Ó jaj, sehol egy macska! Letölthető magyar zenék

Letölthető magyar lemezek: lakossági fricskapop, pszichedelikus Halász Judit, lebegő gitárok, szakadozott hiphop és hamis Himnusz.

Tavaly indult el az S/M Digital Rec. kiadó, a Bandcampre feltöltött lemezeik "fizess, amennyit akarsz" módszerrel tölthetők le, vagyis 0-t beírva ingyen a miénk lehetnek, de adakozhatunk is. Decemberben jelent meg itt Ozon Nobody Cares Anymore című lemeze. Instrumentális hiphop szakadozott ütemekkel; izgis hangzású, sokszor lágy, ismétlődő dallamrészletekkel; mindezt körülvevő elektronikus effektekkel, hangocskákkal, esetenként sűrűbb zajokkal. Így nagyon messziről nézve ismerős felépítés ez, azonban Ozon lemezének vonzereje a részletekben rejlik: ez a ritmus hogyan törik meg és áll össze újra; az a basszus milyen szexin morog; ezt a lágy dallamot hogyan fogják körbe az apró elektronikus csipogások. Bár látszólag kevés eszközzel dolgozik, sűrű megszólalású, így sokszori hallgatásra is kellemes meglepetéseket tartogató album. Az S/M legújabb kiadványa pedig a Give The Gift Of Music - The immaculate collection című elektronikus válogatás; 77 perc jórészt magyar, emellett holland, spanyol, horvát, brit és amerikai producerek zenéivel. Van köztük melankolikus instrumentális hiphop, wonky hiphop, bass music és keményebb tánczene is; azért leginkább a befogadható módon kísérletező elektronika a jellemző.

A Szekeres Péter (Galapagos) vezette Zoo "regresszív pop" zenekarának első ep-jéről itt írtunk; a második, Barátaim az űrben című innen tölthető le. Míg korábban a szövegek azért kitettek idézőjeleket, ez itt nincs (vagy a hallgatóra van bízva, hogy mennyi távolságtartást hall bele a zenébe): komolyan előadott, tényleg minden elemében a régi időket idéző, érzelmektől és dallamoktól túlcsorduló, perfektre hangszerelt popzene ez, több-kevesebb rockos ízzel.

A Spacetaxi azt találta ki magára: lakossági fricskapop. Valójában a nagylemezre készülő együttes ide feltett három szám inkább blues-rock; de gyorsan hozzáteszem: aki (hozzám hasonlóan) nem érdeklődik a műfaj iránt, annak is érdemes meghallgatnia. Nemcsak a lendület, a fogós dallamok és a szuper ének (Orbán Ida) miatt, hanem a sok apró és nagy, harsány és rejtett poén miatt. Lásd például az alábbi számban a 2:35-nél kezdődő szürreális szólót.

A Mius (két pont az i-n) igazán profi zenekar (pontosabban duó), dicséretesen letisztult honlappal, ahonnan a Behind The Line című bemutatkozó lemez letölthető; ügyes klippel, no meg profi megszólalással. Ők ugyan az alternatív és a triphop címkével jelölik magukat a Bandcampen, valójában inkább középtempós, (nemzetközi értelemben véve) rádióbarát pop ez. Az ízléssel adagolt elektronika megfér a trombitával, tubával és egyebekkel, jó az énekesnő, Horányi Júlia hangja stb., stb., vagyis minden a helyén van. Csak éppen nekem hiányoznak az olyan dalok, amikből több marad meg, mint hogy "minden a helyén van."

A Sonar Bistro pedig trip-popnak mondja magát. Innen letölthető Helyesbítés című lemezüket azért inkább nevezném pszichedelikus popnak, amiben a finoman lebegő gitárok és az ambientes elektronika, vagy éppen a scratch is megtalálja a helyét. Tényleg popos a zene, de azért a dallamoknak van valami elomló, nehezen megragadható jellege. De ez pont jó ebben a zenében: pszichedelikus jellegét erősíti. Barnicskó Vali énekesnő is jó, néha engem meglepően Halász Juditéra emlékeztet a hangja, ami nem hiszem, hogy szándékosan, de külön izgis ízt ad a Sonar Bistrónak - vicces elképzelni, milyen lehetne egy pszichedelikus Halász Judit-lemez.

