Koreai bohóc miatt hintalovacskázik az egész világ

PSY Gangnam Style című száma az utóbbi hetek legnagyobb slágere a világon: a videó elképesztő nézettségi rekordokat dönt meg, Britney Spears és Tom Cruise rajong érte, vízi mentőket rúgtak ki miatta, és még bandaháborút is kirobbantott. Ki ez a pocakos bohóc, és tényleg megvalósult-e a számmal a koreai pop régóta várt áttörése?

Július közepén került fel PSY Gangnam Style című klipje a YouTube-ra, mára pedig 266 millió megtekintés fölött jár. Ráadásul ellentétben sok más zenés vírusvideóval, az emberek ezt nem azért nézik, mert "annyira rossz, hogy az már jó" (vö. Rebecca Black), hanem tényleg szeretik. A legtöbb kommentelő a "fun" szóval írja le: mókás, szórakoztató, szinte már fertőzően jókedvű. Annyira szeretik, hogy a YouTube történetében ez a videó kapta a legtöbb lájkot (ezt a napokban hivatalos Guinness-rekorddá nyilvánították): 2,7 millió felett jár; az LMFAO, Justin Bieber és Adele messze lemaradt tőle potom 1,5 millió körül. Ha valaki esetleg még nem látta volna, itt a videó.

A dal a nyár slágere volt Dél-Koreában is: mindenhonnan a Gangnam Style szólt, de még a tüntetéseken is: jelszavak puszta skandálása helyett megváltoztatott szöveggel ezt énekelték. Az igazán nagy dolog azonban az, hogy az amerikai és európai kultúrába is sikerült betörnie; YouTube-os nézőinek majdnem fele az Egyesült Államok területén él. Ez egyszerre köszönhető a hivatalos média és a legnagyobb sztárok érdeklődésének, valamint az internetezők aktivitásának. Elsőként T-Pain lelkesedett érte a Twitteren, majd a Gawker is felkapta, a mából nézve vicces címmel: Vajon egy dél-koreai underground rapper [!] csinálta meg az év videóját? Aztán a Twitteren olyan sztárok ajánlották sok millió követőjük figyelmébe, mint Katy Perry, Tom Cruise, Robbie Williams és Britney Spears. Utóbbit egy népszerű tévéshow-ban maga PSY tanítgatta a jellegzetes hintalovas tánclépésre. Mi több, a dalt élőben előadta Nelly Furtado és a Maroon 5 is.

A neten pedig nemcsak elképesztő mennyiségben osztották meg, hanem rengeteg válaszvideó is született, paródiák és újrajátszások, vagy akár olyan felvételek, amik rajongókat mutatnak, amint éppen a klipet nézik. Ezek közül több is sok százezres, milliós nézettséget produkált. Nagy sikert arattak például az El Monte-i vízi mentők ezzel a videóval - kivéve a főnökségnél, ugyanis mindannyiukat kirúgták, mert "magáncélokra használták" mind egyenruhájukat, mind munkahelyüket. Itt van egy nagyobb válogatás a legjobb, legnépszerűbb Gangnam Style-válaszvideókból; alább pedig maga PSY néz meg néhányat és mondja el a véleményét. Mint kiderül, az ebben a hatmilliós nézettségű videóban táncoló 60 éves anyukát meg is akarja keresni, hogy közösen csináljanak valamit. Az pedig nemcsak ebből, hanem az eredeti klipből is látszik, hogy PSY sikerének egyik titka, hogy egyáltalán nem veszi magát komolyan. Sok helyen kifejezetten "uncool" sztárként írják le, akit nagyon jól esik látni az erőltetetten "menő", megcsinált produktumok áradatában. A napokban például megígérte, hogy ha a dal első helyre kerül az amerikai slágerlistán, akkor topless show-val fogja ezt meghálálni.

