A társaság fele mindig kanos, a fele szűz

A house-reneszánsz egyik vezető zenekara, az Azari & III megtáncoltatott ezer embert. Előtte Dinamo Azari (született Christian Farley) mesélt metálos múltjáról, Chicago iránti rajongásáról, a társaság sokszínűségéről és arról, hogy kerülnek komoly témák a bulizenébe.

Mesélj egy kicsit a kezdetekről: hogy csöppentél a house zene világába?

A kilencvenes évek elején a jungle techno és a rave révén szerettem bele az elektronikus tánczenébe, aztán szépen lassan megismerkedtem mindennel. Zenészként belekaptam ebbe is, abba is, aztán felnőve a house volt az, ami elég univerzálisnak tűnt, ráadásul folyamatosan jelen volt, nem tűnt el egyik pillanatról a másikra. De szeretem az indusztriális zenét, a new wave cuccokat, a punkot, a heavy metalt, szóval sok mindent, ami remélhetőleg a zenénkben is visszatükröződik.

Ezek szerint volt egy rocker korszakod is.

Hát persze, hogy volt! Először dobolni tanultam meg és tinédzserként benne voltam egy rockzenekarban, tudod, ilyen funk-rock, funk-metál banda volt.

Faith No More, Red Hot Chilli Peppers?

Bizony ám! De a kedvenc dobosom Matt Cameron [a Soundgarden, Pearl Jam, Skin Yard dobosa] volt. Sőt nosztalgiát is inkább a nyolcvanas-kilencvenes évek heavy metal korszaka iránt érzek. Nekem innen vezetett az utam az indusztriálon és a szintipopon keresztül a diszkó és az elektronikus tánczene felé. De mint láthatod, igazán soha nem ragadtam le egy stílusnál sem.

Ennek ellenére a zenétekben azért legerősebben a klasszikus Chicago house hangzásának hatása érezhető.

Igen, sok dalunkkal valóban ez a helyzet, de ha figyelmesen hallgatod a lemezt [itt olvasható kritikánk róla] azért sokkal-sokkal több stílusjegyből építkezünk. Persze a klasszikus house van a legnagyobb hatással, imádom magát Chicagót, a várost is, és ott tapasztaltam meg igazán az az energiát, ami ebből a típusú "Warehouse" zenéből árad. [A "warehouse" szó raktárépületet jelent; a Warehouse pedig legendás klub volt Chicagóban 1977 és 1983 között, ahol Frankie Knuckles volt a stílusteremtő dj; sokak szerint maga a "house" elnevezés is innen származik.] Tudod, nagyon a sajátjukénak érzik ezt az egészet. De visszatérve, ha elmentünk volna Frankie Knuckles egyik bulijára a nyolcvanas évek közepén, ő is a diszkótól kezdve a popon és afropopon át ezer stílusból csipegettet és vegyített össze a szettjeiben. Szeretem azt a nyers energiát, ami legegyszerűbb dobgép + ének felállásból árad.

Szerinted a mai partik lehetnek olyan vadak és legendásak, mint amilyenek akkor voltak, mondjuk a Paradise Garage-ben?

Szerintem igen, szerintem a mostaniak is lehetnek ilyenek. Például ezek a fesztiválok egyre klasszabbak, rengeteg dolgot hoznak össze és kijön rá százezer ember, szóval szerintem ezek az új Warehouse-partik, ez az új Warehouse-színtér bizonyos értelemben. Legalábbis nyáron [nevet].

Magyarországon elég nagy vita övezi a melegfelvonulásokat. A ti élő show-tok is teli van homoerotikus koreográfiával. Volt már ebből problémátok, ért titeket valamilyen inzultus emiatt?

Nem, szerencsére soha. Viszont most hallottam, hogy a tegnapi szentpétervári koncertje után Madonnának például elképzelhető, hogy lesz gondja [a városvezetés nemrégiben betiltotta az ún. homoszexuális propagandát, Madonna ennek hatására a koncertjén több gesztust tett a melegközösségnek], vagy ott vannak például a Pussy Riot ügye. Ezek a dolgok kicsit félelmetesek. Az Azari & III egyébként fura egy társaság: a fele fekete, a másik fehér. Ugyanez az arány a nemi identitás kérdésében is: néhányunk folyamatosan kanos, néhányunk pedig még mindig szűz [nevet]. Próbáljuk ezt a dolgot könnyedén kezelni, nem foglalkozunk az emberek származásával, vagy azzal, ki hogyan akarja élni az életét. Büszke vagyok, hogy ilyen karakteres társaim vannak a zenekarban.

Ez a sokszínűség egyébként egy tervezett dolog volt?

Nem-nem, mi régi barátok, iskolatársak vagyunk.

A szövegeitek sem csak a szerelem és a baby szavak ismételgetéséből állnak, hanem komolyabb témákat is mertek érinteni; az egyik legnagyobb sikeretek, a Reckless például az AIDS-ről szól.

A producertársammal [Alixander III - vagyis egy betű eltéréssel III. Sándor, ezért a zenekar nevét úgy kell hivatalosan mondani, hogy Azari & Third] az elején eldöntöttük, hogy nem akarunk egyszerű popzenét csinálni, hanem új irányok, vagy inkább újfajta popzene létrehozása a célunk. Legyünk egy kicsit nyersek, nyitottak és ne féljünk kimondani bizonyos dolgokat, amelyet a társadalom a háta közepére kíván. A társadalom ezeket a dolgokat el akarja rejteni, mi pedig pont, hogy megmutatni. Mindehhez van két csodálatos énekesünk, akik remekül tudják előadni, élettel megtölteni ezeket a szövegeket.

Miket hallgatsz mostanában, van esetleg új kedvenc előadód, zenei producered?

Hú, nehéz kérdés, annyi jó van. Például ott van a kanadai Trust. Ismered őket?

Igen, az ősszel talán fognak is játszani Budapesten.

Velük például fogok együtt dolgozni nemsokára, amit nagyon várok. És még említenék egy nagyon hasonló zenekart, az Austrát. A torontói zenei színtér nagyon pörög mostanában, zeneileg nagyon izgalmas, mindenki inspirálja egymást.

***

Mivel új anyaggal nem jelentkeztek, az Azari & III fellépése nagyon hasonló volt a tavalyi Balaton Soundoshoz, ezért az ott leírtak most is érvényesek voltak. Az olyan különbségek, minthogy száz helyett ezúttal ezer ember táncolta végig a bulit; vagy hogy a zenéért felelős tagok közül csak Dinamo Azari volt jelen, csak kevéssé változtattak magán a produkción. Tehát a körülmények ideálisabbak voltak, ez tény, mégis azt kell, hogy mondjam, a 2011-es fellépés sokkal erősebbre és energikusabbra sikerült - igaz ott, abban a közegben a tétje is nagyobb volt.

A két énekes (Cedric és Fritz Helder) színpadi jelenléte még mindig lenyűgöző és egészen egyedi, ráadásul fél pillanat alatt szuper hangulatot tudnak teremteni, amikor pedig táncolni kezdenek, arra még az amúgy közömbös nézők is elkerekedett szemmel bámulnak. Bár a szombat esti koreográfia kifejezetten visszafogott, már-már decens volt a múltkorihoz képest. A kopogós ütemekre felfűzött szárnyaló dallamok hatása most is táncra, bulizásra késztetett szinte mindenkit, de egy bizonyos ponton nem jutott túl a fellépés, nem fordult át legendásan hatalmas partiba. Magukhoz képest ez csak egy sima jól sikerült este volt. B+