Kár értünk - a Scampolo zenekar rövid története

 Komár László, elhunyt az énekes 1966. A Televízió I. Táncdalfesztiváljának III. elődöntőjében énekel a Madách Színházban
Vágólapra másolva!
Komár László hiába lett pályája második felében sztár idehaza, a Scampolo együttes lett volna az igazi nagy dobás, ám az a zenekaron kívül álló okok miatt nem jött össze.
Vágólapra másolva!

Komár Lászlót ugyan túlzás nélkül ismerte az egész ország, ám a többség az utolsó harminc év szóló slágerei és a médiában sokszor látható, szabadszájú és bohém személyisége miatt szerette meg. Azt már jóval kevesebben tudják, hogy Komár számára a nyolcvanas években beindult szólókarrier csupán kései kárpótlás volt a hatvanas évek elveszett lehetőségei után. Hiába volt ő a magyar Elvis, ez az ő esetében csupán csak abban nyilvánult meg, hogy sokan az ő tolmácsolásában ismerték meg Elvis Presley slágereit, ám nem lehetett belőle olyan rock and roll sztár, mint amilyen például Johnny Hallyday lett a franciáknál. Pedig együttese, a Scampolo 1962-től kezdve a budapesti klubok egyik legnépszerűbb zenekara volt, és normális esetben ennek idővel lemez- és rádiófelvételeken, nyilvános fellépésekben is meg kellett volna mutatkoznia, mégsem így történt. "Még mindig nem tettek a helyünkre bennünket" - mondta Komár László Kisfaludy András Scampolo című 2005-ös dokumentumfilmjében, és ezen a film sem tudott annyit segíteni, hogy a szélesebb közönség is tisztában legyen Komár szerepével a hazai rocktörténelemben.

Az együttest még 1961-ben alapították a Földmunkagép Vállalatnál dolgozó fiatalok, és a következő évben csatlakozott hozzájuk énekesként Komár László, aki akkor a Baross utcában élt akkor, míg a túloldalon lévő munkásszállóban lakott Faragó "Judy" István, a Scampolo gitárosa. Komár először vele barátkozott össze, és ő hívta el az énekest a zenekarba, amely addig instrumentális zenét játszott, csatlakozásával viszont a Scampolo a rock and roll felé fordult. Az együttes elsőként kezdett valódi rockandrollt játszani itthon, de ez önmagában még nem jelentett volna sikert, aminek több összetevője is volt. Az egyik az, hogy a Scampolónak rögtön két valódi egyénisége - az akkori viszonyok között sztárja - is volt: a karizmatikus énekes Komár, és az első magyar gitárhős, a szemüveges, külsejében a későbbi sztárt, Szörényi Leventét idéző Faragó Judy személyében. Ahogy Harmat László, az együttes basszusgitárosa mondja a filmben: a Scampolo nemcsak jól játszotta le a külföldi rockandroll slágereket, de hozzá is tette a magáét. "Komárlacisan" játszott Elvis-számokat, "judysan" szólaltatta meg a Shadows-slágereket és így tovább. Nem mellékes az sem, hogy a többi zenész is kiemelkedő volt, és nagyszerűen érezték egymást.

A Scampolo búcsúkoncertje 1998-ban

"Ösztönszerűen zenéltünk" - mondta a filmben Komár, hozzátéve, hogy a szó szoros értelmében amatőrök voltak és mindent szívből csináltak. Imádták a zenét és a kis klubokban tartott koncertjeiken azt a hatást váltották ki a közönségből, amely évekkel azelőtt Amerikában is megfigyelhető volt: székek törtek, asztalokra másztak a fiatalok, akik egyébként nem bántottak senkit, csak a szórakozás egészen új formáját honosították meg. A Scampolo tagjai pedig ebben tökéletesen partnerek voltak: újságokból lesték el a sztárok táncmozdulatait, a színpadon pedig hatalmas energiával játszották a legvadabb számokat - tudatosan ilyeneket válogattak ki ugyanis -, és abban is az elsők voltak itthon, hogy nem csupán lenyomták a dalokat, de igazi show-t is kerekítettek egy koncertből.

