Nem kapta meg az őt megillető elismerést - megemlékezések Komár Lászlóról

Így látták Komár Lászlót egykori pályatársai, barátai és kollégái, akik személyesen ismerhették a 67 éves korában szerdán hajnalban elhunyt énekest.

Pálinkás Szűts Róbert, az [origo] szerkesztője 1987-ben találkozott Komár Lászlóval:

"Messzire kell visszamennünk, 1987-be, amikor Tímár Péter a Moziklip című filmet forgatta, amiben én az ő asszisztense voltam: ez volt az időszak, amikor annyira még nem hallatszott a kommunista korszak oszlopainak recsegése, és ekkor laktam az 1985-ben a bátyja tragikus balesete, illetve halála miatt Londonba emigráló Krassó György legendás I. kerület Fő utca 37/B ötödik emeleti lakásában Amikor még volt rendes SZIG-em, ez szerepelt benne állandó lakcímként, Gyuri megengedte távozása után hogy ott lakjak.

Rendezőasszisztensként sok más dolog mellett az is a feladatom volt, hogy a film klipjeinek helyszíneit megkeressem vagy kitaláljam. Komár László: Élni tudni kell című dalának helyszínéhez, amiben az örökösök vitatkoznak a hagyaték felett, Krassó lakásának nappaliját javasoltam, mert az úgy volt, ahogy Krassó Gyuri nagymamája hagyta egykoron, mindent por lepett, minden asztalt, polcot és könyvet. Krassó onnan tudta meg, hogy idegenek, állambiztonságis tisztek jártak távollétben a lakásban, és mondjuk lehallgató készüléket telepítettek, hogy az évtizedes porban elmozdított tárgyak, kihúzott könyvek, arrébb tolt vázák nyomait vette észre. Nagy spíler volt az öreg Krassó, az ő eszén nem jártak túl.
Meg is vette Péter (a Tímár) helyszínnek a lakást, így mondták akkor filmes nyelven, ha valamit jó volt: ez meg van véve, ezt megveszem.

A sminkszoba az én akkori szobám, a lakás egykori cselédszobája volt. Ott készült a szerepre Komár Laci. Nézelődött, ott nézegetette a könyvespolcomat, a falra kitűzött, illegális '56-os megemlékezésekre buzdító röplapokat. "Te, nem félsz, hogy megpofoznak a rendőrök, ha ezeket megtaláljak nálad, vagy megtudják?" Legyintettem, ugyan már, pontosan tudják, hogy mi nyomtattuk őket. Csak azt nem tudják, hogy hol, és azt nem is fogják megtudni. Beszélgetni kezdtük, elmesélte kilencedik kerületi gyerekkori ötvenhatos emlékeit, hogy ő hasonlóképpen gondolkodott a forradalomról, mint mi, csak ennek nem adhatott hangot. A kilencedik kerület kapcsán az is hamar kiderült, hogy megrögzött fradista volt, aki a fia születése után öt órával már elkészített a fia klubtagságiját. De nemcsak igazi ötvenhatos volt, hanem Amerika-mániás is: a kerjében minden reggel szertartásosan felhúzta az amerikai zászlót, onnét lehetett tudni, hogy otthon volt-e. Western csizmát is hordott, gyűlölte a kommunistákat, és nagyon imponált neki, hogy valaki ilyen fiatalon szervezkedik a rendszer ellen. Kapcsolatunk azután is megmaradt, bármikor hívtam akár rádióműsorba, akár más miatt, mindig készségesen jött."

Kóbor János a hatvanas évek eleje óta ismerte Komár Lászlót, hiszen zenekarával kezdetben "a legkomolyabb riválisuknak" tekintették a Scampolót: "Lacinak abszolút nagy szerepe volt a rockandroll hazai meghonosításában, és a Scampolo elsősorban miatta és Faragó Judy gitárjátéka miatt volt kiemelkedő. Nem kapta meg azt az elismerést, ami megillette volna az életében, gondolom, most majd ez változik, mert így szokott lenni" - mondta az Omega énekese. "Mi tényleg szorosabban tartottuk a kapcsolatot, de nem tudtam, hogy ennyire komolyan beteg volt, hiszen ebben a korban a betegség jelzi, hogy még életben vagyunk. Közös volt bennünk, hogy egyikünk sem készült zenésznek, de ez a dolog több volt, mint zene. A háború utáni nemzedék kibontakozásának jele és egy új létforma jött létre, Laci pedig az egyik első volt itthon, aki ezt az új életformát képviselte." Kóbor János szerint Komár nagyon meghatározó volt a magyar rockban, de "sosem ragozta túl a saját szerepét": "Abban a stílusban, amit ő csinált, Fenyő Miklós volt a legfőbb riválisa, mindkettő a maga módján óriási jelentőségű volt, én nem is tudom, ki a meghatározóbb. Az biztos, hogy Elvis Presley hazai megismertetésében egyértelműen neki volt a legfontosabb szerepe."