Gazella, illetve most Tame Gazella (nyilvánvaló utalás) RedGreenBlue című, innen letölthető ep-je pedig már színtiszta pszichedelikus rock. Az énekdallamok ugyanúgy a szabad lebegést szolgálják, mint az úszkáló, effektezett gitárok; a 16 perces ep utolsó száma az, ami még leginkább rockdalos, és ezzel visszahozza egy kicsit a föld közelébe a zenét. Gazella, mint azt figyelmes olvasóink már tudják, a Bajdázó tagja, polgári nevén Gugyella Zoltán.

A Fél Fény a szeptemberben megjelent, általunk az év legjobb magyar zenéi közé is beválasztott Szörnyü dógok óta csak úgy ontja magából a szintén ingyen letölthető kisebb kiadványokat. A Kibaszott szarok című opuszról a Hipszter dal bizonyára sokak szívébe lopja be magát, és a két hülye énekhangot ellenpontozó Mennyország is könnyen szerethető - hogy aztán a Dzsem Szessün @ LoFi's tegye próbára az elandalodott hallgatót. Aki ezen túljut, azt egy zongoradarab, majd egy visszafogott, ámde Iszom című szám jutalmazza. A dátumszerűen karácsonyi, tartalmát tekintve, hm, szóval a Csillagokba fel eleje egészen kemény rockos, torzított gitáros; de aztán itt is lesz minden, nyomott kavargás háttérbe szorított műsötét énekléssel, gótikus kabaré és (kicsit sem) megható zongorázás. A legújabb Hazám egészen cukin indul + trapézok (e cikk címe innen származik), aztán nagyszabású zongorázással ellenpontozott hétköznapi idiotizmussal folytatódik (nahát, egyszer csak mintha drMáriást idézné meg az ének!), végül pedig egy idegtépően hamis Himnusz-feldolgozás zár méltóképpen. A Fél Fény továbbra is megbízhatóan, de kiismerhetetlenül idióta és zavarbaejtő: van sajátos, felismerhető hangja, de ettől még tud meglepetést okozni.

A Norms első, innen letölthető demója ugyan punknak és hardcore-nak mondja magát, de ne várjunk tőle kerek számokat. A szívhez szólóan csúnyára torzuló, sikító, horzsoló gitár kavarog és elsöpör, de a massza csak ritkán szilárdul elkülöníthető riffekbe; ehhez jön még a püfölt dob és a kiabálás. Vannak emberek, akiknek nagyon jól esik az ilyesmi 11 percen át, én például ilyen vagyok.

Az Apollo rockos és ipari beütésű szintipopot játszik; a bevallott hatások közül leginkább a Depeche Mode, kisebb mértékben a Nine Inch Nails érezhető az innen letölthető nagylemezen. A hangzás, összhatás kidolgozása jól sikerült, a megjegyezhető, popos értelemben vett karakteres dalok megírása terén vannak még hiányosságok.

Mint arról nemrég volt szó, Fine Cut Bodies rendszeresen tesz ki ingyenes számokat. Újév alkalmából egy 2004-es, de korábban meg nem jelent, a Ninja Tunes-os Finkkel közösen készült számát tette fel ide. A Route ráérősen kibontakozó ambient-electronica, finom kis pattogó ritmusokkal, kellemes apró zörgésekkel és éppen-hogy-csak dallamokat játszó akusztikus hangszerekkel, erős hangulattal.

Még mindig lehet játszani a Zagar új számával, a Space Medusával. Ez egy "közösségi dalpremier", ami azt jelenti, hogy a Facebookon itt kell lefoglalgatni rövidke részleteket a számból, és az egész majd csak akkor lesz meghallgatható, ha az összes darabka gazdára talált. A zenekar nemrég nyilvánosságra hozott egy kis ízelítőt, és ha ez nem lenne elég, fejhallgatókat és pólókat is lehet nyerni.

A Tudósok teljes diszkográfiája felkerült a Bandcampre ide. A letöltés 1400 forint lemezenként, viszont végighallgatni ingyen lehet mindegyiket, az első kazettától az utolsó lemezig. (Utóbbiról itt írtunk, drMáriással készült nagy interjúnk itt olvasható.)