Lehet utálni a szőrös franciát. David Guetta portréja

David Guetta hozta be a tánczenét a popba - ezért ő a fesztiválszezon legnépszerűbb és egyben leggyűlöltebb fellépője. De vajon a hatása tényleg a Nirvanáéhoz fogható?

Egészen elképesztő hatás

Császár Előd tisztában volt azzal, hogy sokakat meg fog lepni az állítása, hiszen a Quartnak adott nyilatkozatát így kezdte: "Ki fogsz röhögni, de David Guettának ugyanakkora hatása volt az amerikai popzenére, mint a kilencvenes évek elején a Nirvanának. Ahogy a seattle-i trió gyakorlatilag eltörölte a hajmetált az egyik napról a másikra (és mindenki hosszú, nyúlós pulóverben a grunge-ért rajongott), ugyanúgy David Guetta első R&B-kollaborációjával megszületett a táncos R&B, illetve táncos hiphop." Az elektronikus tánczenei életben (a Myon & Shane 54 duó tagjaként) otthonosan mozgó zenész így jellemezte a Guetta sikere utáni helyzetet: "Most minden nagy mainstream előadó ilyet csinál, mert ez megy; mindenki a Swedish House Mafiával, Aviciivel vagy Calvin Harrisszel akar dolgozni, és remixeket készíttet. És lehet utálni a szőrös franciát, mert kommersz meg szar, meg hogy néz ki, de az vitán felül áll: ha ő nincs, akkor a klubzene most nem ilyen népszerű Amerikában. A rádió tele van elektronikus tánczenével, egy nagy kereskedelmi rádióban a dalok 90 százaléka David Guettára hajaz. Ez pedig európai DJ-ként egészen elképesztő teljesítmény."

Miközben David Guetta július 13-ai, immár ötödik fellépése a Balaton Soundon minden bizonnyal ismét telt házas lesz, illetve világszerte a legnagyobb fesztiválok kiemelt előadója - aközben nagyon sokan utálják őt. Éppen hatása miatt ő lett az, aki megtestesíti mindazt, ami sokak számára elviselhetetlen napjaink slágerlistás popzenéjében. Jellemző, hogy a BBC kritikusa így kezdte tavalyi lemezéről szóló írását: "Lehet imádni és gyűlölni, de az biztos, hogy egészen elképesztő hatással van a mai popzenére." Talán túlzás egy személyben neki tulajdonítani azt, hogy az elektronikus tánczene soha nem látott népszerűségre tett szert - vagyis "a techno az új rock and roll", ahogy a jelenséget részletesen elemző cikkünkben írtuk -, de az is biztos, hogy komoly szerepe volt ebben.

A korábban főként Európában népszerű DJ-producer 2009-es One Love című negyedik lemezével hódította meg Amerikát, az ottani sztárokkal (Rihanna, Akon, Kelly Rowland, Kid Cudi, Estelle stb.) közös dalai slágerek lettek. Aztán jött a Black Eyed Peas I Gotta Feeling című száma, amelynek David Guetta volt a producere. Ez 14 hétig állt a Billboard Hot 100 lista első helyén, nemcsak 2009 legnagyobb slágere lett, hanem például minden idők legtöbbet letöltött dala. Ezt persze újabb gigaslágerek és A-listás sztárokkal való együttműködések követték.

Mi indítja be a közönséget

David Guetta azzal robbantott, hogy két nagy múltú műfajt keresztezett: egyrészt amerikai ún. urban zenéket, vagyis az R&B-t és a rapet, másfelől pedig az elektronikus tánczenét, a house-t. Egy zeneipari kulcsszereplő szerint David Guetta pontos terv alapján cselekedett. Ugyanakkor ne higgyük, hogy könnyű dolga volt. Mint mondta, nagyon pontosan el kellett találnia az egyensúlyt a két, különbözőképpen működő stílus között. "A klubok számára írt zene kulcsa az ismétlődés, ettől működik: ettől lesz hipnotikus a hatása, amolyan transzállapotba juttatja a táncosokat. Amikor viszont otthon hallgatsz egy dalt, akkor az a fontos, hogy változatos legyen, sok legyen benne a váltás - mert ettől képes érzelmeket közvetíteni. Számomra mindkettő fontos volt, ezeket kellett egyensúlyba hoznom. Olyan vagyok, mint egy kötéltáncos: az a célom, hogy a legmenőbb DJ-k és a rádiók is játsszák a számaimat. Ezt baromi nehéz összehozni."

Fontos része Guetta sikerének, hogy folyamatosan figyeli, hogy mi indítja be igazán a közönséget. Mivel laptopon dolgozik, ezért szinte bárhol tud zenét írni, mi több, ír is - és egy-egy új számát rögtön teszteli az esti fellépésen. Néha még jegyzetel is a zenélés közben, figyeli, hogy mi készteti táncra az embereket. Tisztában van azzal, hogy a stúdióban ezt nem lehet kiszámítani; "számomra az inspiráció mindig a klubokból jön" - mondja.

