Semmi nem indít be annyira, mint a csipkés kombiné

Rekordokat döntöttek lemezeladásban, világsztárokat is lekörözött a koncertjeiket kísérő érdeklődés és huszonöt éve kirobbanthatatlan a magyar kultúrából a Csipkés kombiné és a Van nekem egy csíkos gatyám által meghonosított lakodalmas vagy mulatós zene. A média nem harapott rá igazán, amiben a legismertebb előadók szerint van szerepe a prüdériának és a beatnemzedék legismertebb előadói által kisajátított hatalomnak is.

Negyedszázada már, hogy megjelent a magyar zenei életben a leginkább lakodalmas rocknak (néha presszó rocknak) is nevezett műfaj, amely azóta mulatósként él tovább elfogadott, de a zenei média számára inkább csak megtűrt műfajként. Pedig a lakodalmas zenét nem szükségszerű szeretni ahhoz, hogy az ember tisztában legyen a fontosságával: nemcsak azért, mert megdöbbentően nagy tömegek hallgatják megjelenésétől fogva, hanem mert mindennél jobban szemléltette megjelenésekor, hogy mennyire nem szabad elhanyagolni azt a középkorú, és nem feltétlenül nagyvárosi zenehallgatói réteget, mellyel a szórakoztatóipar sokáig igen mostohán bánt.

Nem is véletlen, hogy külföldről, a volt Jugoszláviából kellett érkeznie annak a lökésnek, amelynek köszönhetően végül kiépült itthon is a színtér. Ezt a mai napig az onnét érkező 3+2 zenekarnak és a Csipkés kombiné című slágernek szokás tulajdonítani, noha a műfajban régóta tevékenykedő zenészek ezzel nem mind értenek egyet.

Hagyjátok már ezt a csimm-bumm zenét

"Semmivel sem zenélt jobban vagy máshogy a 3+2, mint az itteni lakodalmas zenekarok, csak az egyetlen akkori magyar lemezkiadó az eliteskedést választotta, míg a jugoszlávok nem voltak prűdek, és kiadták a lemezüket, amit aztán behoztak importtermékként" - mondta a Quartnak Galambos Lajos alias Lagzi Lajcsi, aki szerint ez volt a 3+2 szerencséje. A zenekar egy vajdasági faluból, Ürményházáról indult, ahol a három Bugyi fivér (Zoltán, Gyula és János) alapította zenekar játszani kezdett.

"A hetvenes évek közepén kezdtünk a helyi vendéglőben játszani, kezdetben csak rockzenét, semmi mulatós nem volt még akkor a műsorban" - emlékezik vissza Bugyi Zoltán, aki a mai napig a 3+2 vezetője. "Az, hogy végül más műfajokkal is megpróbálkozzunk, apánk ötlete volt, aki állandóan azt mondogatta, hogy hagyjuk már ezt a csimm-bumm zenét, és játsszunk néha rendes régi nótákat is" - folytatta a zenekarvezető, aki megfogadta édesapja tanácsát, és a fiúk néha becsempésztek egy-egy csárdást vagy magyar nótát, a hatás pedig minden várakozást felülmúlt. "Sokkal jobban harapott a közönség erre a műfajra, úgyhogy egyre több és több mulatós jellegű számot csináltunk" - mondta a Quartnak Bugyi Zoltán.

A dolog akkor lett komolyabb, amikor a zenekar a nyolcvanas évek közepén Temerinbe költözött, ahol előbb demófelvételeket készített, majd úgy döntöttek, jó lenne felvenni rendes minőségben is a legsikeresebb számokat, köztük természetesen a Csipkés kombinét. Igen ám, de ehhez kiadó is kellett, ám Belgrádban mereven elzárkóztak az elől, hogy magyar nyelvű lemezt jelentessenek meg, úgyhogy inkább a zágrábi Jugoton kiadónál próbáltak szerencsét. "Ehhez az kellett, hogy minimum tízezer példányban keljen el a lemez, úgyhogy végigjártam a vajdasági lemezboltokat, és tizenháromezer példányra való előrendelést szedtem össze" - mondta Bugyi. A lemezből végül összesen másfél millió kelt el, melynek nagy részét már Magyarországon vásárolták, ahol kezdetben feketén kezdett terjedni vidéken ez az újfajta, de mégis mindenkinek ismerős zene.

