Szitár az egész világ

A most elhunyt Ravi Shankar ismertette meg a nyugati világot az indiai zenével, neki köszönhetően került a szitár a rockba. Szitáros számok a Beatlestől és a Stonestól a Fugeesig és az Illésig - merthogy nemcsak külföldön használnak ám ilyesmit.

The Beatles: Norwegian Wood (1965)

Bár az indiai zene megjelenését a nyugati popban Ravi Shankar és George Harrison számlájára szokás írni, a brit korona egykori ékköve a hatvanas évekre már egyébként is egyre érezhetőbb hatást gyakorolt a szigeti kultúrára, így a zenére is. Tényszerűen valóban a Norwegian Wood volt az első angolszász popszám, amelyben szitár szólt, de ketten azért beelőzték a Beatlest az indiaival. 1965 elején a Yardbirds használt szitárt a Heart Full Of Soul című szám fő riffjéhez, ám végül nem szólt elég jól, és egy újabb verzió került kislemezre, melyben Jeff Beck gitárral imitál. A másik a Kinks See My Friends című slágere ugyanabból az évből, amelytől eredeztetni szokás az indiai raga rock műfaját. Szitár az utóbbiban sem szólt, úgyhogy az elsőség valóban a Beatlesé. Harrison akkor még nem ismerte személyesen Shankart, de a zenéje hallatán úgy döntött, vesz egy szitárt, és először ebben a számban játszik rajta.

The Rolling Stones: Paint It Black (1966)

A Stones ebben sem akart lemaradni a Beatlestől, úgyhogy Brian Jones is megtanult szitározni, ám ő Harrisonnal ellentétben nem egy merengős számban debütált az új hangszerével, hanem a zenekar egyik leghúzósabb, leghíresebb slágerében. Érdemes nézni a korabeli filmfelvételt: lehet, hogy Mick Jagger élete formájában van, annyira jó pasi, de Jones még őt is lenyomja!

The Hollies: Maker (1967)

És aztán már boldog-boldogtalan szitározik Angliában. Shankar később ki is borult miatta, hogy a szitár pont az LSD-fűtötte, pszichedelikus rock emblematikus hangszere lett. De nem volt mit tenni, még egy olyan, harmónia vezérelte slágereket játszó zenekar, mint a Hollies is teljesen elborult számokat csinált, mint ez itt. Pedig emiatt például nem is kellett szégyenkeznie szegény Shankarnak, tökéletes pszichedelikus agymenés, amelyben jól megfér egymás mellett a szitár és az akkordeon (?).

The Lemon Pipers: Green Tambourine (1967)

De el ne higgyük, hogy csak Angliában hódított a mánia: hamar átterjedt az Egyesült Államokra, ahol elsőként a Byrds harapott rá az elszállós Why című számában, ám az csak egy kislemez B-oldala volt. Egy évvel később aztán jött az igazi sláger, Scott McKenzie korszellemet megfogó dalában, a San Franciscóban. De egészen a következő év elejéig kellett várni, amíg egy amerikai szitáros szám a slágerlista élére jutott otthon. Igaz, ebben már egy új hangszer, az elektromos szitár szólt, és a Lemon Pipers nevű pszicho-pop-bubblegum zenekar slágere volt, ami szép példa rá, hogy nemcsak spirituális megvilágosodáshoz szólhat a hangszer, hanem egy alig kétperces, perfekt popslágerben is.

The Shocking Blue: Love Buzz (1969)

Nem akart lemaradni a kontinens sem: a magyar származású, de már hollandiai születésű énekesnővel, Mariska Veressel támadó Shocking Blue egyik legdögösebb számát vélhetően többen ismerik már a Nirvana előadásában vagy a Prodigy által samplerezve, pedig az eredeti verzió az igazi. A zenekar fő dalszerző-gitárosa, Robbie van Leeuwen abban az időben amikor csak tehette, szitárra váltott, itt is ezt teszi, és az egész dal sajátos hangulatot kap tőle.

Miles Davis: Black Satin (1972)

A sok rock és később elektronika között egy kis dzsessz - na de Miles Davis és zenekara (köztük az e számban szitáron játszó Khalil Balakrishna) itt tökösebb, mint sok rocker, és jobban érzi a ritmust, mint a technós arcok zöme.

