Szappanopera-zenék, szárnyaló trombiták

Letölthető latin zenék: fura mexikói szappanopera-gyűjtemény, húzós ritmusok, izgalmasan szárnyaló trombita, komor basszusok.

Guizado: Calavera című lemeze 2010-ben jelent meg, a Free Music Archive pedig nemrég letölthetővé tette itt. A név Guilherme Menezes trombitást takarja, aki 14 éve vagy 14 éves kora óta trombitál, keresett alakja a brazil zenei életnek. Nagyjából ezt sikerült összeszednem róla, angolul egyedül ezt a néhány bekezdést találtam, a "14 anos"-t meg kb. értem. Pedig ez a zene sokkal jobb annál, hogy csak a brazilokat és a brazilmániásokat érdekelje. Latin-pszicho-elektro-rock-dub keverék, mondjuk. Vagyis okos és húzós, rockos-elektronikus alapok fölött szárnyal a trombita, szépek a dallamok, izgalmasan nyüzsögnek a dubos effektezések. Dalként is megállja a helyét ez a 11 szám, összhatásában meggyőzően pszichedelikus a hangzás, és mivel (egyszemélyes projekt jellegét meghazudtoló módon) tele van tömve apró izgalmakkal, ezért az odafigyelő hallgatást is meghálálja.

Bár World Hood duó tagjai máshonnan származnak - Mexikóból, de Kaliforniában élnek; amúgy az életben is egy párt alkotnak -, műfajuk is más, az innen letölthető Mundo Libre ep-jük nagyjából hasonló okokból jó. A cumbia ritmusai szokás szerint ellenállhatatlanul húznak; Estrella Hood szépen énekel és ízlésesen van effektezve. Őt ellenpontozva komor, komoly basszusok remegtetik meg az épületet ott alul, sok kis elektronikus hang szalad ettől szanaszét, betöltve a zegzugokat. Itt is nagyon szép az összhatás; a sok egyszerű-hatásos cumbiához képest ennek van valami nehezen kiismerhető telítettsége (akár pszichedelikusnak is mondhatjuk).

Naka Naka, vagyis a mexikói Jerónimo Jiménez tavaly kezdte meg Telenovela Fantasmux Saga című sorozatát, amelynek harmadik darabja nemrég készült el; a SoundCloudon és alább meghallgatható, letölthető mindhárom rész. Azt ugye mindenki tudja, hogy a telenovela az a szappanopera magyarul, és nincs itt semmi ámítás: a nyolcvanas és kilencvenes évek mexikói sorozatainak zenéi szólnak, nagyjából trükközések nélkül - egyedül a második részben van némi feltűnő lassítgatás, de nincs ilyesmire szükség. Ezek a zenék ugyanis alapvetően illusztrálni hivatottak azt, ami a képernyőn történik, és így a képektől külön, zeneként eleve furcsák. Először persze a közhelyesség és a viszonylag béna megvalósítás tűnik fel (pláne, hogy a hangminőségben van valami "tévés") - aztán ahogy hallgatjuk, egy idő után elkezd szürreálissá válni az élmény. Főleg a jobb, tematikus összeállításokban: az első rész inkább a "drámai" zenéké, a harmadikban pedig elég sok a "sötét", "nyomasztó" darab (néha az az érzésem, hogy az volt a szándék, hogy "legyen olyan Twin Peaks-es"). Nyilván egy-az-egyben nem működik tényleg nyomasztó zeneként, legalábbis nálam nem így volt; viszont egy idő után átkerül egy furcsa metaszintre: arról kezd szólni, hogy mit gondolnak a sorozatzene-készítők nyomasztónak, drámainak stb. - illetve felveti a kérdést, hogy mi mit gondolunk annak. Persze a mexikói szappanoperák rajongóinak valószínűleg mást mondanak az összeállítások; illetve eszerint a beszámoló szerint egy nem sorozatrajongó, ámde mexikói zenebuzira is komoly hatást tud gyakorolni, ha a kultúráját meghatározó zenéket ebben a kontextusban hallja újra.