A Gangnam Style elsöprő sikere folytán egészen különös helyekre is eljutott. Mint a Reuters írja, a dél-koreai elnökválasztás kampányában az általában nagyon komoly, higgadt ember benyomását kelteni kívánó jelöltek közül többen is hintalovas tánclépéseket mutattak be. Az nem meglepő, hogy készült egy Kim Jong Style című paródiavideó, amelyben az észak-koreai diktátor tölti be PSY szerepét és kötelességszerűen lelkes alattvalói táncolnak vele. Az viszont már nagyon is meglepő, hogy egy ténylegesen észak-koreai alkotás is beszállt a Gangnam Style-őrületbe. Egy hivatalos kormányzati honlapon publikált animációban az egyik dél-koreai elnökjelölt, Park Geun-Hye jelenik meg hintalovacskázva - bár nem ez a lényeg, hanem az az állítás, hogy a politikusnő valójában diktátornak beállított édesapja, Park Chung-Hee követője. Bár az kérdés, hogy kinek szól ez az egész, hiszen Észak-Koreában az internethozzáférés igencsak korlátozott.

Thaiföldön pedig nemrég lövöldözésbe torkollt egy Gangnam Style-táncverseny. Két tinibanda vetélkedett, ki tudja jobban járni a hintalovast, aztán össze is szólalkoztak. Másnap hajnalban az egyik banda tagjai visszatértek, először csak azért, hogy a levegőbe lődözzenek, később viszont már mindenfelé - szerencsére embereket nem, csak autókat lőttek szét.

A nagy kérdés persze az, hogy mit tud kezdeni ezzel a sikerrel PSY, illetve általában a dél-koreai pop. A 34 éves Park Jae-sang, akinek művészneve a Psycho szóból jön, szülei kívánságára egy amerikai üzleti iskolába járt, de bevallása szerint tandíjának egy részét arra költötte, hogy hangszereket vásároljon, és végül Berklee College of Music diákjaként szerzett diplomát. Ezzel együtt úgy tűnik, hogy minden lehetőséget megragad arra, hogy sikeréből pénzt csináljon. Menedzsere nem más, mint Scooter Braun, aki Justin Biebert is végigterelte a YouTube-szenzációból világsztárrá válás útján. "Mintha csak a testvérem lenne, olyan hasonló a személyiségünk és életvitelünk: kemény munka, nincs alvás, kemény munka, kemény bulizás, kemény ivás, aztán megint kemény munka" - mondta róla és magáról PSY. Bevallott célja, hogy az amerikai közönség agyába bevésse magát. Egyelőre ugyanis úgy érzi, hogy a videó híresebb, mint ő, éppen ezért körbeturnézta a médiát az MTV-től a Saturday Night Live-ig, hogy mindenhol elmondja: "én vagyok az, én csináltam a Gangnam Style-t!"

Már tervezi is a következő dalt, amit ugyan Dél-Koreában fog felvenni, de angol nyelvű változatban is megjelenik - bár, mint mondja, ez nem is olyan fontos, hiszen a Gangnam Style sem angolul lett világsláger. Egyelőre úgy is néz ki, hogy az amerikai piacra készülő nagylemezén koreai nyelven fog énekelni: "azt mondták a kiadónál, hogy ugyan a kutya sem érti, de szép és ízes nyelv." Vannak még a tarsolyában vicces tánclépések: első koreai sikere, a Bird egy madaras tánc volt, aztán 12 éven keresztül talált ki újabb és újabb mozdulatokat. Ezek közül tervez valamit újrahasznosítani; egyelőre titok, hogy mit, mindenesetre nem állatos lesz. De a mai trendnek megfelelően nem kizárólag a zeneeladásából és YouTube-nézettségből akar pénzt keresni. Máris a Samsung reklámarca lett; indult egy hivatalos One Day Gangnam körút a Szöulba látogató turistáknak. Jill Stuart New York-i divattervezővel a zenész ruhamárkát is piacra dob, igaz, ezt csak Ázsiában lehet majd kapni. A dal sikerének további furcsa mellékhatása, hogy a sztár apja és nagybátyja által vezetett cég, a félvezetőket gyártó D I Corp. tőzsdei értéke is megduplázódott.