Ananda Shankar: Streets Of Calcutta (1975)

Ravi Shankar unokaöccse 1975-ben adta ki a funkot és keleti zenét ötvöző Ananda Shankar and His Music című lemezét, amit aztán a kilencvenes évek közepén a legmenőbb DJ-k fedeztek fel újra - és nem csak Londonban: ez a szám vagy a Dancing Drums egy időben minden Tilos Partyn felhangzott.

Spinal Tap: Listen To The Flower People (1984)

Amikor a This Is Spinal Tap című áldokumentumfilm készítői a később a világ leghangosabb metálbandájává lett Spinal Tap korai, hippis sikerét megalkották, természetesen aligha hagyhatták ki a szitárt a sztori szerint 1967-es dalból.

Loop Guru: Shrine (1992)

A kilencvenes évek brit Asian Underground mozgalmában voltak a szitárt sokkal előrébb toló számok, itt csak a háttérben kavarog sok más hangszer között; de a kissé - és méltatlanul - elfeledett Loop Guru köröket ver a szitár-tabla-drum and bass szépelgésekre, amelyek néhány évig nagyon divatosak voltak. (Plusz: elképesztő videó).

The Fugees: Killing Me Softly (1995)

A kilencvenes évek egyik legnagyobb slágerében hallható rövid, de annál hatásosabb szitár sorsa kalandos. A Fugees egy 1990-es A Tribe Called Quest-számból vette, ahová a Rotary Connection 1967-es dalából került.

Cornershop: Brimful Of Asha (Norman Cook Remix) (1997)

A Tjinder Singh által vezetett indiai-britpop-elektronikus fúziót játszó zenekarban érdekes módon az angol Anthony Saffery szitározott. Norman Cook (Fatboy Slim) remixe csinált belőlük sztárt egy időre: a szám akkoriban mindenhol ott volt (bár a következő évben, 1998-ban a Fatboy Slim-penetráció ehhez képest is jelentősen megnőtt).

Joujana (Koncz Zsuzsa): La Ville Amare (1968)

Nemrég írtunk arról, hogy Koncz Zsuzsa megpróbált betörni a francia piacra; e kísérlet részeként énekelte el Joujana néven két dalát, köztük az egyik legjobb magyar beatszámot, a Szőke Anni balladáját. A francia változathoz nem találtak citerát, ezért folyamodtak a szitárhoz. Annyira jól működik a helyettesítés, hogy a magyar változathoz szokott fülnek feltűnőbb a francia nyelv eltérő hangkészlete, mint a hangszer.

Illés: Approximáció (1971)

Míg a Koncz Zsuzsa-számban a szitár csak díszít, az Illés Human Rights című fehér albumán hallható dalban már főszerepbe kerülnek az indiai hatások, nyilván a Beatlesen és társaikon keresztül. Mi több, még a szövegben is megjelenik a "keleti filozófia".

Hortobágyi László: Arkab-Marwa (1998)

Bár korántsem popzene, nem hagyhatjuk ki a szitáron is játszó Hortobágyi Lászlót, aki azért felhasznál popzenei műfajokat, dubot, technót, egyebeket. (Igaz, a "felhasznál" sem pontos szó, hogy miért, arról itt írtunk.) Ez a szám hagyományos értelemben is nagyon szépnek nevezhető, finoman lebegő "ambientből" indul és lágyan lüktető "dub" lesz belőle. Ráadásul hallatszik rajta, hogy Hortobágyi tudja, az indiai zene és a szitár hangja milyen jelentésekkel bír a nyugati könnyűzenében (hú, de misztikus! stb.), ezt kihasználja és messze túlemelkedik rajta.

Carbonfools: Kangooroo (2004)

A ma már kereskedelmi tévékben szereplő Carbonfools kezdetben inkább a Tilos Rádióhoz kötődött, és játszott benne Tóth Szabolcs szitáros is. Ez a szitárfunk darab jól illeszkedik a zenekarvezető Titusz által sokat játszott Ananda Shankar-követő vonalhoz (erről itt mesél bővebben). Tóth Szabolcs több, a pop határain belüli és kívüli formáció tagja, illetve a kettő között mozog a Budbudasszal; valamint nemcsak zenél, hanem koncerteket szervez és ismeretet is terjeszt (a Tiloson és az interneten).