"Egyszer a Kék bársony szólt a gigájából, a következő pillanatban pedig üvöltött, mint a fába szorult féreg" - mondta Komár László arról, hogy miért volt Elvis Presley különb a korszak többi énekesénél, és ő is ezt próbálta itthon megvalósítani. Miután a gyakran változó felállású Scampolo stabilizálta a tagságát (Komár és Judy mellett a basszusgitáros Harmat László, a ritmusgitáros Atkári Lajos, a billentyűs Varga Tibor és a dobos Tihanyi Gyula jelentették talán a legtartósabb felállást), egyre jobban híre ment a városban. A koncertek első sorai tele voltak csajokkal, de a Scampolóra nemcsak ők figyeltek fel, hanem a rendőrség is. Főleg, miután a zenekarnak is megvolt a maga szerepe a '63-as sportcsarnokbeli botrányban, amikor a közönség megdobálta a Benkó Dixieland Band tagjait, és a saját fiatalabb kedvenceit - köztük a legvadabb Scampolót - éltette.

Scampolo-kislemez 1968-ból, Presser Gábor szerzeménye

A botrányok állandósultak a Scampolo fellépésein, az '56 utáni konszolidáción fáradozó hatalomnak pedig egyáltalán nem hiányzott ez, úgyhogy lépnie kellett: '64 őszén Faragót behívták két évre katonának, amivel sikerült is pillanatok alatt szétverni az együttest, amiből Komár is távozott. A két legfontosabb tagja nélkül a Scampolo már nem volt ugyanaz, és mire Judy végre leszerelhetett, addigra már elment a hajó: pont abban a két évben intézményesült az Illés, Metro, Omega hármas, a rockandroll helyett pedig a beat volt az új hívószó, ráadásul ezeknek a zenekaroknak már saját, magyar nyelvű dalaik is voltak. Bár a Scampolót '66 végén sikerült újjáéleszteni, Judyval és Komárral együtt, az az együttes már behozhatatlan hátrányban volt. Az új zenekarvezető, Danyi Attila mindent megpróbált, még a fiatal Presser Gábort is csatasorba állította, de őt hamar elvitte az Omega, és a többit pedig elintézte a hatalom: Danyit az egyik galeri-perben vádolták meg alaptalanul (de végül nem ítélték el, ahogy először írtuk tévesen), és a Scampolo sem kapott sok fellépési lehetőséget, saját nagylemezről pedig nem is álmodhatott.

"Teljesen nyilvánvaló, hogy Faragó behívása nem volt véletlen, tudatosan verték szét ezt az együttest" - mondta a Quartnak a Scampolo film rendezője, Kisfaludy András. "Amit én hallottam tőlük, az alapján a leglendületesebb, legjobb tempóban játszó magyar zenekar volt a korszakban." Ahogy Faragó felesége fogalmazott a filmben: "Amikor elvitték katonának, akkor tették tönkre az egész életét." A Scampolo így megmaradt legendának, hasonlóan a többi vad, "kültelki" és elhallgattatott zenekarhoz, mint a Liversing vagy a Dogs (melyben Komár is énekelt egy rövid ideig). Az együttes tagjai közül többen is külföldön próbáltak szerencsét: Harmat Svédországban, Varga, Atkári és mások Németországban telepedtek le, viszont Faragó "képtelen volt külföldön élni", ezért itthon maradt. Játszott ő Komárral később más együttesekben is, de a Scampolo sikereit egyik sem érte el, és pluszban még azt is végig kellett néznie, hogy Komárt végül megkésve utolérte a siker, melyhez ő is asszisztált. Faragó "Judy" István 2003-ban halt meg, most pedig kilenc évvel később Komár is követte. Utóbbi hiába lett országos sztár, így is igaz, amit Danyi Attila mond a fim végén: "Kár értünk."