Egyelőre azért még kétséges, hogy PSY tényleg sztárrá válik, vagy pedig egy sokszor előkerült hasonlattal élve a Gangnam Style lesz az ő Macarénája; vagyis egyetlen, igaz, az egész világon végigsöprő sláger van-e csak benne. Arról is vannak viták, hogy vajon követi-e majd sikerét a dél-koreai pop előretörése. Igaz ugyan, hogy tavaly többen azt jósolták, hogy küszöbön a K-pop világhódítása (erről és a jelenségről lásd e cikkünket) az igazán nagy áttörés egyelőre elmaradt. Az elemzések alapján azonban inkább úgy tűnik, hogy túl sok a különbség egy átlagos K-pop sláger és PSY száma között ahhoz, hogy utóbbi húzza maga után az egész műfajt. A Vulture cikke részletesen végigveszi ezeket. A Gangnam Style több szempontból pont ellenkezője a fiú- és lánybandák tipikus klipjeinek: egy 34 éves, kövérkés fickó kontra feltűnően fiatal, tökéletes testű sztárpalánták; legalábbis kezdő szinten könnyen elsajátítható tánc illetve aprólékosan kidolgozott, csak profik által előadható koreográfia. A vírusvideó cselekményének őrültségét tekintve pedig parodisztikus felfokozása a K-pop klipek kliséinek.

Ironikus, hogy PSY hazájában korábban inkább a másodvonalba tartozott, akit ráadásul letartóztattak marihuána birtoklásáért, második lemezét pedig betiltották. Klipjét kifejezetten a helyi közönségnek szánta, mégis világszenzáció lett. Ezzel szemben a Dél-Koreában legnagyobb sztároknak számító előadók hiába próbálkoztak az amerikai piac meghódításával, nem tudtak kitörni a szubkulturális gettóból - pedig angol nyelvű számokat vettek fel a legnagyobb amerikai sztárgyárosokkal, drága videókkal és komoly promóciós költségvetéssel támadtak. (A Girl's Generation alábbi dalának producere Teddy Riley volt, aki többek között Michael Jacksonnal is dolgozott korábban.) Egy, a napokban megjelent elemzés szerint ennek részben az lehet az oka, hogy máig erős sztereotípiák élnek az amerikai és európai médiában, filmekben, amik meghatározzák, hogy ázsiai férfiak egyáltalán milyen szerepekben jelenhetnek meg. Ezek a következők: a harcművész, a technológiabuzi, a gengszter és a bohóc - PSY természetesen ez utóbbi. Ezzel szemben a K-pop fiúbandák egyik kategóriába sem férnek bele. Mi több, az ázsiai férfi az amerikai tömegkultúrában nem lehet igazán szexi (lám, még Bruce Lee és Jet Li sem szerzik meg a csajt legismertebb filmjeikben) - míg a K-pop sztárok igenis azok, de az európai-amerikai standardhoz képest gyakran femininnek mondott módon. Attól viszont nyilván nem kell félni, hogy PSY lányok milliónak fejét fogja elcsavarni. Azt persze nem állítja az elemzés, hogy a Gangnam Style sikerének nincs köze ahhoz, hogy a dal fülbemászó, szórakoztató, klipje pedig nagyon vicces - csupán azt, hogy bőven vannak olyan produkciók, amik hasonlóan élvezetesek, de nem felelnek meg az ázsiaiakról szóló, esetleg öntudatlan képünknek, és emiatt jóval kevesebb emberhez jutnak el.

Végül érdemes kitérni arra, hogy a Gangnam Style azért nem színtiszta könnyed mókázás, hanem van némi társadalmi mondanivalója is - bár ez számunkra csak magyarázó újságcikkekből derülhet ki nyelvi és kulturális akadályok miatt. Gangnam Szöul újgazdag negyede, ahol egy átlagos lakás ára az éves koreai átlagfizetés tizennyolcszorosa; a legismertebb világmárkák, a legdrágább boltok és a plasztikai sebészek klinikái itt találhatók. Az általános nézet szerint ráadásul a gangnamiak nem rendes ember módjára, kemény munkával gazdagodtak meg, hanem ingatlanspekulációból és hasonló gyanús dolgokból. PSY klipjében a negyedhez kapcsolódó, irigységgel és lenézéssel átitatott kliséket figurázza ki - avagy egy másik értelmezés szerint az általuk jelképezett materializmust -, na meg önmagát, egy olyan figurát megalkotva, akivel a koreaiak nagy része azonosulni tud.