Pályája kezdetétől fogva figyelt arra, hogy zenéje széles rétegeket fogjon meg; illetve tudatosan építette a brandjét. Miután 1988-ban Londonban Danny Rampling egy house-buliján "megvilágosodott", párizsi DJ-fellépéseit is ennek az - akkor még undergroundnak számító - műfajnak szentelte. Ibizán indított egy klubestet feleségével, Cathyvel, Fuck Me I'm Famous ("Dugj meg, híres vagyok") címmel. Eleinte megütközve nézték a brit és amerikai turisták a szórólapokra nyomtatott francia neveket, ám aztán a Daft Punk sikere után nem kellett magyarázkodni. A Fuck Me I'm Famous szép lassan Ibiza egyik legnevesebb bulisorozatává nőtte ki magát, David Guetta mixlemezeket adott ki, és kiadót indított e néven. A sikert annak tulajdonítja, hogy tudatosan tett a klubok "elgettósodott" jellege ellen: "Nálunk leomlanak a társadalmi falak. Szupersztárok, milliomosok, modellek táncolnak együtt az egyetemistákkal." Nemzetközi befutása óta ezt csinálja nagyban: a korábban egymástól elválasztott popzenei és tánczenei világ hallgatóit hozta közös nevezőre.

A brandépítésnek fontos része még az internetes jelenlét: 33 millió rajongó a Facebookon, 5 millió követő a Twitteren - mégpedig úgy, mint azt büszkén meséli, hogy azokban az országokban, amelyekben a lemezkiadója nem reklámozza őt, ugyanannyian lájkolják őt. (Általában is az elektronikus tánczene sikerének egyik oka az elemzők szerint, hogy képviselői ügyesebben használják a közösségi oldalakban rejlő potenciált, mint más műfajokban.)

Ami sikeres, az csak rossz lehet

David Guetta kritikusai gyakran magát a teljes műfajt, világot utálják, aminek ő a legnevesebb képviselője. Illetve mindazt, aminek a sikerét tulajdoníthatjuk, el lehet mondani negatív hangsúlyokkal is. Így az, hogy különféle rétegeknek szól, megfogalmazható úgy is, hogy a legkisebb közös többszöröst keresi; az, hogy a leghatásosabb megoldásokat keresi, kiszámítottságnak is érthető - a Quart kritikusa itt egyenesen az "aszexuális" jelzőt használta. Érdemes idézni a Guardian kritikusának megfogalmazását az I Gotta Feelingről, ami tulajdonképpen fifikás dicséret, de nagyon közel áll a durva fikázáshoz is: "Öt perc eufória, ami annyira agyhalott, annyira ragadósan optimista és annyira mélyen uncool, hogy a következő 30 évben erre fognak táncolni az esküvőkön."

Zenéjét gyakran tartják pofonegyszerűnek, butának. Ezt gúnyolta ki egy francia szatirikus műsor is, amelynek alább látható (francia nyelvű, de amúgy nyelvismeret nélkül is érthető) jelenetében David Guetta személyes igényeire szabott hangversenyzongorát készít egy szakértő. A beszámolók szerint a való életben is folyamatosan pörgő és pozitív Guetta a Guardiannek elmesélte, hogy nagyon viccesnek tartotta a műsort, mi több, számos DJ barátjának is megmutatta, azóta is ezzel ugratják.

Sokan kritizálják őt az általa játszott műfajokon belülről is. Az elektronikus tánczenében - ennek története során nem először - gyakran felmerül, hogy a kereskedelmi siker a műfaj eredeti, igazi, underground jellegének elárulása. Ő viszont úgy véli, hogy ez a hozzáállás nagyon rosszat tett az elektronikus zenének. "Meg akarjuk magunknak tartani ezt az egészet, és minden, ami sikeres, az csak rossz lehet - hosszú éveken át ez ölte meg a tánczenét." Szerinte sikere, vagyis az, hogy olyan zenék szólnak most az amerikai rádiókban, amilyenek korábban nem, nemcsak őt tölthetik el büszkeséggel, hanem az egész elektronikus zenei közösséget.

Másik oldalról, az urban stílusok felől is rengeteg kritika éri. Az R&B történetét mostanában több cikk is úgy jellemezte, mint ami az utóbbi években "R&B-tlenítette magát", és immár megkülönböztethetetlen a dance-től. Egy neves kritikus, Sasha Frere-Jones szerint pedig egyenesen "a hiphop halála" az, hogy az eredeti, afroamerikai gyökerű ritmusvilág helyett az európai, kluborientált ütemek terjedtek el a műfajban, nem kis részben David Guetta hatására. A producer viszont azt mondja, hogy nem halálról, hanem a mindig változó, megújuló műfaj fejlődésének egy újabb állomásáról van szó. "Rappeltek már diszkóütemekre és James Brown-hangmintákra, majd klasszikus soulmintákra. Most elektronikus zenei ütemekre teszik ezt - ez nem jelenti azt, hogy a műfaj immár nem önmaga."