Bárcsak a nővéreimmel zenélhetnék - a Haim a Quartnak

A kaliforniai Haim együttesnek eddig még csak kislemezei jelentek meg, mégis az egyik legtöbbet forgó név az övéké az utóbbi hetekben a popsajtóban. A három Haim nővér (Este, Danielle és Alana) egy dobossal kiegészült zenekarát szavazták meg év elején 2013 legnagyobb várható befutójának, és Danielle Haimmal arról beszéltünk, mi kellett ahhoz, hogy a kezdetben a szüleikkel zenélő Haim nővérek zenekara mára a legfelkapottabb popzenei produkciók közé kerüljön.

Bár évek óta létezik már a zenekar, mintha az utóbbi egy évben pezsdült volna fel igazán az élet körülöttetek.

Ez abszolút így van, minden megváltozott velünk. Míg korábban mindenféle munkánk is volt a zenélés mellett, most végre ott tartunk, hogy a zenélés lett a főállásunk. Nagyon izgalmas volt az elmúlt év, az biztos.

Te magad azért korábban sem panaszkodhattál, hiszen több zenésszel is turnéztál már, ugye?

Két évet zenéltem már mások kísérőzenekarában, ami remek alkalom volt tapasztalatszerzésre, meg arra, hogy beutazzam a világot velük. Először Jenny Lewis zenekarában játszottam, majd a Strokes frontembere, Julian Casablancas turnézenekarában folytattam. Nagyon élveztem mindkettőt, de közben minden este azt kívántam, bárcsak a nővéreimmel játszhatnék együtt.

Ahhoz képest, hogy kezdő zenész voltál, rögtön elég nagynevű előadókat kísérhettél. Hogy találtak rád?

Abban a zenekarban doboltam, amely Jenny előzenekaraként játszott egyszer, és ott szúrt ki magának, de nála már gitároztam. New Yorkban pedig Julian eljött megnézni a koncertet, és ott látott Jenny zenekarában. Mint mindenkinek a korosztályomból, a Strokes az egyik kedvenc zenekarom volt, úgyhogy nyilván hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, és persze rengeteget is tanultam, amikor vele játszottam.

Ha jól tudom, te még Cee-Lo Greent is kísérted később a turnéján.

Igen, de az már egy másik történet volt. Tudtam, hogy keresett a kísérőzenekarába lány zenészeket, és fél Los Angeles bejelentkezett, de én egy ismerősöm révén ki tudtam kerülni ezt a sorbanállást, és mehettem a meghallgatásra, amin meg is feleltem. De meg kell mondjam, ez azért teljesen másfajta tapasztalatokkal gazdagított. Amellett, hogy Cee-Lo egy remek énekes és nagyon kedves ember, nekem sok volt, hogy nem úgy öltözhettem például a színpadon, ahogy én akartam. Úgyhogy hosszabb távra is maradhattam volna, de az ajánlatot köszönettel visszautasítottam.

Azt minden cikkben el szokás mesélni rólatok, hogy a szüleitekkel zenéltetek együtt. Mit hoztál magaddal abból az időszakból?

Mi a szüleinkkel elsősorban régi rockdalok feldolgozásait játszottuk, és ennek köszönhetően ismertük meg a Beatles, a Rolling Stones vagy épp Joni Mitchell sok-sok dalát, illetve belénk ivódott sok minden, amit aztán a dalszerzésben tudunk hasznosítani.

Nem voltak megbántva a szüleitek, amikor otthagytátok a zenekarukat?

Ó, dehogy! [nevet] Sőt, nagyon büszkék.

Ahhoz képest viszont, hogy már több mint öt éve megvan a saját zenekarotok, csak a legutolsó évben ment híre a Haimnak. Mi tartott ilyen sokáig?

Igen, 2007-ben volt az első koncertünk, de elég sokáig tartott a tanulóidőszak, arról nem is beszélve, hogy mindhármunknak voltak közben más projektjei is. De a legfőbb ok az volt, hogy egyszerűen nem hangzottak izgalmasnak a dalok, amiket addig csináltunk, a promóterek pedig aszerint kerestek fellépőket, hogy kit hányan lájkoltak a Facebookon, és mi ezen a téren sem álltunk túl jól. Aztán Julian Casablancas mesélt egy nagyon érdekeset a Strokesról, nevezetesen, hogy sokáig ők is csak egy átlagos zenekar voltak a sok közül, mire végre kitalálták ezt a garázshangzást, amivel akkor tök egyedinek hangzottak. Úgyhogy nekünk is rá kellett jönnünk, mitől fog másképp hangozni a zenénk, mint a többieké. Ebben segített sokat a producerünk, Ludwig Göransson, akinek köszönhetően végre olyanok lettek a felvételeink, amilyennek azokat a fejünkben is elképzeltünk.

Ha a Strokes számára a garázsrock-hangzás volt a megkülönböztető jel, akkor a Haimnak mi az?

A hiphop alapok és a rock összeházasítása, vagyis a hangmintákhoz, hiphopos ritmusokhoz írnánk gitárdalokat. De alapból izgat bennünket a különböző hangzások egymás mellé rendelése. Ebben nyújt nagy segítséget Ludwig, aki nagyon is otthon van a hiphopban.

Tavaly aztán a brit média fel is kapott benneteket, és még a BBC Sound Of 2013 szavazást is megnyertétek. Mennyire jó dolog, és mennyire teher az ilyesmi?

Hát az, hogy Nagy-Britanniában ennyire vevő ránk a közönség, nagyon meglepett bennünket, de úgy tűnik, hogy ott valamiért jobban bejön a zenénk az embereknek, mint odahaza. Például amikor Florence & The Machine előtt játszottunk, sokan voltak, akik láthatóan elsősorban miattunk jöttek, ami teljesen megdöbbentő volt. A BBC szavazás bennünket annyira nem izgat, azt mondanám, hogy ez jófajta nyomás. Azt mondjuk sajnálom, hogy mindez azelőtt történt, hogy még felvettük volna az első lemezünket, mert óhatatlanul is befolyásolnak ezek a dolgok bennünket.

Ha már az albumot említed, mikorra várható a megjelenés?

Nyár elejére tervezzük. Sokat nem szeretnék róla most még beszélni, legyen elég annyi, hogy rajta lesz az összes eddigi ismert dalunk, meg jó pár új is, de még semmi sem végleges.