A lakodalmas rock újszerűsége abban állt, hogy ezeket a több évtizedes nótákat modern hangszereléssel szólaltatták meg (a 3+2 egyik nagy slágere sem az ő szerzeményük volt): "Rengeteget muzsikáltunk, és mindig figyeltük, mi az, amit kér tőlünk a közönség, ezeknek utánanéztünk, és amit jól fogadtak, az megmaradt a repertoárunkban" - mondta Bugyi Zoltán. A 3+2-ben hiába játszottak (és játszanak a mai napig) tanult zenészek, az együttes a legnagyobb sikert hozó műfajnál maradt meg: "Gyakran Santana-számokkal szoktunk beállni, és az erről készült videó láttán sokan el sem akarják hinni, hogy ez is a 3+2" - folytatta a zenekar vezetője, hozzátéve, hogy minden stílusban tudnak játszani.

A 3+2 még ma is létezik és szorgalmasan koncertezik, noha azok az idők már elmúltak, amikor az együttes a Budapest Sportcsarnokban léphetett fel, pedig 25 éve erre is volt példa: "Nem is tudtuk akkor, mi történik velünk, azt a koncertet is úgy fogtuk fel, mintha elmennénk egy lakodalomba játszani. Aztán többen voltak ránk kíváncsiak, mint Tina Turnerre" - büszkélkedett Bugyi Zoltán.

Az együttesnek akkor még a második lemezéből is elment 400 ezer példány, ám a sikert látva megmozdult az egész Vajdaság, ahonnét rövid idő alatt rengeteg zenekar indult szerencsét próbálni Magyarországra a muskátlinak nevezett zenével. Miközben a magyar illetékesek csak éppen kezdtek észbe kapni, a muskátli zenekarok taroltak a piacon, és egyeduralmuknak a magyarországi lakodalmas előadók felfutása illetve a délszláv háború vetett véget. "A háború kitörése után elvették az útlevelünket, és évekig nem mehettünk külföldre, Gyula öcsémet pedig be is hívták katonának" - elevenítette fel a háborús időszakot Bugyi Zoltán, aki szerint ez a négy-ötéves kiesés pótolhatatlan veszteség. Az együttesben mára Bugyin kívül a billentyűs Burai Károly maradt csak a régi felállásból, a tagok között viszont ott van a fia, a dobos Bugyi Dániel is.

Van szerencsém, s önnek is lesz, ha kazettát Lajcsitól vesz

A vajdasági zenekarok invázióját követően ráeszmélt a magyar zeneipar is, hogy egy nagyon komoly piaci rést hagytak figyelmen kívül éveken keresztül. Pedig az előzmények is mutatták, hogy nem kellett ahhoz zseninek lenni, hogy valaki - mint például a 3+2 menedzsereként aposztrofált újvidéki rádiós, Kovács Károly - felismerje, milliós nagyságrendben voltak emberek idehaza, akik ezekre az álnépies, több évtizedes nótákra mulattak a legjobban. Korábban a táncdalénekesek vagy az olyan zenekarok, mint az Apostol és az Expressz kacérkodott ugyan ezzel a világgal, de a lakodalmas előadók ezt sokkal fesztelenebbül, adott esetben pajzánabbul művelték. "Valójában ez az, ami a magyarok vénájában van: tulajdonképpen ez a mi népzenénk, csak modern megszólalásban, és felbukkantak benne a népdalok, magyar nóta, verbunkos, operett, cigányzene, de ma már a diszkó és rock elemek is" - mondta erről a Dupla Kávéból és az egykori Betli Duóból ismert Köteles István.

Előjöttek tehát az addig csak lagzikon és falusi búcsúkon játszó lakodalmas előadók, akik közül a már említett Lagzi Lajcsi, valamint Kadlott Karcsi lettek a legnépszerűbbek. Galambos Lajos a Quartnak elmesélte, hogy ő az egykori Sugár áruház parkolójából indulva hódította meg az országot: "Odaálltam az emberek elé a saját kazettáimmal, és felajánlottam, hogy töltsék velem jó hangulatban a délutánt. Összesen 300 kazettát csináltunk, úgy gondoltam, ez ki fog tartani egész ősszel, ehhez képest egy nap alatt elkapkodták mindet" - mondta a zenész, aki akkor még nem is sejtette, mekkora üzlet van ebben a zenében.

