Mindig gyanakodva nézték a szintetizátort

Moog III. C szintetizátor, Horváth István hangmérnök, Magyar Rádió Elektroakusztikus Zenei Stúdió
Vágólapra másolva!
Sci-fikhez adott űrhangokat, Presser Gábor kísérletezett vele, komoly darabok születtek a Rádió különleges Moog szintetizátorán.
Vágólapra másolva!

A Moog III. C szintetizátor nemzetközi szinten is különlegesnek számító hangszer. A Magyar Rádió 1973-ban vásárolta, 2007-ig használták: komoly- és könnyűzenészek, a Zeneakadémia hallgatói dolgoztak rajta, filmekhez és színdarabokhoz is írtak rajta kísérőzenét. Az Elektroakusztikus Zenei Stúdióból aztán átkerült a Rádió- és Televíziótörténeti Múzeumba, csak ritkán kapcsolják be. A hangszert rajta évtizedekig dolgozó, a zeneszerzőknek segítő Horváth István hangmérnök mutatta meg az [origo]-nak. Az esemény megszervezéséért Hargitai Andrást illeti a köszönet.

A Moog III. C egy úgynevezett moduláris szintetizátor. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a különböző alapegységeket a megrendelő igényeinek megfelelően szerelték össze, vagyis mindegyik ilyen hangszer egyedi darab - a Magyar Rádió számára készített ráadásul a nagyobbak között van. A modulok között vannak a hangok forrását jelentő, alapvető hullámformákat előállító oszcillátorok, ebben a hangszerben kilenc darab. Lehet állítani a hangok különböző tulajdonságait, többek között ún. burkológörbéjét (pl. azt, hogy hogyan fut fel és hogyan cseng le a hang).

A Mooghoz csatlakozik egy billentyűzet, de egy szekvenszerrel is be lehet állítani az egymás után megszólaló hangok különböző tulajdonságait, ezek változásait. A moduláris szintetizátorok arra is lehetőséget adnak, hogy egyes részeiket a legkülönfélébb módokon kössék egymás után: erre szolgálnak a mindenfelé tekergő drótok. Így azt is meg lehet vele csinálni, hogy a hangok egyes tulajdonságait nem kézzel állítják be, hanem a más részegységek által küldött jelek szabályozzák - így a hozzáértők akár önmagukat generáló, folyamatosan változó zenedarabokat is képesek vele létrehozni.