a formában vettük fel, ahogy megszületett. Ahogy már mondtam, kezdetben ezt szerettem volna az első számnak a lemezre, főleg a keretesség szempontjából, de végül jobb helye lett itt.

5. Kiút

Egyedi: Itt ültetjük le a lemezt először. Ákost megviselte, hogy kivágtunk belőle egy C részt, ami eredetileg az ő ötlete volt. Szerintem viszont jót tett ez a kis amputáció a dalnak, aminek Lovasi András szerint lüktető refrénje van, nem is vitatkozunk vele. A hangulata miatt mi eleinte "soulos" számnak neveztük, mert volt benne egy ilyen soulos életérzés, aztán Ádámnak köszönhetően egy visszafogottabb dolog lett belőle, és szép nagy íve lett a dalnak.

Örményi: Szerintem ez a legkevésbé óriásos szám a lemezen, inkább ilyen nyolcvanas évekbeli műanyag soulra hajazott eleinte, és én még most is ezt hallom bele. Erős fantáziával akár egy Charles And Eddie-sláger is lehetne.

Fotó: Magócsi Márton [origo]

6. Láthatatlan

Egyedi: Amikor a próbateremben összeállt, még senki se szerette nagyon rajtam kívül, aztán koncerten kezdett el működni. A refrén a kilencvenes évek ismeretlenebb gitárzenéit idézi, legalábbis számomra ismeretlen, mert én mostanában ismerkedtem csak meg például a Posies munkásságával, és tetszik a párhuzam. Óriásos mértékben talán tinglitanglinak hathat a refrén, de kurva jól esik játszani, meg ügyesen szellős dob-basszus alapú verzét hoztunk össze hozzá. A világból való eltűnés iránti vágyról szól: mint amikor a gyerek becsukja a szemét, és azt hiszi, nem látják. Abban az időszakban írtam, amikor kicsit úgy éreztem, hogy túl sok felelősség van a vállamon, szóval ez ilyen "hagyjatok már békén" jellegű szám. Nekem még kiváltképp azért kellemes ez a szám, mert van valami kis elbaszottság, disszonancia a refrének végén. Ákos meg tök jó basszustémákat játszik benne.

Örményi: Igen, de mindig a lemezfelvétel után szoktak eszembe jutni a leges-legjobbak.

7. Káoszkapitány

Egyedi: Néha belefutunk olyanokba, hogy csak mi nem tudunk valamiről, amiről mindenki más igen. Például mielőtt megírtuk ezt a számot, nem tudtuk, hogy a Kanada Káosz néven ismert dj ugyanilyen névvel vezet műsort a Tiloson. Ez a legrövidebb dal, amit valaha csináltunk, a maga másfél percével, miután brutálisan lerövidítettük az addig nem túl jól működő témákat. Semmi ismétlődés nincs a dalban, egy ívben jutunk el a kezdettől a szám végéig. Aztán mikor a Kultúrfitnesz című műsorban lement a lemez, erre jött a legtöbb pozitív visszajelzés. Lehet, hogy arra tart a világ, hogy öt év múlva mindenki egyperces dalokat ír majd?

Örményi: Nekem ez a szám sokáig nem tetszett, se füle, se farka ötletnek tűnt egy másfél perces számot felvenni. Miután aztán meghallottam a végleges verziót, az egyik titkos favoritom lett.

8. Tudom

Egyedi: Ezt én nagyon szerettem, amikor kijött a kezemből, de kicsit ilyen amerikai rádiórockos, Bruce Springsteen-es harmóniavilága volt. Most már le merek fogni olyan harmóniákat is néha, amiktől régebben ódzkodtam volna, de eleinte olyan dalnak tűnt, ami nem fog felkerülni a lemezre. Ebben a dalban sikerült olyan sorokat is leírnom, amiket régen még kapásból kihúztam volna. Végül ilyen lebegős hangulatú popdal lett belőle, a ránk jellemző zúzás nélkül. A végén meg lett benne tűzoltókórus is, amit tűzoltókorus híján mi magunk énekeltünk fel.

Örményi: Ez egy szép ballada.

9. 100x

Egyedi: Itt a lemez végére visszakanyarodunk kicsit az erőteljesebb világ felé, a 100x kimondottan punkrockosra sikerült. A verze a hetvenes évek pszichedelikus retro-rockját idézi nekem, amire rádörren egy punkos refrén. Kezdetben ez is hosszabb dalnak indult, de aztán kihúztuk a feleslegesebb részeket, a legvégén pedig az Ádám ötletére széthullik a szám, amit kifejezetten élvezetes volt rögzíteni. Nem kellett sokszor újravenni.

Örményi: Én ezt szeretem a legjobban élőben játszani.

10. Titkot visszaadni

Egyedi: Nekem a legfontosabb dal a lemezen, és egyértelmű volt, hogy ez zárja le az egész albumot. Egy szál gitáron született, és úgy döntöttünk, hogy csak a legvégén dörrenjen meg. Amikor Ádám először hallotta ezt próbán, akkor vele volt a Beck Zoli is, és ő meg elkezdett közben írogatni dolgokat - ebből lett a szöveg gerince, amit aztán a picit a saját képemre formáltam és már kész is volt a dal. Megdöbbentő módon értette, hogy mi történt velem az elmúlt időszakban, teljesen a saját soraimként tudom énekelni az általa írt szöveget. Szóval ez egy kellemes ajándék a részéről, nagyon nagy köszönet Neki.

(Az Óriás lemezbemutató koncertje április 20-án lesz a Corvintetőn.)