Én ilyet soha nem mondtam - Mark Lanegan a Quartnak

Csütörtök este az A38 Hajón lépett fel Mark Lanegan, aki egyrészt a grunge egyik legmegbecsültebb veteránja, másrészt egy sereg előadó albumán is énekelt, a QOTSA-től az UNKLE-ig. Az interjú előtt már híre ment, hogy az énekes kicsit morcos, de azért megpróbáltunk beszélgetni vele - nem volt könnyű.

Hosszabb idő után készítettél megint szólólemezt, hiszen az elmúlt nyolc évben másokkal dolgoztál együtt. Miért vártál ennyit erre?

Nem akartam én ennyit várni, egyszerűen mindig volt más dolgom: sok más lemez, turné és egyéb projekt, amik mind vitték az időt. Aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy van időm.

Amikor másokkal csinálsz közös lemezeket, akkor mekkora szereped van a dalszerzésben?

Attól függ, ki a másik. Ha Isobel Campbell, akkor azokat a dalokat énekelem, amiket ő ír. Greg Dullival ötven-ötven százalékban írjuk a számokat. A saját lemezeimet én írom.

Azt mondtad egy interjúban, hogy ezen az idei albumon sokkal több elemet használsz a téged ért zenei hatások közül. Miben érezhető ez leginkább?

Én ilyet soha nem mondtam. Abban a cikkben megkérdezték, mik a kedvenc lemezeim és én elmondtam, de azt nem, hogy hatással lettek volna az új albumra. Nyilván azok a lemezek, amiket szeretek, az évek folyamán hatással voltak mindenre, amit csináltam, de közvetlenül nem érezhetőek. [Az említett interjúban ez olvasható: "Az új lemezen sok olyan, engem ért hatást használtam fel, amit a korábbin nem. Ezért jobban hasonlít az olyan lemezekre, amiket amúgy is meghallgatnék, mint néhány korábbi albumom." - a szerk.]

Még a Phantasmagoria Blues című szám sem? Annak állítólag a Phantasmagoria című Damned-albumtól kölcsönözted a címét.

Csak a címét, de a zenéhez annak semmi köze. Egyszerűen épp azt a lemez hallgattam akkoriban, és tetszett az a szó.

Lehet rólad tudni azt is, hogy tizenévesen teljesen egyedül maradtál a zenei ízléseddel. Mik voltak ezek?

Punk rockot, klasszikus rockot és bluest. Mindent, ami a kezembe került. Azt, hogy a többi srác miket hallgatott, nem tudom, mert engem csak azok érdekeltek, akiket sikerült megfertőznöm a punkkal.

Nagyon sok mindenkivel működsz együtt - szoktál az ilyen felkérésekre egyáltalán nemet mondani?

Néha van, hogy olyan felkérést kapok, ami nem tetszik, és azokat nem is vállalom el. De inkább az szokott lenni a probléma, hogy nem fér bele minden az időmbe.

Akikkel gyakran dolgozol együtt, azok a barátaid is egyben?

Vannak, akik igen. De olyan is van, akivel csak munkakapcsolatunk van.

Josh Homme például a barátod.

Josh Homme 1996 óta a barátom, együtt játszottunk a Screaming Treesben és a Queens Of The Stone Age-ben, és néha elmegyünk vacsorázni is vagy moziba. A közös zenélés a barátságunk eredménye, nem pedig fordítva.

Isobel Campbell-lel viszont pont fordítva történt, ugye?

Isobel Campbellt a zenén keresztül ismertem meg. Ő keresett meg, hogy zenéljünk együtt.

Amikor a közös lemezeiteket csináltátok, benned is felmerültek a hasonló felállású duók, mint Nick Cave és Kylie Minogue vagy Lee Hazlewod és Nancy Sinatra?

Sose gondolok hasonlatokra, amikor zenét csinálok. Olyan velem sosincs, hogy a fenébe is, úgy akarok szólni, mint valaki más.

Igaz, hogy te énekelsz az újjáalakuló Mad Season lemezén?

Nem lesz új Mad Season-album, ez tévesen jelent meg mindenhol. Egy díszdobozos kiadvány jelenik majd meg, és én három bónusz tracken énekelek, ennyi az egész.

De a Greg Dullival közös Gutter Twinsnek lesz új lemeze rövidesen, ugye?

Igen, valamikor majd lesz.

Ma is lemész majd a koncert után a közönség közé barátkozni?

Minden egyes koncert után. Szerencsére a zenénket sokan megbecsülik, és a közönség egy hányada elég mélyen kötődik hozzá.

Annak idején volt olyan lemezed, amivel évekig szenvedtél, most mennyivel könnyebb ez az alkotási folyamat?

Húsz évvel idősebb vagyok, és már minden sokkal könnyebben megy. Talán a maratoni futás kivétel, az könnyebben ment volna húszévesen.

Tudod már, mit fogsz csinálni a turné után?

Egy új szólólemezt jövőre.

Ennél többet nem akarsz róla elárulni?

Nem.