Űrvilágzenék az univerzum középponjából

A norvég Center Of The Universe letölthető lemezein pofátlan ötletességgel kombinál keleti zenéket, popot és elektronikus stílusokat.

A Center Of The Universe ironikusan nagypofájú név egy norvég fickót takar, aki azt írja magáról kiadója honlapján, hogy "súlyos basszusok, szokatlan ritmusképletek, különféle egzotikus zenék elemei keverednek lo-fi megközelítéssel felvett zenéiben"; vagy ugyanonnan: "zurna nem lehet elég magas, basszus nem lehet elég mély". Ez elég pontos leírás, csak pont az nem derül ki belőle, hogy Jorgen "Sissyfus" Skjulstads zenéinek mi a legfőbb vonzereje: az a pofátlan ötletesség, ahogy szinte összedobálja a számait. Szinte látom magam előtt, ahogy rakosgatja őket össze a számítógépén: jó, akkor menjen ez a jó kis arabos dallam. Jó lenne ide egy nyolcbites szintiprüntyögés? Jó lenne. Egy breakbeat meg egy dubos-dubstepes basszus? Induljon. Ráénekeljek valami aranyos kis popos dallamocskát? Naná! Máshol a skweee nevű, Skandinávián túl nem nagyon terjeszkedő elektronikus stílus nyúlós-csúszós szintijeit használja; vagy alap jungle-ritmusokat hajít be a szám közepén; a keleti zenék mellett balkáni és egyéb is előkerül.

Mindez alapján lehetne ez idegesítő káosz is, de nem az: emberünk egyrészt tényleg jó ötletekkel áll elő, vagyis van olyan muzikális, hogy ötletelése mindig jó legyen. Másrészt - és ez az utólagos polírozást nélkülöző, általa lo-finak mondott hangzásban is tetten érhető - annyira nem veszi komolyan magát, hogy mi sem tesszük ezt, hanem csak vigyorgunk. Innen jó sok lemezét le lehet tölteni számonként. Legegyszerűbb innen elindulni: Astral Harrasment című lemeze egyben leszedhető, a poposabb, énekes megközelítésű anyagai közé tartozik. A Center Of The Universe amúgy még internethíresnek sem mondható, de a Wire magazin legújabb számának cd-mellékletén szerepel egy dala (én is itt találkoztam vele), így talán többen megismerik most.