A szépségtől az absztrakcióig és vissza

Letölthető zene az Ovaltól: latin énekesek, operaáriák, feldarabolt gitárok és dobok találkozása. A maga módján szép.

A latin zene persze nagyon menő, de ha azt mondják, hogy írjak egy listát, hogy kiről tudom elképzelni, hogy dél-amerikai énekesekkel készít közös lemezt, hát az biztos, hogy Markus Popp kábé az utolsó lett volna, aki eszembe jut. Ő és Oval nevű zenekara (amiben egy idő után egyedül volt) a kísérleti zene, ezen belül a glitch úttörője volt a kilencvenes években: a pattogó, hibás-elrontott cd-k hangjából készített zenét, amúgy meglehetősen ritmikusat és bizony, legalábbis a maga módján szépet. A trükköt illetve hangzást sokan átvették előbb a kísérleti zenében, majd a többé-kevésbé táncolható elektronikába, mi több, a popzene határaira is eljutott. Maga az Oval tíz éven át hallgatott, majd 2010-ben tért vissza új eszközökkel (felismerhetően igazi hangszerekből eredő hangokkal!), ámde azért a régi hangzásból is sok minden megmaradt.

Markus Popp 2012-ben, tíz napon át dolgozott hét dél-amerikai énekessel, énekesnővel egy brazil stúdióban, az eredményt pedig most letölthetővé tette honlapján, mondván: kulturális intézetek támogatták a projektet, nem adhatja pénzért. A többek között a "metamelomusical supermerger" megjelöléssel ellátott, Calidostópia! című 38 perces lemezen az énekesek szépen énekelnek, gyakran inkább a klasszikus zene eszközeit használva, esetleg operai módon áriázva, de azért akad egészen dalszerű dal is. Popp pedig gitárt, dobot, szintiket, csilingeléseket ad hozzájuk, no meg ismeretlen eredetű digitális hangokat - de ezek apró darabokra vannak szedve, teljesen kiszámíthatatlanul zörögnek, kattognak, sűrűsödnek, ritkulnak. Fura módon azonban néhol egészen, mármint a hagyományos értelemben véve szép dolgok jönnek ki ebből, főleg a lemez második felében. Máskor inkább azt mondaná az ember, hogy ez a maga módján szép; megint máskor belesodródik a majdnem teljes absztrakcióba, még az emberi hang sem tudja visszatartani. Aztán megint vissza és így tovább; illetve egy idő után ugyanazok a részletek máshová kerülhetnek a szépség-absztrakció skálán. Mert hát a Calidostópia! nyilvánvalóan többszöri hallgatást igényel, de idővel azért kiderül, hogy nemcsak "érdekes", hanem igenis: élvezhető is tud lenni ez a zene.