"Semmilyen média nem támogatott bennünket, úgyhogy kockáztatnom kellett, és én eladtam a lakásom, minden pénzemet reklámra költöttem" - mesélte Galambos Lajos, aki a tévében vásárolt reklámidőt, a nálunk akkor bemutatott Pokoli torony című katasztrófafilm előtt és után. Ne feledjük, hogy akkor még csak egy tévé volt Magyarországon, egyes és kettes csatornával, úgyhogy szombat este magyarok milliói láthatták a "Van szerencsém, s önnek is lesz, ha kazettát Lajcsitól vesz" szövegű reklámot.

Az eredmény nem is maradt el: "Iszonyú kereslet volt a kazettákra, és rövidesen már családi házat vehettem a Sas-hegyen" - folytatta Galambos Lajos, akinek még a műfajt érő általános támadások is jól jöttek. "A Parabolában például Árkus József megpróbálta kigúnyolni a Van nekem egy csíkos gatyám című dalomat, de pont az ellenkező hatást érte el, mert ettől csak még nagyobb lett az érdeklődés."

Megjelentek aztán a színen a más műfajokból átnyergelő zenészek: Kormos Gábor, a Prognózis basszusgitárosa Cirmos Kormos néven folytatta, míg Köteles István egy sikertelen kalocsai rockzenekar, a Delfin RT után fordult a lakodalmas felé: "Az Eddának utolsóként még sikerült rockzenekarként befutni 1979-ben, de az utána következő évben már jött a Hungária, aztán a nyomában a Dolly Roll és az R-Go, illetve bejött a new wave is, én pedig ezekben a stílusokban nem tudtam labdába rúgni. Disc-jockeyként dolgoztam, amikor megjelent a 3+2 és a lakodalmas rocknak nevezett irányzat, és akkor javasolták a Hanglemezgyártó Vállalattól, hogy esetleg én is próbáljak szerencsét ebben a stílusban" - mondta a Quartnak Köteles István, aki Geri Gáborral így alakította meg a Betli Duót, amely a műfaj legnépszerűbb zenekarai közé került, több platinalemezzel.

"Jó helyen voltunk jó időben, de aztán pár év után elfáradt a zenekar, én pedig valami újat szerettem volna, és akkor alapítottuk meg Váradi Jenővel a Dupla KáVét, amely ma is nagyon jól működik, és amellyel sikerült elkapnunk a Dáridó által indított újabb hullámot" - folytatta Köteles István, aki nem véletlenül említi a Dáridót. Hiába volt hatalmas kereslet a műfajra a rendszerváltás után is, ezekkel a zenékkel csak a reklámokban lehetett találkozni a médiában, amint Csókos Miska vagy Feri meg az anyósa legújabb kazettáit hirdették. Ezért a TV2-n 1997 szilveszterén elinduló, Galambos Lajos által vezetett Dáridó mérföldkövet jelentett a műfajban.

"Pintér Dezső és Tolvaly Ferenc keresett meg az akkor induló TV2 részéről, hogy csináljunk egy próbaműsort" - emlékszik vissza Galambos Lajos. "Én akkoriban úszkáltam a sikerben, magánkiadásban jelentettem meg a lemezeimet, nem igazán hittem a tévézésben" - folytatta, de aztán mégis belement a próbaadásba, ami hatalmas nézettséget hozott, és onnantól kezdve nyolc évig rendszeresen jelentkezett a Dáridó, melyben a műfaj összes régi és új nagyágyúja szerepet kapott. Sőt mások is: "Más műfajokból is léptettem fel előadókat: itt lépett fel először a Princess, Mága Zoltán, a Nagyecsedi Fekete Szemek vagy Havasi Balázs is" - mondta Galambos. "Igyekeztem értéket is vinni a műsorba, de amikor egy Beethoven-szonátarészlet miatt letoltak, annak ellenére, hogy óriási nézettséggel ment a program hétről hétre, akkor elhatároztam, hogy visszatérek a zenéléshez, és újra többet trombitáltam" - mondta a diplomás trombitaművész. "Egyértelműen a Dáridó volt a csúcs, végre tovább tudtunk építkezni, és még György Péter is elismerően írt róla egy cikkben, megemlítve, hogy most halt meg végleg a Kádár-korszak" - mesélte büszkén Galambos Lajos.

