Annyi hülye van a suliban - letölthető magyar zenék

Tíz letölthető magyar kiadvány. Péterfy Bori-remixek, fejet leszedő tempójú rock, becsavarodó szintik, szétbomló alterrock, szöszmötölő techno, rejtély. Könnyed felhőket borzol a langyos tengerparti szél.

A nemrég megjelent új lemezből készült remixlemezt ajándékozott a rajongóknak Péterfy Bori, a Love Band és 12 remixelő - a Fehér Éjszakák Remix innen tölthető le. A számok között van laza bulis, de szaggatott funk (iamyank), vicces mulatós-basszusos (DJ SuperStereo), szépen megvisszhangosított house (ICR), hiphop (Beatwarez) és acid (Jacques Beurlet Électronique Bande). Aztán vannak olyanok, amik egyszerre táncosak is és nem is: tshabee megsavasuló szintiket és nyolcbites puttyogásokat, valamint széttört, mégis hatékony breakbeatet használ; Eril Fjordnál a zene kavarog, zörög, kattog, csettintget, de mindezek alá egy fertőző basszus feszül ki. Synus0006 remixe pedig valami bicegő technónak indul, aztán egyenletesebb, ámde kísérteties techno lesz belőle, majd vissza. S Olbricht puha zúgásba bugyolált, pulzáló remixe pedig búcsút int az otthon elképzelt tánctérnek is. A zenekar két tagja is szerepel remixerként: Laskai Viktor SuperStereo néven ugye ismert producer, Mészáros Ádám pedig az ő darabjának alcíméül azt választotta, hogy iwishiwasmadlibbutimnot, és tényleg nem Madlib, de ettől még féloldalas lüktetésű, pszichedelikus verziója jól sikerült. Egészében egy jó kis remixlemez ez, néhány kiemelkedő és sok jó számmal. (RA)

A Chief Rebel Angel öt évvel az első lemeze, a Death Rock City utána készítette el a másodikat. Az azóta eltelt időszakban jó néhány zenész megfordult a zenekar magját jelentő Kiss-Felföldi páros körül, most azonban, akárcsak az első lemez idején, Pándi Balázs, dobossal vonultak be, na jó, ez erős: ugrottak be a stúdióba. Az alább meghallgatható, innen számonként, innen pedig egyben leszedhető Black Horn ugyanis nem arról szól, hogy öt évig készültek volna rá, hanem inkább hat egy pillanatképként, ami alig különbözik az öt évvel ezelőttitől. A tíz, végtelenül egyszerűen ható, persze a maga nemében azért technikás és a hazai mezőnyben párját ritkító szám alig több mint negyedóra. Húzós riffek, elkiabált, de azért még így is elsőre fogós kórusok, és persze olyan tempó, ami bármikor leszedi a fejed. Mást nagyon nem is kell erről mondani, ha hűek akarunk lenni a tárgyhoz. Egy, két, há, és! (LÁ)

A Saturate Records hamburgi netlabel adta ki oneoneA Short Story című ep-jét: innen lehet letölteni (aki ingyen szeretné, csak írja be a Buy Now megnyomása után, hogy 0). Elsőre a teljesen idióta szintihangok tűnnek fel: nyivákolnak és popcornosan csipognak, csúszkálnak és neonlilában, -rózsaszínben vibrálnak; a Livin Like-ban a szemünk láttára pörögnek fel és csavarodnak be teljesen. Aztán el lehet kezdeni figyelni az ügyes hiphopos, illetve apró hangokkal megszórt glitch hopos, valamint bass musicos ütemeket, amik néha a manapság menő, frenetikusan széttört döngölésbe csapnak át. És csak ezután jön elő, hogy a harsányság mögött, nahát, érzelmek vannak, olykor egyenesen némi melankólia is! És ez pont így jó, hogy elsőre nem is lehet észrevenni. Az ep-ből oneone hat száma 18 perc, de aztán jön még tíz remix kétszer ilyen hosszúságban - ami egyben végighallgatásra persze sok, feltehetően nem is erre szánták. Ezek tisztességes munkák, nem többek. (RA)

