Vágólapra másolva!
Kevin Ayers a Soft Machine alapítója volt, majd lusta és fura pszicho-folkos dalaival kultuszhős lett. A sztárság elől mindig menekült.
Vágólapra másolva!

Kevin Ayers 1944-ben született, gyerekkorának egy részét nevelőapja mellett Malajziában töltötte. Amikor visszatért Angliába, ezen belül, ez fontos: Canterbury városba, a középiskolában megismerkedett Robert Wyatt-tel és Mike Ratledge-dzsel. Velük alapította meg zenekarát, amiből két tapasztaltabb zenész csatlakozása után a Soft Machine lett, a progresszív és a pszichedelikus rock - később a jazzes fúzió irányába induló - alapegyüttese, illetve a hatvanas évek végének, hetvenes évek elejének egyik legjelentősebb helyi színtere, a Canterbury scene meghatározó zenekara.

Kevin Ayers nemcsak basszusgitáron játszott, hanem a dalszerzésből is kivette a részét: az 1968-as cím nélküli bemutatkozó album túlnyomó részben az ő dalaiból állt. Még abban az évben Jimi Hendrixszel turnézott a Soft Machine. Ayers nem bírta a turnézás fáradalmait, meg úgy egyáltalán, fárasztotta a rocksztárkodás, ezért még 1968-ban kilépett a zenekarból.

1969-től kezdve 15 szólólemezt adott ki, amelyekre a Soft Machine hangzásánál folkosabb és lustább hangvétel volt jellemző: "a tengerparton henyélő progresszív rocker" volt az image-e az All Music Guide portréja szerint. Ugyanitt az is olvasható, hogy sok dalából akár nagy sláger is lehetett volna, ha a lemezkiadók jobban nyomják, és persze ha a furiságból kicsit visszavett volna. De nem tette, és inkább kultuszhős maradt, nem lett sztár. Bár nem is akart az lenni; így például gyakran hosszabb időre eltávozott pihenni és drogozni, hol Ibizára, hol Franciaországba.

Forrás: Lo-Max Records

Soft Machine-es társaival többször együtt zenélt a későbbiekben, illetve olyan zenészekkel, mint Brian Eno, Syd Barrett, Mike Oldfield, Lol Coxhill, David Bedford, B. J. Cole, Phil Manzanera stb. 1974. június 1-én nagyszabású koncertet adott John Cale, Brian Eno és Nico társaságába, ez később June 1, 1974 címmel meg is jelent. John Cale a koncert előtti este tudta meg, hogy Ayers lefeküdt a feleségével, erről később dalt is írt (Guts).

A nyolcvanas években Kevin Ayers még rendszeresen adott ki változó színvonalú lemezeket, a kilencvenes években mindössze egyetlen albuma jelent meg 1992-ben. Aztán 2007-ben készült el visszatérő és egyben utolsó albuma The Unfairground címmel. Ezen olyan veteránok, mint Hugh Hopper (Soft Machine) és Phil Manzanera (Roxy Music) mellett az Ayersre példaképként tekintő fiatal indie rockerek játszottak vele: többek között a Teenage Fanclub, a Neutral Milk Hotel és a Gorky's Zygotic Mynci tagjai.

"Egyedi figura volt, akit soha nem felejt el az, aki találkozott vele. Ő volt a hatvanas évek ideáljainak élő megtestesülése: kreativitás, szabad szólás, szabad szerelem. Csak a saját örömére zenélt; megírta a dalait, aztán úgy kellett betuszkolni őt a stúdióba, hogy fel is vegye őket. Ő volt az underground atyja" - mondta Kevin Ayersről utolsó lemezének kiadója.