"Teljesen kész vagyok, épp az imént tudtam meg a hírt" - mondta a Quartnak Korda György, aki évtizedek óta ismerte Komár Lászlót. "A '60-as évek óta ismertem, és bár nem voltunk közeli baráti kapcsolatban, mégis negyven éve ott volt az életünkben. Nem gondoltuk, hogy beteg volt, nagyon megdöbbentett ezért a hír. Az egészben az a legszörnyűbb, ahogy mindenki egymás után elmegy az életünkből: "Először Szécsi Pál, aztán Máté Péter, Vámosi János, Záray Márta, Németh Lehel, Payer András, Mary Zsuzsi, és most ő is" - mondta a könnyeivel küszködő énekes.

Aradszky László táncdalénekes Komár Lászlóval pályakezdése óta baráti kapcsolatot ápolt, annak ellenére, hogy az általuk képviselt műfajok között egyesek szerint hatalmas távolság volt - bár ő ezt nem így látja. Így például Komár két számot is írt az ő 1986-os, Újra itt vagyok című lemezére. "Nagyszerű ember volt, igazi bohém" - jellemezte Aradszky László az énekest. Összekötötte őket a Fradi iránti szeretet is: találkoztak meccseken és FTC-rendezvényeken, illetve akármilyen komoly témáról kezdtek is el beszélgetni, előbb-utóbb mindig a Fradinál kötöttek ki.

Paszinger Zoltán, a rock and rollt, rockabillyt játszó Mystery Gang bőgőse-basszusgitárosa és zenésztársai akkor voltak gyerekek, amikor Komár László nagy sztár lett; később viszont játszottak vele közös rendezvényeken, illetve kísérték is őt. "Mindig nagyon pozitív, elfogadó ember volt" - mondta az énekesről Paszinger. Utoljára néhány éve egy városi rendezvényen léptek fel előtte; mint a zenész mondta, nemcsak rajongói, de szakmai szemmel is hibátlan előadást nyújtott Komár László, ami semmivel nem volt halványabb, mint egy harminc évvel azelőtti show - leesett állal hallgatták. Komár László, illetve az ugyanakkor sztárrá lett, de vele sok szempontból összehasonlíthatatlan Hungária nagy korszakában a magyar zene teljesen összhangban volt a világ trendjeivel, ugyanis Nyugaton is éppen akkor zajlott egy nagy rock and roll-revival korszak. Sőt, a magyar előadók a maguk több milliós lemezeladásaival jóval nagyobb sztárok tudtak lenni itthon, mint a világszerte százezres példányszámokat produkáló olyan zenekarok, mint például a Stray Cats. Paszinger Zoltán kiemelte még, hogy a Komár Lászlót sztárrá tévő Pepita lemezen az LGT tagjai a lehető leghitelesebben játszották a rock and rollt.

DJ Suhaid, aki a hatvanas-hetvenes évek magyar (és kelet-európai) zenéit gyűjti és dj-ként speciális bulikon játssza is a fiatal közönségnek (itt több, a témába vágó mixe is meghallgatható), Komár László karrierjének első kb. egy évtizedéről azt mondta: nagy formátumú énekes volt, akit a kor legjobb együttesei találtak meg; nélküle biztosan másként alakult volna a magyar popzene sorsa. A dj, aki elsősorban a megjelent lemezek felől közelíti meg a korszakot, a Scampolóról először inkább legendákat hallott, miszerint ők csinálták a legjobb bulikat. De kiemelte a Dogs zenekart is; az első magyar funk-soul együttesnek nevezhető Atlast; a kor legjobb kísérőzenekaraként ismert Non-Stopot. Ezek a zenekarok mind úttörő, ráadásul mai bulikon is működő zenét csináltak, ámde olyat, amiket a hatalom nem nézett jó szemmel, ezért mindegyiknek csak néhány kislemeze jelenhetett meg, amiket ma már ritkaságként tartanak számon. Bár e zenekarok Komár nélkül indultak, mindegyik megtalálta őt, ami mutatja az énekes formátumát. Aztán szólókarrierjével, "magyar Elvisként" végül popsztár lett, amit korábban a hatalom nem engedett neki; bár ekkor már nem csinált annyira újnak, úttörőnek nevezhető zenét, mint korábban.