"Nem engedik a madarat repülni"

A mulatós zenének idehaza már saját tévéi vannak (Nóta TV, Muzsika TV), számos újabb keletű sztárja, Bunyós Pityutól Komáromi Pistiig, de a mulatós előadók többsége már rég nem zenekarral játszik, sokszor elég egy szintetizátor is. Bugyi Zoltán szerint a többségük már nem is emlékeztet arra a stílusra, amiben például a 3+2 játszott. A lemezipar összeomlása ezt a műfajt is ugyanúgy sújtja, ráadásul a mainstream média továbbra is csak elvétve vesz tudomást a műfajról. "Engem még szívesen hívnak rádióba, de másokat már nem, úgyhogy nem csoda, hogy nincs reprezentálva a műfaj" - mondta erről Galambos Lajos, hozzátéve, hogy nincs olyan műsor az országos tévében vagy rádióban, ami ezzel foglalkozna.

Egyetért ezzel Köteles István is: "A Hungária legnépszerűbb lemezéből eladtak félmilliót, az István, a királyból egymilliót, a 3+2 első lemezéből viszont majdnem másfél milliót, amivel tudomásom szerint senki sem tudott versenyezni itthon. Mégis a stílust állandóan támadások érték, és a médiában is kizárólag negatív jelzőkkel beszéltek róla: giccsnek bélyegezték, és egyfolytában szapulták" - mondta a zenész a Quartnak. "Most már tudom, hogy az egész mögött a beatgeneráció hatalomtechnikája volt, mert túl veszélyes lett volna, ha a műfaj rangot kap. Még ma sincs a közszolgálati médiában helye, így teljesen összekeveredett a stíluson belül a jó és rossz. Minden előadó egy kalap alá van véve, mert mindig a ciki előadóra lehet hivatkozni" - folytatta Köteles István.

Felmerülhet a kérdés, hogy míg a környező országoknak is megvan a saját megfelelőjük a mulatós zenére, Ausztriától Románián át Szerbiáig, ott miért találkozik az ember könnyebben a manele vagy a turbofolk zenével. Galambos Lajos szerint ennek az elsődleges oka abban keresendő, hogy nincs meg a műfajnak az a rádiós háttere, ami az említette országoknak igen. "A turbofolk jó példa, hiszen remek előadóik vannak, a rádiók pedig Szerbiában ki merik szolgálni a hallgatókat. Nálunk is lennének hasonlóan jó zenészek, ha engednék a madarat repülni" - mondta a zenész, aki szerint ebben az is benne van, hogy a magyarok prűdebbek a déli szomszédoknál. (A mulatós zene és a romániai manele illetve a bulgáriai chalga összevetéséről szóló cikkünket itt lehet elolvasni.)

Galambos és Köteles is említették a countryt, mint a mulatós (vagy ahogy utóbbi nevezi, a szórakoztató zene) amerikai párját, olyannyira, hogy Köteles nemrég egy country albumot is csinált a Dupla KáVéval: "Tíz éve járunk ki rendszeresen Amerikába, Kanadába fellépni a külhoni magyaroknak, és ott, a turnébuszban ülve és ezt a zenét hallgatva szembesültem azzal, hogy Amerika belsejében a fehér, európai eredetű lakosság körében még ma is mindig messze a country a legnépszerűbb műfaj." A zenész úgy gondolta, ha jobban megismeri, az segíthet neki megújulni: "Rockzenéből indultam, amely többek között valahol a countryból gyökerezik, és most ennek a segítségével szeretném megtalálni a hidat, hogy visszajuthassak oda, ahonnét elindultam."

Galambos Lajos is a gyökerekhez tér vissza, és szeretné újra a trombitás image-nek szentelni a jövőt. "Elégedett vagyok, ráadásul kaptam két állami kitüntetést is: az egyiket a Fidesz-, a másikat az MSZP-kormánytól, és úgy gondolom, hogy ezek a műfajnak is szóltak" - mondta a zenész, aki többek között Vivaldi- és Strauss-átiratokat is szeretne majd csinálni lakodalmas nótákból, rövidesen pedig az RTL Klubnál tér vissza a képernyőre egy új műsorral.