A Summer Schatzies felnőtt, érett, komoly zenekar lett! Novemberi ep-jük, az innen letölthetőTake Me To Bohemia már négyszámos, szemben az előző kettő, két-kétszámos kislemezzel (itt volt szó róluk); ráadásul itt hallható az együttes eddigi leghosszabb dala, a 2:14 hosszú Spooks Of Love - mi több, ebben már könnyed felhőket borzol a langyos tengerparti szél, van benne szomorka, de azért persze jólesően. Aki izgul, hogy a következő Summer Schatzies -lemez egy rockopera lesz, vagyis lo-fi-beachpopopera, megnyugodhat: a másik három szám két perc alatti és vidám, együtténeklős sláger, a triótól elvárt zörgős-zajos megszólalással. A Facebookra kirakott linkek tanúsága szerint angol, amerikai, német, francia és argentin blogok által is szeretett zenekar tagjai: Piresian Beach Zsófi, Nohopekidz Zoltán és Halál Judit Ádám, utóbbi Quart-szerző is, innen alig néhány karakterrel arrébb. Az ep számairól itt mesélnek. (RA)

Synus0006 az elmúlt tíz év során a morózus detroiti technótól kezdve a felszabadultabb acides dolgokon át egészen a minimálig az elektronikus zene jó néhány ágában készített számokat. Közben a honi elektronikus zene elismert figurája lett, alapított két labelt (Panel Trax, B4CK6ROUNDNO1SE), legutóbb Péterfy Borit remixelte, lásd fent. Gyors bevezetést nyújt Synus0006 mostanában játszott zenéjébe az a mix, amit saját számokból és néhány belőle készült remixből rakott össze, meghallgatható és letölthető itt. Az egész (na jó, fél) estés, agyasabb, dub fele hajló techno-mix viszonylagosan komótos tempója mellett tele van apró ötletekkel, néhol zajosabb részletekkel, technikai érdekességekkel. Aztán amikor már fárasztó lenne a szöszmötölés, akkor átfordul már-már táncolhatóba, majd vissza, és el is reppent az egy órácska. (LÁ)

A Verőköltő nevével lehetett már találkozni különböző lo-fi eseményeken is, de a honlapról letölthető két lemez inkább az alternatív rock hagyományába illeszkedik. Ám a hazánkban megszokottnál jóval szaggatottabb rock ez; ráadásul a dalszerkezeteket is kikezdi a hangulatok, indulatok és stílusok szabad áramlása, olykor akár a jól elkülöníthető refrént is magával sodorva. Annak ellenére erős hangja van a Verőköltőnek, hogy ugribugri alterslágerektől durvább és kibukott rockolásig sok minden belefér, olykor egészen matekos vagy, hm, progresszív szerkezetek. Az új, egyórás Későbe ér című lemezről elsőre a Majmok bolygója ugrik ki, ami a legszabályosabb rockos, illetve reggae-s dal arról, hogy az ember az oviban azt hiszi, hogy majd az isiben nem lesz mindenki hülye - de persze ott is, és aztán stb., az egész életünk majomházban telik. A többi szám, főleg a záró trilógia már több nehézséget tartalmaz, illetve a kibukottságot nem oldja vicces megfogalmazás. Ugyanakkor a túlművésziesülés csapdáját azért sikerül elkerülni, főleg azért, mert a váltások és szerkezeti szabálytalanságok mögött végig érezni a hangulati megokoltságot. (RA)

