Mobil nélkül a Sziget

Az idén húszéves Sziget Fesztivál azokban az időkben indult, amikor még tali helyett találkozást mondtak az emberek, és a Csónakház volt az elveszett ismerősök lelőhelye. Amikor nem hívogatták egymást ötpercenként, nem jelentkeztek be a fesztiválra Foursquare-en, és nem küldözgettek okostelefonjukról fotókat a Facebookra. Ősidőket idéző kísérletünkben mobiltelefon nélkül töltöttünk el három napot a jubiláló rendezvényen. Vajon tartalmasabb kikapcsolódást eredményez-e a kikapcsolt mobil? És vajon jobb emberré válik-e a telefon nélküli ember?

Egy kis előzetes kétely azért gyötör: vajon elvárhatok-e ennyi rugalmasságot a barátaimtól? Mi történik a fröccsök hatására ébredező, majd egyre élénkülő közlési kényszeremmel: semmilyen nyelven nem beszélő franciáknak és olaszoknak fogok magyarázni, miközben a barátaim a Sziget egy távoli pontján épp az év bulijában csapatják? Mi van, ha elsodródok, és nem találok meg senkit az éjszakában? Ezek voltak utolsó mobilos perceim utolsó gondolatai.

Csak ha emberi élet múlik rajta

A kísérlet kezdetén felállítottam magamnak néhány szabályt: a telefonomat a Szigeten csak akkor kapcsolhatom be, ha emberi élet múlik rajta. A belépés előtt ki kell kapcsolnom a készüléket, és csak akkor kapcsolhatom vissza, ha már kint vagyok. A Szigeten található több tízezer mobiltelefont viszont nem nézem levegőnek, hiszen ha nem lennének mobilok, lennének helyettük walkie-talkie-k, telefonfülkék, kimondottan a Szigetre kitenyésztett postagalambok, LED-es üzenőfalak, bármi. Egy nap csak egy telefonos segítséget kérhetek (más telefonjáról), de én nem beszélhetek a készülékbe, illetve nem írhatok SMS-t sem. Ezeket a szabályokat az elfogyasztott italok mennyiségétől és minőségétől függetlenül be kell tartanom.

Az első napon még biztos, ami biztos alapon felírom az alkaromra az udvarlóm és a barátnőm számát. Öt körül az udvarlóm távozik, nem sokkal később a barátnőm érkezik a jó előre megbeszélt helyre. Zökkenőmentes a váltás. Izgalom innentől kezdve csak akkor van, ha valamelyikünk elmegy valahova, illetve később, amikor már egy kisebb csoportban mászkálunk a helyszínek között. Mit teszünk, ha a tömeg elszakít egymástól? De semmi ilyen nem történik, sőt néhány óra alatt azt is megszokom, hogy nem kell rendszeresen a mobilomra pillantanom, hogy elszalasztottam-e valamit, ami egyre inkább tetszik, sőt egy idő után kimondottan élvezem. Az első mobilmentes napom pompásan zárul.

A kísértés

A második nap délutánján a Sziget egyik boros helyszínére beszélek meg találkozót egy másik barátnőmmel, aki nem érkezik meg, így a helyszínen ücsörgő távolabbi ismerőseimhez csapódom. Bánatomban veszek egy fröccsöt, telnek a percek, és mind nagyobb a kísértés, hogy elővegyem a telefonomat, és megnézzem a barátnőm számát, amit aztán nem én tárcsáznék. Csak egyetlen gombnyomás lenne, és csak fél percre lenne feloldva a telefonom - de ez szabályellenes, úgyhogy végül ellenállok a kísértésnek. Eközben megállapítom, hogy sokkal nagyobb türelemmel várok a késő barátnőmre, mint amúgy (le is vonom a következtetést, hogy biztos kezdek jobb emberré válni). Aztán kb.18 perc múlva megérkezik; kiderül, hogy összekeverte a találkahelyet egy másik boros helyszínnel.

"Bocs, megmondanád, mennyi az idő?" - kérdezem. "Ne haragudj, ez milyen szar duma!" - ez a párbeszéd már az után történik, hogy a barátnőm elsietett egy randira. Órám nincs, a koncertekről viszont nem akarok elkésni. A második napon összesen négy percre maradok egyedül: miután két barátommal befejezem a diszkózást, éppen azon töprengek, hogy merre tovább, amikor az úton felbukkan egy berlini rocksztár cimborám és csapata.

Dolgoznom kell napközben, ezért a harmadik napon csak az xx koncertjére érek ki, ahol elégedetten észlelem, hogy miközben mellettem egy lány ordítva próbálja elmagyarázni a barátnőjének, hol van, engem semmi nem tud megzavarni a műélvezetben. A harmadik napra már rég megszűnt az azonnali közléskényszerem, és azt is élvezem, hogy senki nem zaklat fesztiválra nem illő témákkal. Tavaly például a Pulp-koncert alatt kellett szívességből valakinek villámgyorsan lefordítanom pár szót, és olyan ismerősökkel is udvariasan el kellett beszélgetnem, akiknek tökéletesen mindegy, hogy Sziget van. Aznapi barátnőmmel egy későbbi koncertre beszéltem meg találkát a keverő bal sarkán, aki ugyan dolgozik a fesztiválon, de bízom a megjelenésében. Addig is a jól bevált ismerősökhöz csapódással töltöm el a két koncert közti fél órát, mígnem pontban a kitűzött időpontban találkozunk.

Nem kell a telefonba ordítani, hogy írj SMS-t

A harmadik mobilmentes nap estéjére levonom a tanulságokat: a nehézségek ellenére sokkal jobban érzem magam a Szigeten, több a meglepetés, ráérősebb a tempó. Megnő az ígéretek értéke, és ezzel együtt olyan nemes emberi erényeket gyakorolhatok, mint a bizalom és az odafigyelés. Akikkel meg volt beszélve, azokkal találkoztam, és nem is veszítettem el őket. A barátnőim szerint nekik nehezebb, mint nekem, amit belátok. Ha mondjuk kések, nem tudnak rám csörögni, hogy mi van, így passzív várakozásra vannak ítélve.

És ami a legjobb: nem kell öt napon át ezerszer elordítanom a telefonba, hogy "nem hallom, amit mondasz! Hol vagy?" vagy "ííííírj SMS-t! S-M-S-t!" Ezzel egyfelől spórolok, másrészt a telefonba ordítozások nyolcvan százaléka a Szigeten amúgy is tök fölösleges: nem lehet hallani, mit mond a másik, vagy ha halljuk, úgyse érünk oda hozzá, amíg még ott van, ahol. És kezdhetjük az egészet elölről. A kísérlet fele után türelmesebb és megfontoltabb vagyok: ha csak közepesen jó egy buli, akkor is adok neki még egy esélyt, és maradok, mert ki tudja, hogy egy másik, sokat ígérő helyszínen mi lesz a helyzet.

Az offline fesztiválozás pedig remek ürügy arra, hogy miért csapódok emberekhez, így olyanokkal is eltöltök több-kevesebb időt, akik mellett amúgy elmennék egy helóval, mert úgy gondolom, nem vagyunk elég jóban vagy nem bírjuk egymást eléggé. Összességében a telefonmentes életmód a Szigeten olyan, mint kisgyerekkel vagy kutyával sétálni: nyitottabbá tesz, és ürügy a barátkozásra.

Az persze kérdéses, ha mind a több tízezer Sziget-látogató egyszerre lejönne a mobiljáról, kitörne-e a káosz. Vagy minden menne tovább ugyanígy, csak lenne pár tuti találkozási pont, illetve B és C tervek. Vagy újra beindulna a Csónakház.