Elhunyt Ravi Shankar

92 éves korában elhunyt a világhírű szitárművész. A Beatlesszel való kapcsolata révén ő ismertette meg a világot az indiai zenével. Miközben a hagyományos zene egyik legnagyobb művelője volt, élete végéig páratlanul nyitott maradt a legkülönfélébb találkozásokra.

Ravi Shankar Robindro Shaunkor Chowdhury néven született 1920-ban, Varanaszi szent városban. Tízéves korában Párizsba költözött, ahol bátyja, Uday Shankar vezetett egy táncegyüttest. Ravis Shankar francia iskolába járt, a táncegyüttes tagjaként pedig körbeturnézta Európát és Amerikát, több hangszeren is megtanult játszani. Ekkoriban találkozott Allauddin Khan legendás zenésszel, a Maihar Gharana nevű játékstílus megalkotójával. Őt hallgatva határozta el, hogy rendesen megtanul zenélni; mestere viszont csak akkor vállalta tanítását, ha a táncot feladja. Visszaköltözött Indiába, bár ez nem volt könnyű számára: "New Yorkban, Chicagóban jártam, aztán elköltöztem egy távoli indiai faluba, ahol moszkitók, kígyók voltak, egész éjszaka kuruttyoltak a békák. Nyugati fiatalember voltam, de feladtam ezt az életet" - mondta később egy interjúban.

Hét éven át tanult szitározni, majd a negyvenes években megkezdte zenészi pályáját. Hamar elismerték egyedi, virtuóz játékstílusát: a 20. század egyik legnagyobb zenészeként tartják számon Indiában. Táncdarabokhoz írt zenét, illetve Satyajit Ray Apu című filmtrilógiájához: ez utóbbival India-szerte ismertté lett. Lemezeket vett fel, 1949-től ő volt az All India Radio zenei igazgatója. Az ötvenes évektől kezdve járt Indián kívülre koncertezni, eleinte kisebb közönségek előtt játszott és előadásokkal is igyekezett megismertetni az indiai klasszikus zenét a nyugati hallgatókkal. Vágya, hogy megértesse a nyugattal hazájának klasszikus zenéjét, gyerekkorából jött. "A bátyám párizsi házában számos klasszikus zenész megfordult. Mindannyian azt mondták, hogy az indiai zene nagyon szép, amikor a táncosokat kísérve hallgatják - de önmagában túlságosan monoton. Úgy beszéltek a zenénkről, mintha valami múzeumi darab lenne. Ez, még ha kedvesen mondták is, felmérgesített, és sajnáltam is őket, hogy nem ismerik az indiai zene gazdagságát és mélységét - csak a leginkább felszíni rétegét."

1952-ben ismerkedett meg Yehudi Menuhin hegedűssel, akivel West Meets East címmel több, a nyugati és keleti zenét összekapcsoló lemezt is rögzítettek. "Zsenialitása és embersége Mozartéval vetekedik" - idézi a hegedűst Ravis Shankar hivatalos honlapja. 1956-ban világkörüli turnéira koncentrálva feladta állását az All India Radionál, az amerikai World Pacific Records kezdett el lemezeket készíteni. Egyre több követője lett; John Coltrane nemcsak az indiai zenéről tanult tőle, hanem fiát az ő tiszteletére nevezte Ravinak. Az igazi sztárstátuszt George Harrisonnal való barátsága hozta meg neki. A Beatles először a Norwegian Wood című dalba, majd később más számokba is indiai elemeket épített be, amivel igazi divatot indított el a hatvanas évek második felében. A Beatles-tag 1966-ban találkozott Ravi Shankarral, még abban az évben Indiába utazott, hogy megtanuljon szitáron játszani.

A barátság és a hírnév következménye több, nagy figyelmet kiváltó koncert volt, például a Monterey Pop Festivalon és Woodstockban. 1971-ben Ravi Shankar és George Harrison szervezte meg a Concert For Bangladesh című nagyszabású koncertet, 40 ezer résztvevővel - ez volt az első nagyobb jótékonysági fesztivál. Bár Ravi Shankar élvezte a figyelmet, amit ő és kultúrája kapott, később fenntartásait is hangoztatta. "Egyfelől szerencsés vagyok, hogy ott lehettem, amikor ilyen léptékű társadalmi változások zajlottak. És bár a hippi mozgalom sok szempontból felületesnek tűnt, rengeteg őszinteség és energia volt benne. Ami nagyon zavart, az az volt, hogy összekapcsolódott a zenénk és a kábítószer; valamint az, hogy a klasszikus indiai zenét divatnak tekintették. Sokszor előfordult, hogy beszívva jöttek egy koncertre, zenehallgatás közben kóláztak és csókolóztak. Ezt nagyon megalázónak tartottam, többször előfordult, hogy felkaptam a szitárt és kisétáltam. Azt szerettem volna, ha rendesen figyelnek a zenére; ha az viszi el őket egy másik állapotba, nem a drog. Ugyanakkor ezek az emberek később érettebbek lettek, feladták a kábítószert, és egészségesebb a hozzáállásuk. És örülök neki, hogy ennek részese lehettem" - mondta a New York Times nekrológja által idézett, 1985-ös interjúban.

A "raga rock" trend elmúltával sem csökkent az aktivitása. Concertókat írt szitárra és (nyugati) szimfonikus zenekarra, közös lemezt készített Philip Glass-szal, az egyik legnevesebb kortárs zeneszerzővel, de még az elektronikával is kísérletezett; filmzenéket írt, több önéletrajza i smegjelent; rengeteg helyen tanított az Egyesült Államokban, Új-Delhiben létrehozta a Ravi Shankar Zenei Intézetet. 1986-tól 1992-ig még az Indiai Parlament felsőházának is tagja volt. Számtalan elismerést kapott, többek között a legmagasabb indiai kitüntetést, a Bharat Ratnát is. Élete végéig megőrizte páratlan nyitottságát. A Times Of India nekrológjában például N Ravikiran arról mesél, hogy Ravi Shankar arra ösztönözte őt, hogy a klasszikus zenével foglalkozzon, de szívesen elbeszélgetett vele egy olyan fúziós számáról is, amivel a YouTube-on találkozott.

Ravi Shankar egészsége az elmúlt néhány évben megrendült. Múlt csütörtökön műtéten esett át, amitől azt remélték, hogy új erőt adhat neki; de teste nem bírta már a műtét okozta megterhelést - olvasható a család közleményében. Ravi Shankar gyászoló családjának tagja Norah Jones pop-jazz énekesnő és Anoushka Shankar szitárművész, aki gyakran játszott vele; csakúgy, mint fia, Shubhendra "Shubho" Shankar is, aki 1992-ben hunyt el.