Hó Márton és a Jégkorszak a tavaly őszi, szuper nagylemeze óta csak egy-egy számot helyezett el itt-ott, és a legújabb, innen letölthető ep is alig kétszámos. Zeneileg nem változott sokat azóta, hogy a valaha hálószobai-egyszálgitáros Hó Márton mellé csatlakozott a Jégkorszak: persze, kicsit "lo-fi" vagy "alternatív", de tulajdonképpen az ember nem nagyon érti, miért kell ezt jelzőkkel ellátni, amikor fülbemászó, dallamos popzenéről van szó. Az első szám arról szól, ami a címe, hogy Valami Igazán Történhetne Már - mint itt a zenekarvezető magyarázza, "mindennap van valami fontos esemény, koncert, parti, és mégsem történik semmi". Most viszont történt valami: a dalt a Facebookon küldte Hó Márton " fagyban tüntetőknek és a tüntetést online követőknek", és hozzátette: "Forradalom, forralt bor!". (RA)

A Monober önmeghatározása: kraut-astro-folk-pop; ez azonban, azt hiszem, jóval harsányabb zenét sejtet, mint amit az innen letölthető félórás, cím nélküli lemezen hallhatunk. A Monober pont hogy visszafogottsága miatt érdekes - ugyanis nemcsak akkor ilyen, amikor lágy folkos témák határozzák meg a zenét, hanem akkor is, amikor (többé-kevésbé) krautrockosan zakatol. Sőt, hiába van a Panda című dalban van még "pa papa pa pa" éneklés is, azért a legpoposabb pillanatoktól is nagyon távol áll a harsányság. Elég jól érzékelteti a hangulatot, a hozzállást ez a szövegrészlet: "Nézd, itt az ősz / és fogalmam sincs, hogy mit mondjak neked / talán csak annyit / hogy öltözz melegen / az élet színes, de hidegebb lett" - van benne valami "jaj, tényleg, semmi érdekeset nem mondok, ne is figyelj rám", de közben azért a költészet is megjelenik. Az ének nem tolakszik előre; a gitár folkos és /vagy elszállós minimáltémákat penget; a szinti visszafogottan szintipopos vagy kacsintgat az űr felé; a dobgép sem viszi túlzásba, persze. Ettől a visszafogottságtól nemcsak rokonszenves lesz a Monober zenéje, hanem érdekes is: többedszerre is van benne felfedeznivaló. Ez egyébként egy egyszemélyes zenekar, Csató József festőművész projektje (a borítót is ő alkotta), akit a parkolópályán lévő Bioberberből is ismerhetünk. A minimálgitárokra életrajzi magyarázat, hogy akkor készült a lemez, amikor Csató jobb keze gipszben volt. (RA)

Busó egy roppant titokzatos lo-fi zenész; egy - meglehet, nem egészen komolynak szánt - tipp szerint maga Bede Márton készítette az innen letölthető 3E című ep-t. Lehet mondani, hogy posztpunk, de igazából ez dark zene, ehhez illő metsző gitárral és dobgéppel, basszussal. Csak éppen erősen lo-fi megszólalással, amitől az egészet szürke, nyálkás köd veszi körül, ami a kontúrokat elmossa, a dalszerűség helyett a hangulatra helyezi át a hangsúlyt - még azokban a számokban is, amikor meglepetésre egészen popos kanyarokat a zene. Míg a kíséretnek kifejezetten távolító hatása-hangzása van, addig az énekbeszéd / "önmagamnak dúdolgatok" típusú, érthetetlen szövegű emberi hang a lo-fi, tompán torzuló mikrofonozástól kifejezetten közeli lesz. (RA)

A Budapest Nufolk Revolutiona honlapról letölthető bemutatkozó ep-je, az Indul nem igazán forradalmi vagy nu: népzene, költői szövegű igényespop és a rádióbarátsággal kacérkodó elektronikus táncritmusok találkoznak rajta. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy ebben az elektronikus-népi irányban sokkal jobb próbálkozások is voltak már, bár persze rosszabbak is; főleg az elektronikus rész meglehetősen laposra sikerült. A prosztó-drumandbass Újhodni sikerült a legjobban. (RA)